Babaápolás

Az érzékszervek fejlődése születés után

Ízlelés

Születéstől fogva nagyon jól fejlett. Az újszülött és a kisgyermek ízlelése jobb, mint a felnőtteké. Az édes íz megkülönböztetett szerepe igen fontos, hiszen az anyatej is édes, ami az élet elkezdéséhez elengedhetetlenül szükséges táplálék. A születés után fokozatosan megfigyelhető az ízlelő szemölcsök működésének lanyhulása, különösen azoké, amelyek az édes ízt érzékelik.

Szaglás

Régebben azt tartották, hogy az újszülöttnek a 8-9. hónap előtt nemigen van szaglása, manapság azonban tudjuk, képes megkülönböztetni bizonyos szagokat, pl. a saját anyja mellének illatát másokétól.

Mit tegyünk, hogy megkíméljük az újszülött szaglását? Kerüljük a fertőtlenítőszerek használatát, és ne tegyük ki picinyünket erős, az első szagél­ményeit befolyásoló szagoknak (pl. parfüm, körömlakk, erős ételszag).

Tapintás és fájdalomérzet

A tapintás az egyik olyan érzékszerv, amit a baba leginkább használ, és már születésétől fogva igen jól fejlett. Az arca, a keze és a talpa különösen érzékeny. Fontos megemlítenünk, hogy a baba a tapintást az őt körülvevő világ felfe­dezésére használja, és segítenünk kell őt ebben a felfedezésben. A csecsemő fájdalomérzete is nagyon fejlett az élet első perceitől fogva, de csak a 8-9. hónap után tudja a fájdalom helyét lokalizálni, és csak az első életéve után képes arra, hogy kísérletet tegyen a fájdalom megszüntetésére.

Hallás

Az újszülött rögtön születése után képes hangokat hallani, de a reakciói globálisak és kevésbé rendezettek. A második hónapban fejlődik ki a koordi­náció a hallószerv és az agy között úgy, hogy a baba a hang hatására a nyakát elfordítva a hangforrás felé fordul. A hatodik hónapban a baba meg tudja különböztetni a családtagok hangját másokétól, de csak egyéves kora körül képes arra, hogy a távolabbi hangok forrását felismerje.

Hallásviszgálat

Az újszülöttosztályon a babák rövid (2-3) perces hallásvizsgálaton esnek át, amit egy nagyon egyszerű készülékkel végeznek. A baba eközben általában alszik, a készülék pedig jeleket ad ki, amelyek a belső fület stimulálják (a fül e része alakítja át a beérkező hanghullámokat idegi impulzusokká). Ilyenkor ez hangkibocsátással jár, amelyet egy mikrofonnal rögzítenek, a számítógép ezt analizálja, és így kiszűrik a tökéletes fülek közül a gyengén hallókat.

Ha a vizsgálat eredménye kétséges, vagy neurológiai károsodástól tar­tanak, egy másik eljárást alkalmaznak: elektródákat erősítenek a baba fejére, amely kimutatja az esetleges károsodást a közép- és belső fülben, valamint az idegvégződésekben. Ez a vizsgálat sem ártalmas, és viszonylag gyors, a modern eszközökkel mindössze 20-30 percet vesz igénybe.

A látás

Világrajövetelekor az egészséges újszülött lát ugyan, de nem tudja feldolgozni a képeket: fényeket és formákat érzékel, de nem képes a tárgyakhoz, szemé­lyekhez, a környezethez kapcsolni, vagyis nem képes felfogni, amit lát. 15 nappal később a 20-30 cm-re lévő tárgyakra tud fókuszálni, megkülönbözteti a világosságot a sötétségtől, de ekkor még nem tudja a szemizmait kontrollálni, hamar elfárad és kancsalít.

Születése után 10-12 héttel felismeri az emberi arcot és visszamosolyog, grimaszol, a száját mozgatja. Ha egy tárgyat az arcához közelítünk, szemével követi annak mozgását, és a fejét is utána fordítja. A 4-5 hónapos baba a néhány méterre lévő tárgyakra fókuszál, és néhány alapszínt is érzékel (piros, zöld és kék).

4-6 hónaposán egyetlen tárgyra tud már koncentrálni, és a látvány felé fordítja az arcát. Hat hónaposán már jól használja a szemizmait, eltűnik az esetleges kancsalság, és a kis tárgyakat is figyeli. Kétéves korára tökéletesen kialakul a látása, és minden szemműködése.

Az újszülött neurológiai fejlődése: mikor forduljunk a gyermekorvoshoz?

Minden újszülött egyéni ütemben fejlődik, különféle készségei különféleképpen érnek meg. Az orvos ezeket minden vizsgálatnál figyelmesen értékeli, és esetenként szakor­vos segítségét kéri. A szülőknek csak akkor kell orvoshoz fordulniuk, ha a csecsemő valamilyen már megszerzett képességét elveszíti, például ha a baba már tudott ülni, de egy ideje nem képes rá. Komoly problémát jelezhet, ha a 3-4 hónapos baba nem tartja a fejét, nem mosolyog a szülőkre, nem követi a mozgásokat a tekintetével.

Ha négy hónaposan túlságosan merev, vagy éppenséggel túl laza, és olyan, mint egy rongybaba. Ha csak egyik kezével fogja meg a tárgyakat, ha nem mutat érdeklődést az őt körülvevő tárgyak iránt, ha nem érzékeli az erős hangokat, ha nem fordul a fényforrás felé. Ha 7-9 hónaposán nem gőgicsél és 9-12 hónaposán még nem mászik, kapaszkodva nem képes felállni, és még egy szót sem mond; továbbá nem próbál gesztusokkal válaszolni (nemet inteni, vagy integetni), nem kezd el „kukucs-játékot” játszani.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.