Babaápolás

A gyerek nem akar egyedül enni, önállósodás

“Tudom, hogy a kisfiam képes egyedül enni, számtalanszor meg­tette. Most egyszerre nem hajlandó a kezébe fogni sem a cumisüveget, sem a bögrét vagy a kanalat.”

A gyerek most kezd vívódni, hogy kis­baba maradjon-e vagy felnőjön

Még nem döntötte el, hogy föladja-e védett, kipárnázott csecsemő szerepkörét. Mint minden váltást, ezt is ellentétes érzelmek árnyékolják be.

Ne erőltessük, hogy a gyerek túl gyorsan felnőjön

Ha akar, egyen egye­dül. De ha azt akarja, hogy etessék, etes­sük meg. A kisfiú végül úgyis győzedel­meskedni fog a kisbabán, csak hagyni kell, hogy megvívjanak egymással – ez a belső viaskodás (az ellentétes érzelmek csatája) később is minden életkorban és minden váltás idején meg fog ismétlődni. Addig is biztosítsuk számára az önellá­tás minden lehetőségét. Álljon rendel­kezésére cumisüveg, bögre, kanál, de ne követeljük, hogy használja is őket.

Fő­étkezéseken is, tízórai- és uzsonnaidő­ben is gyakran adjunk neki olyan ételt, amit kézzel lehet enni. Ebben a korban még ritka az olyan gyerek, aki jól tud bánni a kanállal, és az első kísérleteket a többség a csuklójára szerelt ötujjas szer­számmal végzi. Ne vegyük el tapintatlan­sággal a kedvét a próbálkozástól, például ne rójuk fel neki, ha maszatosan eszik (ez a téma csak hónapok múlva kerül­het napirendre).

Ha egyedül eszik…

Maradjunk a kö­zelében, és bátorítsuk, ne sajnáljuk a di­cséretet, és főleg biztosítsuk a figyelmünk­ről. Tudnia kell: ha lemond arról, hogy a papa vagy a mama etesse, attól még róluk nem kell lemondania.

Önállósodás

“A kislányom nem tudja eldönteni, mit akar. Az egyik percben a lábamba csimpaszkodik, miközben tennem kellene a dolgomat. A következő percben ha leguggolok hozzá, hogy megöleljem, elhúzódik.”

Az ellentétes érzelmek az egyévesek életé­nek természetes velejárói. Mint az a gye­rek, aki nem akar egyedül enni, az ön kislánya is a függetlenség vágya és annak drága ára között vívódik. Ha a mamája mással foglalkozik, ha olyan gyorsan mo­zog, hogy nem tud vele lépést tartani, megijed, hogy a szeretetet, gondoskodást, kényelmet, biztonságot is kiengedi a ke­zéből, és ez arra készteti, hogy kétségbe­esetten kapaszkodjon. Másrészt ha a mama kéznél van, közelsége biztonsá­gában bátrabban vállalja a függetlenség szárnypróbálgatásait.

Ha már beleszokott az önállóságba, és biztos benne, hogy nagyobb korában is megmarad neki az apja és az anyja, nem lesz ennyire ragaszkodó. Belső vívó­dáson azonban még jó néhányszor át fog esni életében.

Addig is úgy segíthetünk neki az ön­állósodásban, hogy erősítjük az önbizal­mát

Ha ő a nappaliban van, mi meg ré­pát tisztítunk, beszéljünk hozzá a térel­választó pult mögül, időnként menjünk át hozzá, hívjuk segíteni, például moso­gatás közben tegyük magunk mellé az etetőszékbe, és adjunk neki könnyen tisz­títható zöldséget. Támogassuk és tapsol­juk meg a függetlenség felé tett lépéseit, de fogadjuk türelmesen, megértően és főleg melegen, ha elbukik, és visszafut védő karjaink közé.

Szabjuk meg józanul a kisgyerek ki­szolgálására szánt időt

Lesznek pillana­tok, mikor tálalás közben el kell tűrnünk, hogy a lábunkba csimpaszkodva zokog, de lesznek pillanatok, amikor a számlákat rendezve ezért csak egy jó szót tudunk odavetni neki. A gyereknek tudnia kell, hogy mindig szeretni fogjuk és gondos­kodunk róla, de azt is meg kell tanul­nia, hogy másoknak is vannak szükség­leteik – a szüleit is ideértve.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.