• orvos

Keressük az ideális doktornénit vagy bácsit

Gyermekorvos keresése

Elég sok munkát, telefont és utánajárást fog igényelni a választék leszűkítése a va­lóban alkalmas jelöltekre, akikkel – ezt nem lehet megúszni – személyesen is el kell beszélgetni.

Kórházban dolgozik-e?

Bizonyosan elő­nyös, ha a kiválasztott orvos egyszers­mind valamelyik közeli kórház munka­társa, így a kisgyerek igen egyszerűen meg­kaphatja a sürgősségi ellátást. Az is jó, ha a doktor hozzáfér ahhoz a kórházhoz, ahol szülni fogunk, és még a hazamene­tel előtt megvizsgálhatja az újszülöttet. De ne zárjunk ki egyetlen alkalmas jelöl­tet sem csak azért, mert nincs kórházi kapcsolata. A szükséges vizsgálatokat el­végzi a kórház orvosa, mi pedig a kórház elhagyása után a zárójelentéssel együtt el­visszük a gyereket a kiválasztott orvoshoz.

Diplomák

A különböző hazai és kül­földi oklevelek jól mutatnak a falon, de fontosabb, hogy a doktornak legyen gyer­mekorvosi vagy családorvosi szakképe­sítése.

A terhesség hetedik vagy nyolcadik hó­napjában beszéljünk meg találkozót a már átrostált listán megmaradt orvo­sokkal. Előtte készüljünk fel, hogy érté­kelni tudjuk a leendő gyermekorvost. Vegyük figyelembe a következő szem­pontokat:

A rendelő helye

Lehet, hogy nehéz munkának tűnik óriási hassal végigto­latni a városon, de ez semmi a szülés utáni terhekhez képest. Ha a rendelőt nem lehet gyalog elérni, a buszozás, metrózás vagy autózás külön tervezést igé­nyel, és minél távolabbra kell menni, különösen pocsék időben, annál bonyo­lultabb lesz egy-egy kiruccanás. Egy be­teg vagy sérült csecsemő esetén a közeli rendelő nemcsak nagyobb kényelmet, hanem gyorsabb ellátást is jelenthet. A döntésben azonban van egy fontosabb szempont: a tényleg kiváló orvos megéri a hosszabb utazást.

Rendelési idő

A mi munkaidőnktől is függ, hogy milyen rendelési időt tartunk megfelelőnek. Ha a szülők kilenctől ötig dolgoznak, fontos feltétel, hogy a rende­lő kora reggel, este vagy hétvégén is fo­gadjon betegeket.

A légkör

Sok minden kiderül a rende­lő légköréről, mielőtt az ember egyálta­lán belépne. Ha már a telefonban nyer­sen kezelik a jelentkezőt, valószínűleg a személyes élmények sem lesznek jobbak. Ha azonban a telefonban egy vidám, kedves hang szólal meg, nyilván akkor is szívélyesek lesznek, amikor a szülő be­állít a beteg, sérült vagy félénk gyerekkel.

További tapasztalatot akkor szerezhetünk, amikor először meglátogatjuk a rendelőt, hogy megismerkedjünk a dokival. Ba­rátságos a recepciós, vagy rideg és hiva­talos a stílusa? A személyzet készséges és türelmes a gyerekekkel, vagy folyton ilyen mondatok pattognak: „Gyere le onnan!”, „Ne nyúlj hozzá!”, „Maradj csöndben!”?

Berendezés

Egy gyermekorvosi rende­lő várótermében pusztán attól még nem lesz kellemes a légkör, hogy hever né­hány magazin az asztalon és lóg pár imp­resszionista kép a falon. A felmérő láto­gatás során keressük azokat a jeleket, amelyek a lehető legelviselhetőbbé te­szik számunkra és születendő babánk számára a várakozást: legyen kialakítva egy kényelmes játszórész a tipegőknek és egy külön várórész a nagyobb gyere­keknek (persze csak ha van elég hely), szabadon lehessen elvenni több korkate­góriának megfelelő, tiszta, ápolt játékokat és könyveket, sorakozzanak alacsony szé­kek vagy más ülőalkalmatosságok a ki­csiknek.

