• baba

A baba rosszul tűri a gyerekülést?

„Már utálunk autózni, mert a fiam menten bőgni kezd, amint bekötöm az ülésébe.”

Bár a motor zümmögése és az autó gu­rulása egyaránt nyugtatólag hat, úgyhogy a csecsemők többsége el is szundikál tőle (van, aki már a gyújtás rákapcsolásától álomba merül), nem minden gyerek (és szülő) száll be örömmel – főleg ha a be­szállás beszíj ázást jelent. Vigaszul álljon itt, hogy számos klausztrofóbiás kölyök adja elő a „Megkínzott gyermek az autó­pályán” című horror saját változatát.

A gye­rekülésben lázongó kisgyerek gyakori jelenség, főleg ha az illető már nagyobb, tevékenyebb, akit ráadásul még mindig menetiránynak háttal ültetnek. A bekö­tés nélküli autózás természetesen ki van zárva, elsősorban mert veszélyes, má­sodsorban a törvény is tiltja.

Néhány tanács a lázadás leszereléséhez:

• Figyelemelterelés. Ha a baba már az ülés látványától is bőgni kezd, bekötés közben kössük le valamivel. Énekeljük el neki a kedvenc nótáját, adjuk a kezé­be a legkedvesebb játékát, hogy elvonja a figyelmét a rettegett művelettől. Egy kis szerencsével előbb végzünk a mun­kával, mintsem hogy rájönne, mit mű­veltek vele.
• Ügyeljünk a kényelmére. A hevedere­ket csak olyan feszesre kell meghúzni, hogy biztosan tartsák (legföljebb két ujj férhet be a heveder és a gyerek közé), de semmiképpen se annyira, hogy szorítsák vagy vágják. A kelleténél lazább bekötés nemcsak azért kerülendő, mert baleset­veszélyes, hanem azért is, mert a gyerek félrecsúszhat benne, és ettől még rosszab­bul fogja magát érezni.[brbr]S ha még bő neki az ülés, tegyünk alá kisbabáknak való betétet, hogy kényelmesen feküdjön, és menet közben ne csúszkáljon. Ellenőriz­zük a hátsó ülés hőmérsékletét, nehogy túl meleg vagy túl hideg legyen (a légte­relőt úgy kell fordítani, hogy ne fújjon az arcába, mert ettől is feldühödhet).
• Árnyékolás. A gyerekek sem szeretik, ha a szemükbe tűz a nap, tehát gondos­kodjunk róla, hogy a kicsi árnyékban legyen. Ha a gyerekülésnek van naper­nyője, húzzuk fel, ha nincs, vegyünk az ablakra bababoltban kapható árnyékolót.
• Utazás közben is kössük le a figyelmét. Kapcsoljunk be kedves zenét, vagy dú­doljunk gyerekdalokat. Szereljük fel az ülést autóba való játékokkal, melyeket nem könnyű ledobni (és időnként pör­gessük meg őket, különben a gyerek gyor­san elunhatja magát). Tegyünk elé külön erre a célra tervezett, üléstámlára szerel­hető tükröt (minden ember halálra unná magát attól a látványtól, ami egy hátra­néző ülésből elé tárul): a tükör nemcsak a babának szórakoztató, hanem ha jól van beállítva, a visszapillantóban látszik a baba arca.
• Érezze, hogy nincs egyedül. A hátsó ülés magányos hely, hát még ha hátrafe­lé néz! Úgyhogy megnyugtató hangon beszélgessünk vele, énekelgessünk neki (akkor is, ha sír).
• Ne szigeteljük el. Ha két felnőtt ül a kocsiban, egyikük üljön a baba mellé a szórakoztatás és a nagyobb biztonság­érzet kedvéért. Természetesen ezt a sze­repet a testvére is betöltheti (a 150 cm-nél alacsonyabb gyermekek úgyis csak a hátsó ülésen utazhatnak).
• Vigyük haza a gyerekülést. Hátha megenyhül a baba, ha néha rövid időre otthon is belekötjük az autós ülésbe, miközben bőségesen ellátjuk játékokkal és gondoskodással (vagyis az üléshez kap­csolódó kellemes élményekkel).
• Adjunk neki időt, de ne adjuk fel. A gyerek előbb-utóbb beletörődik, hogy gyerekülésben kell utaznia (még ha sze­retni nem is fogja). De hiába dacol, egyetlenegyszer, egyetlen percre sem sza­bad engedni neki, nemcsak azért, mert nagyon veszélyes (egy pillanat törtrésze is elég hozzá, hogy megtörténjen a ka­rambol, és a biztonsági öv nélkül utazó kisgyerek testi épsége, sőt élete veszély­be kerüljön), hanem mert stratégiai hiba volna utat nyitni a további engedmé­nyek előtt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.