• lélek
• szülés
• szülés után

Koraszülés – A lélektani szempontok

A koraszülés általában váratlan esemény, vagy hosszú kórházi tartózkodás előzi meg tele orvosi vizsgálatokkal, amely az anyát aggodalommal, bizonytalansággal és szorongással tölti el. Mindkét esetben a szülés olyan pillanatban szakítja meg a várandósság időszakát, amikor az anya pszichésen nincs felkészülve a szülésre.

Ez meggátolhatja abban, hogy gyermekét önálló emberi lénynek fogadja el, ezáltal a szülést erős érzelmi sokként élheti meg. Az ezt követő kórházban töltött időszak tele van félelemmel és kétségekkel, ami további feszültséget okoz az anyában, miközben az újszülött inkubátorban, az anyától elszakítva fekszik. Ezért nagyon fontos, hogy az újszülött gondozásakor vegyük figyelembe az anya érzelmi állapotát is, és segítsük őt át ezen a nehéz időszakon.

Támogatás a kicsinek és a szülőknek

Minden nő máshogyan reagál a koraszülés okozta lelki megrázkódtatásra. Általában az érzései elhomályosítják a szülés adta örömet: szorong, depressziós, összezavarodott, néha dühös, bűntudata van, vagy éppen másokat hibáztat. Teljesen normális, ha fáradt, kimerült a szüléstől, a kórházi tartózkodástól, ami akár nagyon hosszúra is nyúlhat. Az apa aggodalma is kettős: a gyermeke és a felesége állapota miatt egyaránt szenved.

Ebben a helyzetben az egyik legfontosabb tényező, ami frusztrációt okoz, ha elszakítják a babát a szüleitől. Nagyon fontos, hogy legyőzzük azokat a fizikai és lelki akadályokat, amelyek elválasztanak minket a babától. Igyekezzünk a lehető legszorosabb testi kapcsolatot kialakítani vele, amilyen hamar csak lehet: simogassuk, dédelgessük, ringassuk csecsemőnket, beszéljünk hozzá, és ha lehet, szoptassuk, amikor csak igényli.

Amióta az orvosok és az ápolók tudományosan is elkezdtek foglalkozni a koraszülöttek általános közérzetével és idegi-magatartásbeli fejlődésükkel, megszületett az angol care (gondoskodás, figyelem) szakkifejezés. Ez az újszülött személyiségét helyezi a középpontba a családban, otthon, illetve már az első pillanattól kezdve a kórházi kezelés során is.

Korai fejlesztés

Ha a lehető legkorábban elkezdünk törődni a baba fejlesztésével, elkerülhetjük a később jelentkező tanulási nehézségeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a beszédfejlődéshez, az absztrakt gondolkodás kialakulásához, valamint az olvasás- és íráskészséghez, a szem és a kéz mozgáskoordinációjához. De elke­rülhetünk olyan magatartászavarokat is, mint a hiperaktivitás, vagy a saját határaik csökkent tolerálása, a szorongásos félelem.

Ezeknek a problémáknak a megelőzéséhez nagyon lényeges, hogy a baba miképpen kerül kapcsolatba a külső hatásokkal közvetlenül a születés után, és hogyan alkalmazkodik az őt körülvevő környezethez. A care tehát az egész személyiséget és a baba általános jó közérzetét tartja fontosnak, és alapvető irányelv marad a későbbi fejlesztés során, segíti a gyermeket abban, hogy önálló személyiséggé fejlődjön. A care legfontosabb időszaka az első 6-8 hónap: eleinte elsősorban a kórházi személyzet látja el a gondozást a baba körül, ami azután otthon folytatódik.

Tippek a szülőknek

Fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat alkalmatlannak a feladatra, és még ennél is lényegesebb, hogy ne akarjanak állandóan tökéletesek, lenni ne akarják túlságosan óvni a babát, ne tekintsék törékeny teremtésnek. Kezdetben próbáljanak meg állandó, nyugodt környezetet teremteni számára, például kerüljék a túlzott fény- és zajhatásokat. Tekerjék kis takaróba a babát, hogy biztonságban érezze magát. Kerüljék a hirtelen mozdulatokat. Később ezeken az elővigyázatosságokon fokozatosan enyhíthetünk, és a baba is kiala­kítja a saját szokásait.

A koraszülöttek gondozásában a két legfontosabb lélektani szabály a követ­kező: az állandóság és az önállóságra nevelés. Ezeket az elveket ne csak az első hónapokban tartsuk szem előtt, hanem legalább iskolás korig. A stabilitás biz­tosítása rendkívül fontos mind a családban, mind abban a környezetben, ahol a gyermek megfordul (bölcsődében, óvodában, iskolában, de a sportban és az iskolán kívüli művészeti nevelésben is).

Az önállóságra nevelés nem kevésbé fontos az érzelmi és lélektani fejlődésben. Bátorítani kell a tapasztalatszerzésben, a kérdések felte­vésében, a döntéshelyzetekben, a többi gye­rekkel való kapcsolatok kialakításában. Nem dönthetünk minden esetben a gyermekünk helyett, engednünk kell, hogy önállóvá érjen, és kifejlődjön a kritikai érzéke.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.