A hely szelleméhez jobban illik a narancssárga kenguru és a sárga tigris, mint a diszkrét ízlés: a várószoba és a vizsgálószoba élénk színű és érdekes min­tázatú tapétája, jópofa képei segítenek a szorongó gyerekeknek valami megnyug­tatóra koncentrálni, míg a rémisztő vizs­gálatra várnak. (Persze attól, hogy egy orvos ízlése nem egyezik a miénkkel, még lehet kitűnő gyógyító.) A családor­vosi rendelő előnyös tulajdonsága, ha tart külön várószobát csak felnőtteknek, illet­ve gyerekes felnőtteknek.

Várakozási idő

Próbára teszi az embert, ha háromnegyed órát kell várakozni egy nyűgös csecsemővel fel-alá járkálva vagy egy nyughatatlan kisgyereket kínkeser­vesen elszórakoztatva. Pedig forgalmas rendelőben nem ritka az ilyen várakozá­si idő. Némely szülőnek a hosszú várako­zás csak kényelmetlenség, mások egysze­rűen nem tudják megengedni maguknak, mert olyan az időbeosztásuk.

Amikor fel akarjuk mérni, hogy egy rendelőben mennyi az átlagos várako­zási idő, nem abból kell kiindulni, hogy nekünk mennyit kell szobroznunk. Mi­vel mi voltaképpen udvariassági látogatá­son vagyunk, melynek nincs orvosi in­doka, velünk szemben előnyt élveznek – nagyon helyesen – az ordító csecse­mők és a beteg babák. Érdemesebb meg­tudakolni a recepcióstól az átlagos vára­kozási időt, és ha a válasza homályos vagy határozatlan, szóba lehet elegyedni a várakozó szülőkkel is.

Ha hosszúnak bizonyul az átlagos várakozási idő, az utalhat arra, hogy a rendelő szervezetlen, hogy túl sok pácienst ütemez be egy-egy alkalomra, hogy az orvosnak több betege van, mint amennyit el tud látni, ám az orvosi mun­ka minőségéről nem mond semmit. Vannak remek orvosok, akik nem külö­nösebben jó menedzserek. Talán a doktor több időt tölt egy-egy pácienssel, mint gondolta volna (ezt az ember nem a vá­rószobában, hanem a vizsgálószobában értékeli). Vagy nem tud nemet monda­ni, és megpróbál egy-egy beteg gyereket soron kívül beilleszteni az amúgy is zsú­folt időrendjébe (ezt a vonását megint akkor fogjuk respektálni, amikor a mi gyermekünk a beteg).

Várakozni persze nem csak a váró­szobában lehet

A legkényelmetlenebb az, amikor a vizsgálószobában hagyják magára az embert, kezében egy levetkőz­tetett, nyűgös babával, akivel még csak fel-alá járkálni sem lehet, vagy ölében egy ijedt kisgyerekkel, akinek figyelmét a kinti játékgyűjtemény segítsége nél­kül kell lekötni. Önmagában talán még egy ilyen helyzet sem elég ok az orvos elutasítására, de ha nagyon felbosszant­juk magunkat, szólni kell a nővérnek, hogy ha már kell, legközelebb inkább a várószobában várakoznánk.

Otthoni vizit

Még mindig van néhány gyerekorvos és családorvos, aki kijár a betegeihez. Az orvosok is azt mondják azonban, hogy az esetek többségében az otthoni látogatás nemcsak hogy nem szükséges, de nem is célszerű a baba szá­mára. A rendelőben vannak olyan fel­szerelések és elvégezhetők olyan vizsgá­latok, amelyeket nem tud a hosszúkás orvosi táskába pakolni.

De vannak olyan esetek, amikor nagyon jól jön az olyan orvos, aki a szó szoros értelmében a be­tegágy mellett gyógyít. Mondjuk, ami­kor egyedül vagyunk otthon a hóvihar­ban a kisgyerekünkkel, aki nem tudott bölcsődébe menni, mert ledöntötte a lábáról egy komolyabb gyomorrontás, egy magas láz és hörghurut.

