• baba etetése
• öt hónapos baba

Az öt hónapos baba táplálása

Szilárd ennivalók bevezetése

Itt a perc, amire az egész család várt. Apa készen áll a videokamerával, hogy felvegye a történelmi jelentőségű ese­ményt, a baba frissen mosott partedlijével ott ül a vadonatúj etetőszékében, biztonságosan rögzítve. A filmezés meg­indul, és a baba első falat szilárd étele – a nagymama gravírozott ezüstkanalán felhalmozva – elindul a tálból a baba szája felé. A baba szája kinyílik, majd amikor a tapasztalatlan ízlelőbimbók megérzik a bizarr újdonságot, a száj az utálattól elfintorodik, a felkínált újdon­ság szétszóródik az állra, a partedlire és az etetőszék tálcájára. Snitt!

A kihívás, hogy a gyerek egyen (vagy legalábbis hogy azt egye, amit az anyja szeretne), amely várhatóan addig tart, míg a család ugyanannál az asztalnál étkezik, elkezdődött. Ez több, mint a helyes táplálkozás szorgalmazása, bele­tartozik még a megfelelő étkezési és uzsonnaidők kialakítása is. Bár fontos, hogy a baba szájába kerülő étel egészsé­ges legyen, éppoly fontos, hogy az ete­tési környezet kellemes és békés legyen.

Átállás szilárd ételekre?

A szilárd étel első pár hónapjában (ezt akkor érdemes elkezdeni, amikor a baba már készen áll rá, körülbelül négy és hat hónapos kor között) nem számít, hogy a baba mennyit eszik, ha mellette a szoptatás vagy a cumisüveges etetés is folytatódik. Kezdetben az evés inkább ta­pasztalat-, mint tápanyagforrás – első­sorban evési szokásokkal, különböző ízek­kel és állagokkal, illetve az étkezés társa­dalmi vonatkozásaival való ismerkedés.

Etetési tanácsok és tippek

Az időzítés

Ha szoptatunk, a műsort akkor érdemes elkezdeni, mikor a leg­kevesebb a tejünk (a legtöbb nőnél ez késő délután vagy kora este). Ha azon­ban a gyerek reggel szokott a legéhe­sebb lenni, próbálkozzunk akkor is a szilárd étel felkínálásával. Nem baj, ha az időpont este hat, a menü pedig gabonapehely, a gyerek nem fog marhasültet várni.

Vegyük figyelembe a főszereplőt

Az előadást délután ötre terveztük, de a sztár nyűgös és fáradt. Halasszuk el az előadást. A gyereket nem tudjuk semmi újjal megismertetni, beleértve az enni­valót is, ha nem érdekli. Időzítsük az ét­kezéseket olyankorra, mikor a gyerek ál­talában élénk és vidám.

Ne nyissunk teli pocakkal

Ébresszük fel a gyerek kíváncsiságát a szilárd étel iránt, de ne akarjuk agyonetetni. Kezd­jük egy kevés tápszerből vagy anyatej­ből álló előétellel. Így a gyerek nem lesz túl éhes ahhoz, hogy elviselje az új ta­pasztalatokat, de nem is lesz annyira te­le, hogy ne értékelje a következő fogást. Kisebb étkű gyerekkel esetleg célszerű éhesen kezdeni a szilárd étel kipróbálását. Ki-ki válassza azt a megközelítést, amely praktikusabbnak tűnik.

Készüljünk fel egy hosszú előadásra

Ne próbáljuk a gyerek etetését más el­foglaltságok közötti ötperces szünetekbe beszorítani. A gyereketetés időigényes munka, tehát hagyjunk bőven időt rá.

Készítsük elő a helyszínt

Egy nyugha­tatlan gyereket ölben tartani, miközben egy ismeretlen anyagot próbálunk be­juttatni egy nem együttműködő szájba, kiváló katasztrófarecept. Több nappal az első étkezés előtt állítsunk fel egy sta­bil magas széket vagy etetőszéket, és szoktassuk hozzá a gye­reket. Ha csúszkál benne vagy nem ül egyenesen, párnázzuk ki a széket takaró­val, pokróccal vagy törülközőkkel, vagy ha a szék lehetővé teszi, döntsük hátra egy kicsit. A biztonsági öveket kössük be a gyerek egészsége és a mama nyugalma érdekében. Ha a gyerek nem tud ülni ilyen székben, akkor célszerű elhalasztani a szilárd táplálék adását későbbre.

Győződjünk meg arról is, hogy van-e megfelelő kanál

Nem kell családi erek­lyének lennie, az a fontos, hogy kis öblű legyen (például mokkáskanál) és esetleg műanyag borítású, ami kevésbé zavarja a gyerek ínyét. Ha adunk a gyereknek egy saját kanalat, amit foghat és amivel játszhat, megelőzhetjük a huzavonát min­den egyes falatnál, és biztosíthatjuk a füg­getlenség érzését a fejlődő egyéniség szá­mára.

