Babaápolás

A baba még nem tud fölállni (11. hónap)

„A gyerekem még nem bír föl­egyenesedni, pedig egy ideje már próbálkozik. Attól félek, nem fejlődik megfelelően.”

Egy kisgyerek élete a testi (valamint lel­ki és szellemi) megpróbáltatások véget nem érő sorozata. A felnőtt embernek természetes képességek, mint például a hasra vagy hátra fordulás, a fölülés, a felállás neki még komoly erőpróbát jelent, amellyel szembe kell néznie és nem kis erőfeszítéssel meg kell vívnia. S amint az egyiket leküzdötte, máris előtte tor­nyosul a következő.

Van olyan gyerek, aki már öt hóna­pos korában képes kihúzni magát, má­soknak csak egyéves koruk után sikerül, a többség azonban a két fejlődési véglet közé esik (pontosabban áll). A baba sú­lyától is függ, mikor kezd próbálkozni, a súlyosabb babának nyilván nehezebb a poggyásza, így tőle a felállás nagyobb erőt követel. Az erős, ügyes baba azon­ban akkor is korán föl tud egyenesedni, ha jó súlyban van.

Ha nincs mód gyakorolni a járást, felállást

A szinte egész nap babakocsiban, mózeskosárban vagy há­lós falú járókában tartott babának nincs módja gyakorolni a felállást. Az olyan gyerek se gyakorlatozik szívesen, akit csu­pa rozoga berendezési tárgy vesz körül, amikbe nem lehet szilárdan belekapasz­kodni, mert amint hozzájuk ér, felbo­rulnak, kiomlanak alóla. A csúszós cipő, zokni se segíti a sikert, mert ha a baba elcsúszik, végképp elmegy a kedve a do­logtól.

Mezítláb vagy nem csúszó talpú harisnyában biztosabban meg tudna áll­ni a lábán. Biztatásul tegyük egy kedves játékát egy olyan helyre, ahol csak akkor érheti el, ha feláll. A lábizmain kívül az önbizalmának is jót tesz, ha az ölünkben tartva is gyakran segítünk gyakorolni a fölegyenesedést.

A fölállás mérföldkövén átlag kilenc hónapos korban szoktak túljutni, de egy­éves korra ha nem is minden, de a leg­több gyerek túl van rajta. Természete­sen ha a gyerekünknek egyéves korára még nem sikerül fölállnia, a biztonság kedvéért nem árthat megbeszélni az or­vossal.

Minden baba a saját tempójában fejlődik

Egyelőre azonban még nincs más teendő, mint várni, hogy a gyerek a sze­rinte megfelelő időben rászánja magát. A kisgyerekek magabiztosságának jót tesz, ha a saját tempójukban haladva felfe­dezhetik, hogy „hiszen ezt én magamtól meg tudom csinálni”. A baba fejlődé­sének inkább árt, mint használ, ha rá­erőltetik, hogy a saját tempójához képest korábban álljon vagy járjon.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.