A gyerekkel töltött idő hogyan lesz értékes idő?
„Rengeteget hallok róla, hogy a gyerekekkel értékes időt kell tölteni. Gyakorlatilag minden időmet a fiammal töltöm, de az értékéről nem vagyok meggyőződve, mert annyi a dolgom.”
A „minőségi” vagy értékes idő fogalma a „dolgozó anya” fogalmával együtt jött divatba (a fogalom maga is megtévesztő, hiszen minden anya dolgozik). Ha egy anya nem tud sokat együtt lenni a gyerekével, legalább azt a kevés időt aknázza ki jól, amit vele tölthet. Az ebből fakadó következtetés szerint a mennyiség nem fontos. Ám a mennyiségnek is van minősége.
A minőségi törődéshez nem muszáj minden mást odahagyva leülni a padlóra a gyerek mellé, és egész nap játszani vele. Az is minőségi időnek számít, amikor mosolygósan pelenkába tesszük, etetés közben beszélgetünk hozzá, fürdetés közben hagyjuk a játékokkal pancsolni. Az is, ha a konyhából beszélgetünk vele, miközben négykézláb vágtázik, vagy vezetés közben dúdolgatunk neki, porszívózás közben a járóka fölé hajolva megcsiklandozzuk, vagy a számlák intézése közben magunk mellé tesszük a kirakójátékával.
A gyereknevelésben a minőségi időnek egyaránt lehet passzív és aktív jellege, s egy szerető és gondos szülő, aki sokat van a gyerekével, óhatatlanul értékes időt is szentel neki. A babáról lerí, hogy így van-e. Mosolyog, nevet, reagál, szemmel láthatólag jól érzi magát? Igenlő válasz esetén elegendő minőségi időben részesül.
„Mivel főállásban dolgozom, félő, hogy nem tudok elég minőségi időt fordítani a kislányomra.”
Aki keveset tud a gyerekével lenni, úgy gondolja, minden percet ki kell használnia. Ez pedig lehetetlen, és furcsa módon ez az első dolog, amit a siker érdekében tudomásul kell venni (hiszen lehetnek olyan percek, amikor más dolgunk is van, vagy a gyereket éppen más érdekelné; lehetnek olyan napok, mikor mi vagyunk pocsék hangulatban, máskor meg ő).
- Hogyan legyünk türelmes, következetes szülők?
- Mindennapi szabályok a gyermeknevelésben
- Hogyan fegyelmezzük gyermekünket?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Néhány ajánlat:
Természetes viselkedés: Nem kell fölvennünk a tökéletes szülő varázsköpönyegét, mielőtt belépnénk az ajtón. A gyereknek úgyse kell más, csak az anyja. Nem kell minden percet érdekessé tenni. Ehelyett legyünk természetesek, és hagyjuk, hogy a baba is az legyen (lehet, hogy estére már túl fáradt az aktív játékhoz) . Az együttlét akkor is minőségi, ha együtt étkezünk vagy csak ugyanabban a szobában vagyunk (még ha nem is ugyanazt csináljuk).
Keressük a kicsi társaságát: Vigyük magunkkal a fürdőszobába, amikor bemegyünk átöltözni, egyébként is vonjuk be a munkából való hazatérés utáni teendőkbe. Amikor kibontjuk a leveleket, engedjük játszani a borítékokkal, bevásárlás után segítsen’ kiüríteni a zacskókat, vacsorafőzés közben doboljon a fazekakon, cintányérozzon a fedőkkel.
Meséljük el neki, mit csináltunk egész nap: Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt biztosan fogunk hozzá beszélni (akkor is imád minket hallgatni, ha még nem érti a szavainkat), másrészt ha kibeszélhetjük magunkból a történteket (akkor is könnyed hangon, ha valójában nyomasztó napunk volt), egyszerűbb kikapcsolni, és gyorsabban át lehet állni a munkahelyi életről az otthonira.
Intézzük el rövid úton a háztartást: Amikor az idő nagyon számít, nem érdemes lényegtelen dolgokra pazarolni (mint pl. A takarítás, a főzés, a ruhaelrakás). Lehetőség szerint rövidítsük le a vacsorakészítést (főzzünk dupla mennyiséget, és a felét fagyasszuk le későbbi felhasználásra, használjunk mirelit zöldséget, zacskós savanyúságot). Hadd gyűljön a por, ráérünk hétvégén a férjünkkel együtt törölgetni. Ha módunkban áll, hetente egyszer hívjunk takarítónőt. Tegyük el a vasalót, és amit vasalni kell, adjuk tisztítóba.
Melegítsük a vacsorát a hátsó égőn: Vagy addig ne gyújtsunk alá, amíg a gyereket le nem fektettük. A késői vacsora nem tesz túl jót az emésztésnek, így mégis több időt lehetünk a gyerekkel, amíg ébren van (a figyelmünket sem kell megosztanunk, mikor ő vacsorázik), és többet lehetünk a párunkkal, amikor a baba már alszik. Bár később fontos lesz a közös vacsora, most még nincs sok értelme. Egy ilyen kis gyerekkel még olyan nehéz közösen étkezni, hogy az ilyen együttlétet aligha lehet meghittnek nevezni.
Ne figyeljünk másra: Úgy nem lehet minőségi időt fordítani a gyerekre, ha közben a hatórás híreket hallgatjuk. A tévézéssel, internetezéssel, telefonálással várjunk, amíg a baba elalszik. A bejövő hívásokat bízzuk az üzenetrögzítőre, majd visszahívjuk az illetőt, ha a gyerek már ágyban van.
Ne hagyjuk ki a férjet: Aki a gyerekének értékes időt akar szerezni, annak a családi körben töltött időről sem szabad megfeledkeznie. A papa lehetőleg mindenben vegyen részt, amit a gyerekkel csinálunk, a fürdetéstől a babusgatásig. Gondoljunk arra is, hogy a gyereknek mindkét szülővel fontos kettesben lennie, így két külön személyiség közelségét is megismerheti, és kétszeres minőségi időben részesül.
Bébiszitter
„Nem dolgozom házon kívül, de kilenc hónapos kisfiamat időnként bébiszitterre kell bíznom, és minden alkalommal furdal miatta a lelkiismeret.”
Mint minden munkáltató tudja: nincs olyan ember, aki a nap 24 órájában és az év mind a 365 napján készenlétben állva is jól tudná végezni a munkáját. Ezt a tényt önfoglalkoztató anyaként nekünk sem árt tudomásul vennünk. Bármennyire szeretjük a gyerekünket, és bármennyire szeret ő minket, mindkettőnknek hasznára válik, ha néha egy időre elszakadunk egymástól. Ebbe bűntudat nélkül bele kell törődni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.