Az etetéshez célszerű egy hosszú nyelű kanál, de a gyerek számára válasszunk egy rövid, hajlított nyelűt, így elkerülhetjük, hogy véletlenül a szemünkbe kapjon. Ha a kis ínyenc ragaszkodik ah­hoz, hogy „segítsen” az etetőkanállal, en­gedjük, hogy kis kezével megfogja a ka­nalat, miközben határozottan irányítjuk a cél felé – többnyire célba fogunk érni.

Végül használjunk nagy, könnyen tisztítható, könnyen levehető, kényelmes partedlit

Az igényeinknek megfelelően lehet kemény vagy lágy műanyag, amely letörölhető vagy lemosható, kimosható szövet vagy műanyag, vagy eldobható papír. Lehet, hogy most még nem aggó­dunk, hogy a gyerek leeszi a majdnem kinőtt ruháját, de ha nem szoktatjuk hozzá korán a partedlihez, később nehéz (ha nem lehetetlen) lesz hozzászoktatni. És ne feledkezzünk el a hosszú ujjak fel­tűréséről. A partedli otthoni alternatívá­ja (ha a szoba hőmérséklete megengedi) az, hogy a gyerek csupán pelenkában eszik. Ugyan törölgetni kell (a gyerek ar­cát, nyakát, hasát, karját, lábát), de nem kell aggódni a foltok miatt.

Legyen a gyerek a főszereplő

Ha le­hetőséget adunk a gyereknek, hogy ő irányítsa a műsort, jelentősen megnő a sikeres etetés esélye. Mielőtt megpró­báljuk a kanalat a szájához közelíteni, rakjunk az ételből egy keveset az asztal­ra vagy az etetőszék tálcájára, hogy lehe­tősége legyen megvizsgálni, nyomkodni, préselni, kenni és esetleg megkóstolni, így mikor a kanállal közelítünk, nem lesz teljesen idegen, amit kínálunk.

Bár jó ötletnek tűnik, hogy az új ételt cumisüvegben (nagy lyukú cumival) kap­ja a gyerek, megadva neki az önetetés lehetőségét, ezt a megoldást nem java­soljuk. Egyrészt erősíti a cumisüveghez való ragaszkodást, és nem tanítja meg a gyereket felnőtt módra enni, ami a kez­deti etetések célja, másrészt így a gyere­kek túl sokat szoktak enni, ezért ez a módszer elhízáshoz vezethet.

Kezdjünk a várható érdekességek­kel

Az első pár alkalom nem is iga­zán étkezés lesz, inkább a későbbi étke­zések előjátéka. Kezdetben egy negyed­fél teáskanálnyi ennivalóval kezdjünk. Épp csak egy keveset tegyünk a gyerek szájába, és hagyjunk időt a reagálásra. Ha az íz megfelelő, várhatóan a követ­kező falat számára nagyobbra tárul a száj, és akkor beljebb tolhatjuk a kana­lat a könnyebb nyelés érdekében (de ne annyira, hogy öklendezzen a gyerek).

Még ha hajlandó is a gyerek elfogad­ni az ennivalót, az első pár próbafalat lehet, hogy kicsúszik a szájából, és elő­fordulhat, hogy az első néhány étkezés teljes kudarcnak tűnik. De az a gyerek, aki már készen áll a szilárd ételre, rövid időn belül többet nyel majd le, mint amennyit kiköp. Ha az ennivaló to­vábbra is kicsúszik, lehet, hogy fejlődés szempontjából a gyerek még nem áll készen. Vagy továbbra is pazarolunk időt, erőfeszítést, ennivalót és mosó­szert erre az eredménytelen feladatra, vagy várunk egy-két hetet az új pró­bálkozással.

Jókor kell befejezni

Soha ne folytas­suk az étkezést, ha a gyerek elvesztette az érdeklődést iránta. A jelzések egyér­telműek lesznek, bár gyerekről gyerekre és étkezésről étkezésre változnak: nyűgösség, elfordított fej, szorosra zárt száj, kiköpött vagy eldobált étel.

Ha a gyerek visszautasít egy koráb­ban kedvelt ételt, kóstoljuk meg, nem romlott-e

Természetesen lehet más oka is a visszautasításnak. Talán a gyerek íz­lése változott (kisbabák és fiatal gyere­kek nagyon rapszodikusak lehetnek étel­ügyben), talán nem érzi jól magát, vagy csak egyszerűen nem éhes. Akármi az oka, ne erőszakoskodjunk se az etetés­sel, se az étellel. Próbáljunk ki egy má­sik ételt, és ha az sem megy, eresszük le a függönyt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.