• gyereknevelés
• nevelés

Versengő nevelési elvek

Sokféle tanács

Ha az ember benyit egy tetszőleges könyvesboltba, és a polcokon (vagy az interneten) megnézi a szülőknek szóló írásokat, töméntelen nevelési tanács­adó könyvet, magazint, cikket, taná­csot talál. A záporozó nevelési elvek mindegyikének megvannak a maga – sokszor egymással ellentmondó – dogmái, és természetesen mindegyik a legjobbnak hirdeti magát. Függet­lenül attól, hogy az etetésről, az éj­szakai altatásról, az altatás helyéről, a hordozás módjáról vagy az elválasz­tás idejéről szólnak-e, mindegyik abból indul ki, hogy a gyereknek szükségletei vannak, amelyek kielégítése a szülők feladata.

A sokféle tanácshoz, elmélethez kü­lönféle módszerek és a többi nézettel üt­köztetett szempontok tartoznak. A szülők többsége a két „legkorszerűbb” elmélet egyikét fogadja el. A babát csatolt rész­nek tekintő „testközeli nevelés” lényege a spontán nevelés, az együtt alvás és a ba­ba hurcolászása (a lehető legszorosabb testi kapcsolat a baba igényeinek lehető legjobb kielégítése érdekében). A „szülő­központú” nevelés lényege olyan szer­vezett feltételek kialakítása, amelyek családias, tervszerű módon szolgálják a gyerek igényeinek kielégítését.

Vannak szülők, akik a kettőt kombi­nálják, attól függően, miről van szó. Van, aki mindegyiket kipróbálja, hogy kikísér­letezze, melyik való a gyerekének. Van, aki hosszú ideig ingadozik, de egyiket se tartja elég meggyőzőnek. Van, aki mind­két módszerből szemezgetve dolgozza ki a saját módszereit. Van, aki az egyiket mindenestül elfogadja, a másikat szidja.

Nincsenek holtbiztos szabályok

Azt azonban az elméletek – és hí­veik – többsége figyelmen kívül hagyja, hogy a gyereknevelésben nincsenek holtbiztos szabályok. A baleset- és egészség­védelmet kivéve (autóülés, rendszeres or­vosi felügyelet) a jó nevelésnek sokféle módja létezik. A gyerekorvosok általános véleménye szerint az adott családban az a jó módszer (vagy kombinált módszer), amelyben a szülők meg tudnak egyezni, és az elhatározottakat következetesen vég­hezviszik.

Mindaddig, amíg a gyerek ép, egészséges és elégedett, érdemesebb azt a módszert követni, ami a családnak a leg­jobban megfelel, semmint valamilyen dogmához ragaszkodni – netán bűntu­datot érezni, mert mások rossz szem­mel nézik, ahogy a gyereket neveljük.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.