Anyagcsere

Mire kell odafigyelnünk cukorbetegség esetén?

Cukorbetegség esetén, mint említettük, sok múlik a beteg együttműkö­désén, az életmódváltás szerepe ugyanis fontos. A legtöbbet azzal tehetjük, ha figyelünk táplálkozásunkra, testsúlyunkra, és eleget mozgunk.

Ügyeljünk a helyes táplálkozásra!

Ha valakinél 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizálnak, az első teendő a megfelelő diéta kidolgozása. Az esetek 20 százalékában ez önmagában is elegendő, más kezelésre nincs szükség.

Fontos: A diéta nem azt jelenti, hogy keve­sebbet kell enni, hanem azt, hogy másként kell étkezni, hogy a vércukor­szint mindig az optimális tartományban maradjon.

Érdemes olyan ételeket fogyasztani, amelyek nem emelik meg túlságosan a vércukorszintet. Ilyenek például az összetett szénhid­rátok (többek között a keményítő), mert ezek csak a belekben bomlanak le glükózra. Ha az étkezés után csu­pán lassan emelkedik a vércukor­szint, tovább marad állandó szinten, és nem esik hirtelen vissza.

Alapjában véve manapság a cu­korbetegeknek is ugyanazt ajánlják, mint bárki másnak: vegyes étrend, amelyben a szénhidrátok – elsősor­ban a poliszacharidok – aránya 50-55 százalék; kevés zsír, s az is főként egészséges növényi zsiradék; kevesebb állati fehérje és sok rost. Túlsúly esetén csökkenteni kell a bevitt energia mennyiségét. Ennek mértéke a beteg testtömegétől függ.

Bár nem olyan nehéz átállni az egészséges táplálkozásra, nem árt szakemberrel – táplálkozási tanácsadóval vagy dietetikussal – konzultálni, aki segítséget nyújthat az étkezési terv összeállításában. Ráadásul így töb­bet megtudhatunk a betegségről is, ami az életmódváltás szükségessége esetén sokszor hozzájárul az elhatározáshoz, a belső motiváció megszületé­séhez. Ne féljünk tehát tanácsot kérni orvosunktól, aki minden bizonnyal segítségünkre lesz.

<strong>Kenyéregység</strong>

A kenyéregységet hosszú éveken át használták. Ez segített abban, hogy a cukorbetegek kiszá­míthassák, mennyi szénhidrátot szabad enniük. Ez a mértékegység azonban nem jó, mert nem ad felvilágosítást a zsírtartalomról és az emészthetőségről. Napjainkban – a táplálkozás­tudomány fejlettségének köszönhetően – pon­tosan ismert, hogy az egyes élelmiszerek men­nyi emészthető, a vércukorszintre hatással levő és nem emészthető, a vércukorszintet nem be­folyásoló szénhidrátot tartalmaznak. Egyszerű táblázatokból kereshető ki, miből mennyit sza­bad fogyasztani.

A rendszeres testmozgás elengedhetetlen!

A rendszeres testmozgás könnyebbé teszi a vércukorszint beállítását. Leg­jobbak ebből a szempontból a korábban már bemutatott aerob sportágak, például a tempós gyaloglás, északi síjárás, a kerékpározás, az úszás, illetve télen a sífutás. Ezt párosíthatjuk könnyű erősítő edzéssel, hogy növeljük az izomtömeget, hiszen az izom is glükózt használ el, így csökkenti a vércukor­szintet. A speciálisan cukorbetegeknek szervezett sportkörökben tevékeny­kedő edzők diabetológiai képzettséggel is rendelkeznek, és tisztában van­nak a cukorbetegek igényeivel.

Ha nem akarunk okvetlenül sportolni, iktassunk be több mozgást a min­dennapokba. Aki szeret kertészkedni, gyomláljon minél többet – nem csak a kert érdekében. A fűnyírás, a lehullott levelek összegereblyézése, a trá­gya, a komposzt ellapátolása szintén nagyon egészséges, ráadásul ez mind a szabad levegőn végzett tevékenység. Amennyiben van kutyánk, rendsze­resen sétáltassuk!

Fontos a folyamatos kontroll

A vércukorszintet különösen közvetlenül a cukorbetegség felfedezése után kell sűrűn ellenőrizni. Mivel senki sem akar napjában ötször orvoshoz menni, legjobb, ha a beteg megtanulja, hogyan mérheti meg egyedül a vér­cukorszintjét tesztcsíkkal vagy műszerrel. A művelet gyorsan és egyszerűen elvégezhető – egy kis szúrás, és már készen is van.

A későbbiekben milyen gyakran kell mérni a vércukrot?

Lehetséges, hogy elegendő egyszer egy hónapban, de az is előfordulhat, hogy naponta ötször kell. Attól függ, hogyan sikerül a gyógyszerek beállítása, illetve milyen kezelést kap a beteg. Amennyiben tudatos táplálkozással és testmozgással normális értéken tudjuk tartam a vércukorszintet, ritkábban van szükség ellenőrzésre, mint az inzulininjekciók, illetve inzulinpumpa használata esetén.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.