• baba
• koraszülött

Koraszülötteknél gyakori a maradandó problémák?

„Bár az orvos szerint a kisbabánk szépen fejlődik, mégis félek, hogy valamilyen maradandó károsodása lesz.”

A modern orvostudomány egyik legna­gyobb csodája a koraszülöttek látványo­san javuló túlélési aránya. Egykoron az 1000 g-ot nyomó babáknak szinte sem­mi esélyük nem volt. Manapság, hála az újszülöttkorral foglalkozó tudományág fejlődésének, sok még kisebb súllyal szü­letett baba is életben marad.

Természetesen a nagyobb túlélési aránnyal együtt nő a mérsékelt vagy sú­lyos fogyatékossággal élő babák száma is. Mégis igen nagy az esélye, hogy a kisba­bája élve és egészségesen kerül haza a kórházból. A koraszülöttek körülbelül 10 százalékánál és a 700-1600 g-mal születettek 20 százalékánál alakulnak ki súlyos fogyatékosságok. A tartós fogyaté­kosság veszélye nagyobb a 23-25. Hétre és/vagy 700 g-nál kisebb súllyal születettek között; de ezeknek az újszülöt­teknek is a 40 százaléka életben marad, és azoknak több mint a fele egészséges.

Összességében három koraszülött baba közül több mint kettő teljesen normálisan fejlődik, és a maradék többségénél is csak enyhe vagy mérsékelt fo­gyatékosság alakul ki. A babák IQ-ja többnyire normális, bár a koraszülött csecsemőknél nagyobb az esélye a tanu­lási problémáknak.

Ahogy a baba fejlődik, be kell hoz­nia a hátrányát

Mielőtt a fejlődése eléri a születési korának megfelelő normális szintet. A fejlődése valószínűleg inkább a korrigált kornak megfelelő gyerekek fejlődéséhez áll közelebb (lásd a követ­kező kérdést). Ha a babája nagyon apró volt, vagy súlyos komplikációk léptek fel a születés után, valószínűleg a korrigált korú társaitól is le lesz maradva, főleg a motorikus fejlődésben.

Lassabb lehet a neuromuszkuláris (ideg-és-izomrendszeri) fejlődés is

Egyes koraszülötteknél nem tűnnek el olyan korán egyes újszülött­kori reflexek, például a moro-, a tónikus nyakreflex vagy a fogóreflex, mint a teljes időre született újszülötteknél, még ha a korrigált kort vesszük is figyelembe.

Rendellenes lehet az izomtónus, miáltal egyeseknél a fej túlságosan lóg, másoknál a láb túl merev, és a lábujjak szétállnak. Ilyen jelek teljes időre születetteknél álta­lában azt jelzik, hogy valami gond van, koraszülötteknél azonban ritkán adnak okot aggodalomra. (Azonban orvossal meg kell vizsgáltatni, és szükség esetén fizikoterápiát kell kezdeni.)

Egy koraszülöttnél a lassú fejlődés még nem ok az aggodalomra, ez várha­tó nála. Ha azonban a kisbabánál hétről hétre, hónapról hónapra semmilyen fej­lődést nem tapasztal, vagy ha úgy tűnik, hogy nem reagál (amikor nem beteg), beszélni kell az orvossal. Ha az orvos nem osztja, de nem is oszlatja el az aggo­dalmakat, érdemes más véleményét is kikérni.

Megesik, hogy a szülő, aki nap mint nap látja a babát, észrevesz valamit, amit az orvos nem. Ha kiderül, hogy nincs gond, és leggyakrabban ez törté­nik, egy másik vélemény segít elűzni a félelmeket. Ha azonban valamilyen prob­lémát észlelnek, a korai diagnózis lehe­tővé teszi a kezelés, valamint a folyama­tos edzés és a gondozás megkezdését, ami végül hatalmas különbséget jelent­het a kisbaba életminőségében.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.