Telefonos érdeklődés

Ha az új szü­lők mindig elrohannának az orvosi ren­delőbe, amikor kérdésük van babájuk egészségével vagy fejlődésével kapcsolat­ban, robbanásszerűen megnőnének egész­ségügyi kiadásaik, és éjjel-nappal zsúfo­lásig tömnék a rendelőket. A rendelők ezért a kérdések többségét telefonon vá­laszolják meg, és így oszlatják el a szülői félelmeket. Mi persze most arra vagyunk kíváncsiak, hogy gyerekorvosjelöltünk hogyan oldja meg a telefonos konzultá­ciót.

Vannak orvosok, akik – sok szülő megelégedésére – naponta egy bizonyos időt csak a telefonhívásokra fordítanak. Ekkor nem fogadnak beteget, hogy ne terelje el semmi a figyelmüket. Ilyen szervezéssel a szülő szinte azonnal eléri az orvost, legfeljebb a vonal foglalt, vagy egy kicsit várni kell a visszahívásra. Más szülők nem tudják reggel 7-8 vagy déli 11-12 közé szorítani félelmeiket, az meg pláne nem megy, hogy csak a másnapi telefonos órán kapjanak enyhülést azna­pi aggodalmukra.

Ők jobban szeretik, ha mindjárt felhívhatják az orvost, ha valami baj van, aztán a doki a két beteg közti néhány szabad percben visszahív­ja őket. Lehet, hogy erre a visszahívásra órákat kell várni (természetesen nem sür­gős esetben), de addigra legalább a tele­fonkezelőnek kiönthették a szívüket, és időnként nemcsak megnyugtatást, ha­nem jó tanácsot is kaptak. És az az ígé­ret élteti őket, hogy még a nap folyamán beszélhetnek az orvossal.

Gyermekgyó­gyászok gyakorlatában további lehető­ség a nővérhívó rendszer: a simább szülői kérdéseket telefonügyeletet tartó nővé­rek válaszolják meg, egyszerűbb ügyek­ben ők adnak tanácsot, az orvosnak csak a sürgős vagy komplikáltabb eseteket adják tovább. Egyelőre ritkább érint­kezési mód a páciens és az orvos e-mail váltása.

Hogy kezelik a sürgős eseteket

Ki­sebb-nagyobb baleset esetén (ezt nem le­het megúszni) lesz jelentősége annak, hogy az orvos hogyan kezeli a sürgős eseteket. Egyes orvosok a szülőket sür­gős esetben közvetlenül a helyi kórház sürgősségi osztályára (ER) küldik, és az ellátás már a kórház dolga lesz. (Némely egészségügyi biztosítási csomag feltétele szerint a páciensnek fel kell hívnia orvo­sát, mielőtt a sürgősségi osztályra megy.)

Más orvosok a betegség vagy sérülés jel­lege alapján telefonon döntik el, hogy a babát a rendelőben nézik-e meg, vagy maguk is bemennek vele/utána a sür­gősségi osztályra. Van orvos, aki a sza­badsága kivételével sürgős esetekhez nappal, éjszaka és hétvégén is elérhe­tő. Mások munkaidőn kívül kollégák­kal vagy partnerekkel oldják meg az ügyeletet.

Kórházi kezelés

Szerencsére a legtöbb baba nem kerül kórházba. De arra a nem valószínű esetre, ha a mi gyere­künket mégis kórházba kellene vinni, tudni kell, hogy a kiválasztott orvos me­lyik kórházhoz tartozik. Vannak a beteg gyerekek gondozása terén jobban és ke­vésbé jól felszerelt kórházak: a legjobbak természetesen a külön gyermekkórházak. Azt is célszerű megtudni, hogy ki fogja kezelni a gyereket a kórházban: a saját orvosunk vagy egy kórházi orvos?

