A gyerek nem akar egyedül enni, önállósodás
„Tudom, hogy a kisfiam képes egyedül enni, számtalanszor megtette. Most egyszerre nem hajlandó a kezébe fogni sem a cumisüveget, sem a bögrét vagy a kanalat.”
A gyerek most kezd vívódni, hogy kisbaba maradjon-e vagy felnőjön
Még nem döntötte el, hogy föladja-e védett, kipárnázott csecsemő szerepkörét. Mint minden váltást, ezt is ellentétes érzelmek árnyékolják be.
Ne erőltessük, hogy a gyerek túl gyorsan felnőjön
Ha akar, egyen egyedül. De ha azt akarja, hogy etessék, etessük meg. A kisfiú végül úgyis győzedelmeskedni fog a kisbabán, csak hagyni kell, hogy megvívjanak egymással – ez a belső viaskodás (az ellentétes érzelmek csatája) később is minden életkorban és minden váltás idején meg fog ismétlődni. Addig is biztosítsuk számára az önellátás minden lehetőségét. Álljon rendelkezésére cumisüveg, bögre, kanál, de ne követeljük, hogy használja is őket.
Főétkezéseken is, tízórai- és uzsonnaidőben is gyakran adjunk neki olyan ételt, amit kézzel lehet enni. Ebben a korban még ritka az olyan gyerek, aki jól tud bánni a kanállal, és az első kísérleteket a többség a csuklójára szerelt ötujjas szerszámmal végzi. Ne vegyük el tapintatlansággal a kedvét a próbálkozástól, például ne rójuk fel neki, ha maszatosan eszik (ez a téma csak hónapok múlva kerülhet napirendre).
Ha egyedül eszik…
Maradjunk a közelében, és bátorítsuk, ne sajnáljuk a dicséretet, és főleg biztosítsuk a figyelmünkről. Tudnia kell: ha lemond arról, hogy a papa vagy a mama etesse, attól még róluk nem kell lemondania.
Önállósodás
„A kislányom nem tudja eldönteni, mit akar. Az egyik percben a lábamba csimpaszkodik, miközben tennem kellene a dolgomat. A következő percben ha leguggolok hozzá, hogy megöleljem, elhúzódik.”
Az ellentétes érzelmek az egyévesek életének természetes velejárói. Mint az a gyerek, aki nem akar egyedül enni, az ön kislánya is a függetlenség vágya és annak drága ára között vívódik. Ha a mamája mással foglalkozik, ha olyan gyorsan mozog, hogy nem tud vele lépést tartani, megijed, hogy a szeretetet, gondoskodást, kényelmet, biztonságot is kiengedi a kezéből, és ez arra készteti, hogy kétségbeesetten kapaszkodjon. Másrészt ha a mama kéznél van, közelsége biztonságában bátrabban vállalja a függetlenség szárnypróbálgatásait.
Ha már beleszokott az önállóságba, és biztos benne, hogy nagyobb korában is megmarad neki az apja és az anyja, nem lesz ennyire ragaszkodó. Belső vívódáson azonban még jó néhányszor át fog esni életében.
Addig is úgy segíthetünk neki az önállósodásban, hogy erősítjük az önbizalmát
Ha ő a nappaliban van, mi meg répát tisztítunk, beszéljünk hozzá a térelválasztó pult mögül, időnként menjünk át hozzá, hívjuk segíteni, például mosogatás közben tegyük magunk mellé az etetőszékbe, és adjunk neki könnyen tisztítható zöldséget. Támogassuk és tapsoljuk meg a függetlenség felé tett lépéseit, de fogadjuk türelmesen, megértően és főleg melegen, ha elbukik, és visszafut védő karjaink közé.
Szabjuk meg józanul a kisgyerek kiszolgálására szánt időt
Lesznek pillanatok, mikor tálalás közben el kell tűrnünk, hogy a lábunkba csimpaszkodva zokog, de lesznek pillanatok, amikor a számlákat rendezve ezért csak egy jó szót tudunk odavetni neki. A gyereknek tudnia kell, hogy mindig szeretni fogjuk és gondoskodunk róla, de azt is meg kell tanulnia, hogy másoknak is vannak szükségleteik – a szüleit is ideértve.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.