Mi az a stresszevés? Sós ételek utáni sóvárgás
Ön stresszevő? Többet rágcsál, ha a karrierrel, pénzügyekkel vagy családi ügyekkel kapcsolatos feszültségek következtében szorong?
Ha igennel felelt ezekre a kérdésekre, akkor az is valószínű, hogy olyan ropogós rágcsálnivalókra vágyik, mint a burgonyachips, a pattogatott kukorica és a sós kekszek, és túl sokat eszik ezekből. A ropogós állag katartikus levezetést nyújt minden, az állban rejlő feszültség számára. Ezek úgy viselkednek, mint egy bokszzsák! Minden roppanós falaton kitöltjük a feszültségünket és a haragunkat. Még a ropogtatás hangja is megnyugtató, és a hatalmunkra emlékeztet, amint morzsánként szétzúzzuk az ételt a fogunkkal.
Stresszevés
A stresszevők több ételt fogyasztanak, mint mások? Vagy csak több stresszt élnek át?
Patkányokkal végzett kísérletek szintén megerősítik az életben átélt nagyobb stresszről szóló elméletet. Egy kutató összehasonlította stressz alá helyezett és stresszmentesen élő patkányok étkezési szokásait és súlygyarapodási mintáit.
Ez a kutató azzal okozott stresszt, hogy naponta hatszor megcsípte a patkányok farkát. A stressz hatása alatt álló patkányok gyakran teljesen belevetették magukat a falásrohamokba, és átlagosan 63 grammot híztak. A stresszmentes patkányok normálisan táplálkoztak, és csak 17 grammot híztak.
- Tényleg beteggé tehet a stressz?
- Ginszeng és a stresszoldás
- Szorongáscsökkentők
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egy emberekkel végzett hasonló kutatásban (őket nem csipkedték) az alanyoknak bizonyos típusú, szinte lehetetlenül nehéz feladatot adtak. Ez a legtöbb embert nyomasztja, igaz? Emellett rágcsálnivalókhoz is szabadon hozzáférhettek. Amint a stressz szintje növekedett, úgy nőtt az alanyok által elfogyasztott rágcsálnivalók mennyisége is.
Nők stresszesebbek a férfiaknál?
A Michigani Egyetem kutatója, Richárd Straub szerint a nők hajlamosabbak a stresszevésre, mint a férfiak. Straub férfiak és nők csoportját kérte arra, hogy nézzenek meg egy filmet, amelyet stresszes érzések kiváltására terveztek, valamint egy megnyugtató, utazásról szóló filmet.
A stresszes film alatt a férfiak kevesebbet ettek, a nők többet. A férfiak által elfogyasztott ételmennyiség az utazásról szóló film alatt nőtt (talán az utazás gondolata a férfiak számára stresszesebb?).
Sós ételek utáni sóvárgás
Semmi eredendően rossz nincs abban, ha az ember a só után sóvárog, mivel a nátrium elengedhetetlen a túléléshez. Minden állat veleszületett ösztöne, hogy sót keressen. Bárki, aki dolgozott már haszonállatokkal, tudja, hogy a nyalósó – egy nagy só tömb – éppen úgy része a birtok környezetének, mint a széna és a trágya.
Szükségünk van a sóra!
A szervezetünk törekszik a testünkben lévő vér-só arány homeosztázisára. Ha felhagyunk a sófogyasztással, a testünk kiszorítja a vizet, hogy fenntarthassa ugyanazokat az arányokat. Ez a mechanizmus halálosan pontos — ha teljesen eltüntetnénk a nátriumot az étrendünkből, végül belehalnánk a kiszáradásba. A túléléshez szükségünk van a sóra.
Időnként a nátrium és a só utáni sóvárgás fizikai alapú.
Például a tarajos sülnek nagy szüksége van a nátriumra az étrendjében. A tél során, amikor az elérhető növényzet nem biztosít elegendő sót, a tarajos sülök a szó szoros értelmében az életüket kockáztatják annak érdekében, hogy megfelelő sóarányt érjenek el.
Az évnek ebben az időszakában csak két sóforrás létezik: az istállók széle, ahol a hó után maradt só, és az utak, amelyeket a jegesedés enyhítése érdekében sóztak. A tarajos sül dacol a teher-autók, autók és vadászpuskás farmerek által jelen tett veszéllyel annak érdekében, hogy lenyalogassa a sót az út széléről.’ (Ehhez képest elég unalmasnak tűnik, amikor az ember leugrik az éjjel-nappaliba egy zacskó tortilla chipsért, igaz?)
A feszültségen kívül akkor is ropogós ételek után sóvárgunk, ha a haragunk nyomasztóvá válik. A chipszabálás mögött ijesztő, hatalmas düh rejlik.
Az önmagunk ellen irányuló harag azonos a depresszióval
Valószínűleg hallotta már a következő kifejezést: „A depresszió befelé irányuló harag.” Ez egy leegyszerűsítő állítás, de sok depressziós esetre teljesen igaz. Különösen a nőket szocializálták arra, hogy a harag kifejezése rossz dolog. Fiatalon megtanulják, hogy úgy kell anyunak, apunak és a tanító néninek a kedvében járni, hogy csendben mosolyognak, és sosem kevernek bajt.
Fiatal nőként megtanulják, hogy a fiúk jobban vonzódnak hozzájuk, ha szemöldökráncolás helyett mosolyognak. Viszont sosem tanulják meg, hogyan kell hatékonyan kezelni ezt a nagyon erőteljes érzelmet. így hát eldöntik, hogy erőszakkal magukban tartják, és úgy tesznek, mintha nem is létezne — mintha haragot érezni a gyengeség jele lenne.
A harag azonban egy normális, természetes érzelem mindkét nem esetében. Kisbabaként haragszunk, ha úgy érezzük, hogy éhesek vagy szomjasak vagyunk, tele van a pelenkánk vagy elfáradtunk. Gyerekként haragszunk az osztálytársainkra, akik megvernek bennünket, vagy a kisöcsénk-re, aki ellopja a játékainkat.
Haragból következik a szenvedély?
A harag tiszta állapotában egy páratlanul szép érzelmet táplál, amelyet „szenvedélynek” nevezünk. Előfordult-e már önnel, hogy szenvedélyesen beszélt vagy cselekedett egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben mélyen hitt?
Előfordult-e már, hogy meghatotta egy, az ügye mellett őszintén elkötelezett, szenvedélyes előadót?
Gondoljon Martin Luther Kingre, John F. Kennedyre vagy Glória Steinemre. Az ő lelkes és ellenállhatatlan beszédeik — akár egyetért az általuk kifejtett gondolatokkal, akár nem — kitűnő példái az olyan harag lenyűgöző szépségének, amely valami értelmes dologra irányul.
A harag rút oldala akkor jelentkezik, ha bent tartják. Ekkor válik önmaga romlott, gyenge változatává. Az elfojtott harag nehezteléssé, keserűséggé, frusztrációvá és depresszióvá válik. Állítsa szembe a szenvedélyes előadó és egy, az elszalasztott lehetőségek miatt keserű és frusztrált, idős ember képét. Melyiket szeretné jobban önmaga számára?
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.