Az anyagcsere szabályozása
Az anyagcsere egyes lépéseiért felelős szervek és sejtek hálózata az egészséges szervezetben mérhetetlenül pontosan működik. Ez nem lenne lehetséges olyan szabályozórendszer nélkül, amely azonnal beavatkozik, ha felborul az egyensúly.
Hogy jobban megérthessük, miről is van szó, hasonlítsuk szervezetünket egy nagyvállalathoz!
A főnökséget az agy képviseli, a legmagasabb rangú vezető a hipotalamusz. A középvezetők a hipofízis (az agyalapi mirigy), a pajzsmirigy és a mellékvese, amelyek a központból érkező jelzéseket követve hormonokat szabadítanak fel, és az utasításokat a megfelelő szervekhez továbbítják.
Mint minden jó cég munkamenetéhez, az anyagcsere-folyamatokhoz is úgynevezett visszacsatolási hurkok tartoznak. Magyarán a sejtek jelzik, hogy bizonyos anyagok, amelyek a megfelelő működéshez szükségesek, elegendő mennyiségben rendelkezésükre állnak-e. Amennyiben nem, a vezetőség kénytelen bizonyos intézkedéseket foganatosítani. Ha például megnő a vérben a cukor szintje, a hasnyálmirigy értesítést kap erről, s válaszul inzulint szabadít fel. Ennek hatására a sejtek cukrot vesznek fel, mire a vérben süllyed a glükózszint. Ezt a sejtek megint jelentik a hasnyálmirigynek, amely csökkenti az inzulinkibocsátást.
Szabályozószervek
A köztiagyban található hipotalamusz szabályozza a hipofízis működését. A hipotalamusz által előállított neuropeptidek (úgynevezett releasing faktorok) serkentik, míg az ezekkel ellenkező hatású sztatinok (úgynevezett inhibiting faktorok) gátolják bizonyos hormonok felszabadítását.
Hogyan zajlik a folyamat?
A releasing faktorok (többek között a TRH vagy a CRH) hatására a hipofízis munkába áll, és megkezeli a kívánt mennyiségű hormon előállítását. Ezek aztán a véráram útján eljutnak a megfelelő szervbe, ahol véghormonok termelését indítják be. Végül a véghormonok ellátják a feladatukat a célszervben. Így irányítja a hipotalamusz az anyagcsere szempontjából fontos pajzsmirigy és mellékvese, valamint más szervek, például a nemi szervek működését.
A hipofízis, mint raktározószerv
Az agyalapi mirigy feladata azonban nem merül ki abban, hogy hormonokat termel, és a véráramba juttatja őket. Hátsó lebenye a hipotalamusz által előállított és közvetlenül a célszervekre ható hormonok raktára is egyben.
Ilyen raktározott hormon többek között az oxitocin, amely szerepet játszik a szülés megindulásában, és segíti a tej kiürülését az emlőkből, amikor az anya szoptat. A másik fontos hormon a korábban már említett antidiuretikus hormon, amely a vesékre hat: gondoskodik arról, hogy az elsődleges vizelettel kiválasztott víz nagy része visszakerüljön a véráramba.
Mi történik, ha a rendszer nem működik megfelelően?
Minden bonyolult rendszer működésébe könnyen csúszhat hiba – így ebbe is. A legmagasabb szintű agyi szabályozás ugyan ritkán mond csődöt, bár ez sem kizárt, ha agydaganat okoz zavart a hipotalamusz működésében. Sokkal gyakoribb a hipofízis megbetegedése – különösen az elülső lebenyé -, ami azt jelenti, hogy túl kevés vagy éppen túl sok hormon képződik.
A következmények – attól függően, hogy melyik célszervet (a pajzsmirigyet vagy a mellékvesét) érinti a rendellenesség – sokfélék lehetnek.
A szabályozás zavarai orvosolhatók, ha ismerjük a háttérben meghúzódó problémát. Amennyiben például a vizsgálatok során daganatot találnak a hipofízisben, bizonyos méret felett lehetővé válik a műtéti eltávolítás. Ha ez nem indokolt, akkor gyógyszeres kezeléshez folyamodnak. Amennyiben a hipofízis a kelleténél kevesebb hormont termel, tablettákkal (például glukokortikoidokkal) pótolják a hiányt.
Az is előfordulhat, hogy a célszervek nem reagálnak a hipotalamusz vagy a hipofízis által termelt faktorokra, és maguk a szervek – a pajzsmirigy vagy a mellékvese – is megbetegedhetnek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.