• baba
• szopás

Ujjszopás babáknál? Mit jelent, mennyire jellemző?

„Újabban a fiam szopja a hüvelyk­ujját. Eleinte nem bántam, mert jobban alszik tőle, de félek, ha túlságosan rászokik, később nehezen fog leszokni róla.”

Nincs könnyű élete egy csecsemőnek

Valahányszor rátalál valamire, ami meg­adja azt a komfortot és biztonságérzést, amire vágyott, valaki jön, és – sokszor indokolatlanul – meg akarja fosztani tőle.

Minden csecsemő szopja az ujját

Az első év során gyakorlatilag min­den csecsemő szopja az ujját, sőt van, aki már az anyaméhben rászokik. Ebben nincs semmi meglepő. A csecsemő szá­ja nemcsak a táplálkozást, hanem a fel­fedezést, örömszerzést is szolgáló, igen fontos szerv. (Mint némi undorral ha­marosan tapasztalni fogja, a baba min­dent a szájába vesz, amit ér – legyen az csörgő vagy a szekrény fenekéről előbá­nyászott döglött bogár.)

Mielőtt azon­ban fogni tudna, előbb a kezét kell föl­fedeznie – és mi sem természetesebb, mint hogy az új szerzeményt be kell dug­ni a szájába, az érzékelés eme csodabar­langjába. Az első alkalommal még csak véletlenül kapja be a kezét, de aztán ha­mar rájön, milyen jó érzés, ha egy cso­korra való ujjacska van az ember szájá­ban. Az ujjak bekapása rövid időn belül rendszeressé válik.

Azok a csecsemők, akik szerint az a legbölcsebb, leglaktatóbb eljárás, ha az ember a hüvelykujját szopogatja, az ujjacskákról áttérnek a hüvelykszopásra. Némelyek egy-két uj­jukkal is beérik, mások nem adják alább az egész öklüknél.

Ez eleinte aranyos dolognak látszik

Sőt örülünk is, hogy talált egy módszert, amivel nélkülünk is meg tudja magát nyugtatni. Aztán ahogy múlnak a hetek, és a gyerek egyre vadabbul szopja az ujját, aggódni kezdünk, és lelki szemeink előtt látjuk, amint a gyerek a szájába nőtt ujjal megy az iskolába, osztálytársai csúfolódá­sa és a tanerő feddő tekintete közepette.

Muszáj lesz minden hónapban fogszabá­lyozó szakorvoshoz hordani, hogy rend­be hozzák, ami az ujj szopásról elromlott, vagy ennél is rosszabb esetben hetenként gyerekpszichológushoz járni, míg kide­rítik, milyen alapvető érzelmi problémák juttatták a gyereket idáig.

Fölösleges az aggodalom, nyugodtan hagyjuk rá a gyerekre

Az ujjszopás és az érzelmi hiányérzet között még senki nem mutatott ki összefüggést. Az ujjszopás szokása – ha ötéves korig elmúlik – az állandó fogak növését sem befolyásolja, a gyerek ajka pedig a szokás elhagyása után akkor is rendbe jön, ha korábban deformálódott volna. Mivel a gyerekek többsége 4-6 éves koránál tovább nem szokta szopni az ujját, a szakemberek többsége szerint ennél korábban nincs értelme leszoktatással próbálkozni.

Egyes kutatások szerint a gyerekek közel fele néha később is szopja az ujját

A szokás 18-21 hónapos korban a leg­erősebb, bár előfordulhat, hogy addigra felhagynak vele. A gyerekek 80 százaléka ötéves, 95 százaléka hatéves korra leszo­kik róla, többnyire magától. Az olyan gyerekek, akik így tudnak elaludni vagy ettől tudnak megnyugodni, tovább szop­ják az ujjukat, mint akiknek csak orális örömforrást jelentett.

Addig hadd szopogassa az ujját a gyerek

Csak arra kell vigyázni, hogy amíg szoptatjuk, ne az ujja szopásával próbálja jóllakatni magát: ha esetenként egy kicsit tovább szeretne szopni, en­gedjük meg neki. Ha pedig a kezét nem tudja más dolgok felfedezésére használ­ni, mert egész nap a szájában állomáso­zik, néha szedjük ki, és tartsuk kívül annyi ideig, hogy játékszerekkel vagy az ujjaival foglalkozzék (pl. ciróka-maróka, csip-csip csóka, ez elment vadász­ni… stb.), vagy ha szereti, állítsuk fel az ülésben, és fogjuk meg a kezét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.