• baba

Hogyan emeljük és tartsuk a babát helyesen?

Emelni, vinni

Aki még nem cipelt csecsemőt, annak első alkalommal megrázó élményben van része. A babának szintúgy. Aki hónapo­kon keresztül ahhoz volt szokva, hogy az anyaméh biztonságos védőburkában le­begjen, annak maga a rettenet, ha egy­szerre csak felkapják, átsuhintják a leve­gőn, és lerakják valahová. Ha közben nem tartják szilárdan a fejét és a nyakát, úgy érzi, mintha zuhanna, és ez rémült vészreakciót, reflexes rángatózást vált ki belőle.

Idővel, ha már rájöttünk a megfele­lő technikára, a gyerek hordozása termé­szetes dologgá válik. Lazán a karunkra vett vagy hónunk alá csapott gyerekkel me­gyünk majd szennyest válogatni, számítógépezni, árcédulákat nézegetni a szuper­marketben, és akárcsak a mama, a baba is olyan biztonságban érzi magát, mint amikor még az anyaméhben volt.

Alábbi tanácsainkkal a félszeg átmeneti időszak áthidalásában szeretnénk segíteni

Fölemelni

Mielőtt egy ujjal is hozzá­nyúlnánk, hangunkkal vagy tekintetünk­kel hozzuk tudomására a jelenlétünket. Senki sem szereti, ha láthatatlan kezek fölragadják, és ki tudja, hová hurcolják.

Csúsztassuk alá a kezünket (egyiket a feje és tarkója, a másikat a feneke alá), és tartsuk így néhány pillanatig, hogy mire felemeljük, ideje legyen átértékelni a helyzetet: már nem a matracon fekszik, hanem a mama tenyerén.

A feje alól csúsztassuk lejjebb a kezünket a hátán úgy, hogy a háta tarkóig a karunkra kerüljön, és megmarkolhassuk a fenekét. A másik kezünkkel a lábát tart­va óvatosan emeljük magunk felé, köz­ben kedvesen beszéljünk hozzá. A tá­volság csökkentése érdekében hajoljunk fölé, mert minél rövidebb utat kell meg­tennie a levegőben, annál kevesebb kel­lemetlenséget okozunk neki.

Kényelmesen vinni

Egy pici babát fél karba is jól bele lehet csúsztatni (a kéz a fenekét tartja, az alkar a hátat, tarkót, fejet támasztja), csak magabiztosan kell csinálni. Ha a baba már nagyobb, az a legké­nyelmesebb megoldás, ha egyik kezünk­kel a lába között fogjuk, a másikkal pe­dig a hátát, tarkóját, fejét tartjuk (háta a karunkon, feje a csuklónkon, kezünk­kel a karocskáját fogjuk).

Vannak gyerekek, akik a válltartást részesítik előnyben. Egyik kézzel egysze­rűen megfogjuk a lába között a fenekét, a másikat a feje és nyaka alá tesszük, és szépen felvesszük. Amíg egyedül nem tudja, addig a fejét is tartani kell. Akár fél kézzel, a lába között előrenyúlva is meg lehet csinálni, ekkor a feneke a kö­nyökhajlatba kerül, a háta az alkarra, a tarkó és a fejecske a kézbe.

A kis csecsemők is kedvelik, a nagyob­bak pedig kifejezetten szeretik, ha arccal előre fogják őket, és nézelődhetnek. Hát­tal magunk felé egyik karunkkal öleljük magunkhoz, a másikkal tartsuk a fenekét.

A csípőtartás csak egy kezet igényel, a másikai: szabadon hagyja. (Derékbán­talmak esetén kerülendő!) Fél karral fog­juk a gyereket magunkhoz, a fenekét támasszuk a csípőnkre.

Letenni

Ha a babát vissza akarjuk fektet­ni, egyik kezünkkel a fenekét, a másikkal a hátát, tarkóját, fejét tartva fogjuk szorosan magunkhoz, és úgy hajoljunk be vele az ágyába (ezúttal is az a cél, hogy minél rövidebb távolságot tegyen meg a levegőben). Miután így leraktunk, a ke­zünket még néhány pillanatig hagyjuk alatta, míg rá nem jön, hogy a matra­con biztonságos, jó helye van, aztán óvatosan húzzuk ki alóla. Ha még éb­ren van, jöhet néhány paskolás vagy si­mogatás (aszerint, mit szeret jobban a gyerek), kedves búcsúszó, aztán ott le­het hagyni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.