Kéretlen tanácsok gyerekneveléssel?
„Valahányszor sétálni megyek a fiammal, meg kell hallgatnom legalább egy tucat idegent, akik szerint nincs elég melegen öltözve, akik megmondják, hogy mit csináljak a fogzásával vagy miképp tudnám a sírását lecsendesíteni Hogy kellene fogadnom ezeket a kéretlen tanácsokat?”
Amikor a baba neveléséről van szó, mindenki azt hiszi, ő tudja a legjobban – legalábbis jobban, mint a baba anyja vagy apja. És ebbe beletartoznak a tapasztalat korholó megnyilvánulásai, amelyek felhangzanak a babakocsi körül, valahányszor elmegyünk otthonról.
Kéretlen javaslatok
Ha elég alaposan megrostáljuk az összes tudálékos által kínált javaslatot, esetleg találhatunk pár valóban hasznos ötletet, de a legtöbbet, amit hallunk, eresszük csak el a fülünk mellett. Természetesen udvariasan figyelmen kívül hagyni a tanácsokat művészet. Visszavághatnánk csípősen („Nem gondolja, hogy a babám a tudomásomra hozná, ha nem volna elég melegen öltöztetve?”), vagy eltölthetünk tíz percet nevelési álláspontunk kifejtésével („A kutatások szerint a babákat nem kell melegebben öltöztetni, mint a felnőtteket!”).
Megköszönni….
A legokosabb viselkedés a legtöbb esetben mosolyogva bólintani, majd megköszönni a tanácsot, és továbbmenni, amilyen gyorsan csak lehet. Így a tanácsadók folytathatják útjukat azzal a tudattal, hogy segítettek („Újabb babát mentettem meg a hidegtől!”), mi pedig meg lehetünk győződve a saját nézetünk helyességéről. Nem szabad felidegesíteni magunkat, ha az idegenek kritizálnak.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.