Babaápolás

A gyerekkel töltött idő hogyan lesz értékes idő?

“Rengeteget hallok róla, hogy a gyerekekkel értékes időt kell tölteni. Gyakorlatilag minden időmet a fiammal töltöm, de az értékéről nem vagyok meggyő­ződve, mert annyi a dolgom.”

A “minőségi” vagy értékes idő fogalma a “dolgozó anya” fogalmával együtt jött divatba (a fogalom maga is megtévesz­tő, hiszen minden anya dolgozik). Ha egy anya nem tud sokat együtt lenni a gyerekével, legalább azt a kevés időt ak­názza ki jól, amit vele tölthet. Az ebből fakadó következtetés szerint a mennyiség nem fontos. Ám a mennyiségnek is van minősége.

A minőségi törődéshez nem muszáj minden mást odahagyva leülni a padlóra a gyerek mellé, és egész nap játszani vele. Az is minőségi időnek szá­mít, amikor mosolygósan pelenkába tesszük, etetés közben beszélgetünk hozzá, fürdetés közben hagyjuk a játékokkal pancsolni. Az is, ha a konyhából beszélge­tünk vele, miközben négykézláb vágtázik, vagy vezetés közben dúdolgatunk neki, porszívózás közben a járóka fölé hajol­va megcsiklandozzuk, vagy a számlák intézése közben magunk mellé tesszük a kirakójátékával.

A gyereknevelésben a minőségi idő­nek egyaránt lehet passzív és aktív jellege, s egy szerető és gondos szülő, aki sokat van a gyerekével, óhatatlanul értékes időt is szentel neki. A babáról lerí, hogy így van-e. Mosolyog, nevet, reagál, szemmel láthatólag jól érzi magát? Igenlő válasz esetén elegendő minőségi időben részesül.

“Mivel főállásban dolgozom, félő, hogy nem tudok elég minőségi időt fordítani a kislányomra.”

Aki keveset tud a gyerekével lenni, úgy gondolja, minden percet ki kell hasz­nálnia. Ez pedig lehetetlen, és furcsa módon ez az első dolog, amit a siker ér­dekében tudomásul kell venni (hiszen lehetnek olyan percek, amikor más dol­gunk is van, vagy a gyereket éppen más érdekelné; lehetnek olyan napok, mikor mi vagyunk pocsék hangulatban, máskor meg ő).

Néhány ajánlat:

Természetes viselkedés: Nem kell fölvennünk a tökéletes szülő varázskö­pönyegét, mielőtt belépnénk az ajtón. A gyereknek úgyse kell más, csak az any­ja. Nem kell minden percet érdekessé tenni. Ehelyett legyünk természetesek, és hagyjuk, hogy a baba is az legyen (lehet, hogy estére már túl fáradt az aktív já­tékhoz) . Az együttlét akkor is minőségi, ha együtt étkezünk vagy csak ugyanab­ban a szobában vagyunk (még ha nem is ugyanazt csináljuk).

Keressük a kicsi társaságát: Vigyük magunkkal a fürdőszobába, amikor be­megyünk átöltözni, egyébként is vonjuk be a munkából való hazatérés utáni teen­dőkbe. Amikor kibontjuk a leveleket, engedjük játszani a borítékokkal, bevá­sárlás után segítsen’ kiüríteni a zacskókat, vacsorafőzés közben doboljon a fazeka­kon, cintányérozzon a fedőkkel.

Meséljük el neki, mit csináltunk egész nap: Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt biztosan fogunk hozzá beszélni (akkor is imád minket hallgatni, ha még nem érti a szavainkat), másrészt ha ki­beszélhetjük magunkból a történteket (akkor is könnyed hangon, ha valójában nyomasztó napunk volt), egyszerűbb ki­kapcsolni, és gyorsabban át lehet állni a munkahelyi életről az otthonira.

Intézzük el rövid úton a háztartást: Amikor az idő nagyon számít, nem ér­demes lényegtelen dolgokra pazarolni (mint pl. A takarítás, a főzés, a ruhaelrakás). Lehetőség szerint rövidítsük le a vacsorakészítést (főzzünk dupla mennyi­séget, és a felét fagyasszuk le későbbi felhasználásra, használjunk mirelit zöld­séget, zacskós savanyúságot). Hadd gyűl­jön a por, ráérünk hétvégén a férjünkkel együtt törölgetni. Ha módunkban áll, hetente egyszer hívjunk takarítónőt. Te­gyük el a vasalót, és amit vasalni kell, adjuk tisztítóba.

Melegítsük a vacsorát a hátsó égőn: Vagy addig ne gyújtsunk alá, amíg a gye­reket le nem fektettük. A késői vacsora nem tesz túl jót az emésztésnek, így még­is több időt lehetünk a gyerekkel, amíg ébren van (a figyelmünket sem kell meg­osztanunk, mikor ő vacsorázik), és töb­bet lehetünk a párunkkal, amikor a baba már alszik. Bár később fontos lesz a kö­zös vacsora, most még nincs sok értelme. Egy ilyen kis gyerekkel még olyan nehéz közösen étkezni, hogy az ilyen együttlétet aligha lehet meghittnek nevezni.

Ne figyeljünk másra: Úgy nem lehet minőségi időt fordítani a gyerekre, ha közben a hatórás híreket hallgatjuk. A tévézéssel, internetezéssel, telefonálás­sal várjunk, amíg a baba elalszik. A be­jövő hívásokat bízzuk az üzenetrögzítőre, majd visszahívjuk az illetőt, ha a gyerek már ágyban van.

Ne hagyjuk ki a férjet: Aki a gyerekének értékes időt akar szerezni, annak a családi körben töltött időről sem szabad megfe­ledkeznie. A papa lehetőleg mindenben vegyen részt, amit a gyerekkel csinálunk, a fürdetéstől a babusgatásig. Gondoljunk arra is, hogy a gyereknek mindkét szülő­vel fontos kettesben lennie, így két külön személyiség közelségét is megismerheti, és kétszeres minőségi időben részesül.

Bébiszitter

“Nem dolgozom házon kívül, de kilenc hónapos kisfiamat időnként bébiszitterre kell bíznom, és minden alkalommal furdal miatta a lelkiismeret.”

Mint minden munkáltató tudja: nincs olyan ember, aki a nap 24 órájában és az év mind a 365 napján készenlétben állva is jól tudná végezni a munkáját. Ezt a tényt önfoglalkoztató anyaként nekünk sem árt tudomásul vennünk. Bármennyire szeretjük a gyerekünket, és bár­mennyire szeret ő minket, mindkettőnk­nek hasznára válik, ha néha egy időre elszakadunk egymástól. Ebbe bűntudat nélkül bele kell törődni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.