Stílus

Az orvosválasztásban ugyanúgy a saját stílusunk megvalósítására törek­szünk, akárcsak a babaszoba berendezé­sében. El kell dönteni, hogy mit akarunk: egy laza, kötetlen doktort? Egy feladatra koncentráló, hivatalosabb személyiséget? A kettő egyvelegét? Jobban bízunk egy anyáskodó/apáskodó figurában, mint egy olyan orvosban, aki partnernek tekinti a szülőt a gyerekgondozásban? Olyan or­vost kívánunk, akinek mindenre van kész válasza, vagy olyat, aki hajlandó bevallani, ha valamit nem tud, és utána kell néznie?

Egy bölcsőtől vagy egy babakocsitól mindenki elvár bizonyos tulajdonságo­kat (jó minőség, hibátlan kidolgozás, megfelelő ár): nem vagyunk másképp a gyerekorvossal sem, vele szemben is van néhány alapkövetelményünk. Hallgasson meg minket türelmesen, és panaszaink közben ne tanulmányozza a soron kö­vetkező páciens nevét. Figyeljen a kérdé­sekre, tüzetesen és egyértelműen válaszol­ja meg őket, ne védekezzen, és a kérde­zősködés puszta tényét ne tekintse fenye­getésnek. A legfontosabb persze az, hogy szeresse a gyerekünket.

Filozófia

A legjobb házasságban is elő­fordul, hogy a házastársak nem értenek valamiben egyet, ezért a legjobb orvos­beteg kapcsolatban is lehetnek ellenté­tek. De mint a házasság, az orvos-beteg kapcsolat is akkor jó, ha legalább a főbb pontokban egyetértenek a felek. Az or­vosválasztás előtti beszélgetés a legjobb időpont annak tisztázására, hogy a doki filozófiája összeegyeztethető-e a miénkkel.

Kérjük ki az orvos véleményét az alábbi fontos kérdések valamelyikében:

• Szoptatás. Ha mi nagyon akarunk szoptatni, az orvos viszont nem elég lel­kes vagy nem elég tájékozott, nem való­színű, hogy meg tudja adni azt a szak­mai segítséget, amelyre a szoptatás kez­detén mindenképpen szükségünk lesz.
• Minél hamarabb haza a kórházból! Ha idő előtt akarunk hazamenni, olyan gyermekorvosra van szükségünk, aki el­fogadja ezt a kívánságot, és ha rendben van, a babát is elbocsátja. (Persze az or­vos ne legyen annyira engedékeny, hogy a mama óhaját az újszülött érdekei fölé helyezi.)
• Körülmetélés. Ha megvan a döntés -akár mellette, akár ellene -, az orvosnak tiszteletben kell tartania.
• Vegetáriánus étkezés. Húst-halat ke­rülő mamához és családhoz olyan orvos illik, aki nemcsak elfogadja ezt a táplál­kozási szokást, de tud is benne segíteni, hogy a gyerek növekvő tápanyag-szük­ségletét minél jobban kielégítsük vege­táriánus vagy vegán étrenddel.
• Megelőző orvosságok. Ha a minimá­lisnál több megelőzésben hiszünk, jó olyan orvost választani, aki osztozik ezen a nézeten – hangsúlyozva az egészséges megoldásokat a baba gondozásában (jó táplálkozás, fizikai aktivitás, immunizálások és így tovább).
• Célszerű olyan or­vost választani, akik ismeri az antibio­tikumok időbeni és mennyiségi adago­lásának legfrissebb elméletét és gyakor­latát. A felmérések azt mutatják, hogy sok orvos túl gyakran ír fel antibioti­kumot – nemegyszer szükségtelenül, csu­pán a szülők kérésére.
• Kiegészítő és alternatív terápiák. Ha kedveljük a holisztikus megközelítést a család egészségügyi ellátásában, olyan orvost keressünk, aki ismeri az alter­natív és kiegészítő gyógymódokat, és hajlandó biztonságos és hatásos, nem hagyományos elemeket is beépíteni a gyermek kezelésébe.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.