Babaápolás

Mindent a lázról! Kismamáknak

Bár biztosan emlékszünk rá, amint sa­ját anyánk hőmérővel a kezében felet­tünk áll, és aggódó hangon kijelenti: „Lázad van, orvost kell hívni”, a lázat nem mindig tartották ijesztőnek. Az óko­riak örömmel üdvözölték a megemelke­dett testhőmérsékletet, mivel úgy hitték, kiégeti a „rossz nedveket”. Hippokratész is azt feltételezte, hogy a láz többet használ, mint amennyit árt. A középkor­ban időnként szándékosan váltották ki a lázat azzal a céllal, hogy a szifiliszt és néhány más fertőzést leküzdjenek.

Tény, hogy a történelem során olyannyira jó­tékonynak tartották a lázat, hogy csak körülbelül száz évvel ezelőtt kezdték el kezelni, amikor is megjelent a lázcsilla­pító hatású aszpirin, és ez megváltoz­tatta az orvostársadalom hozzáállását a lázhoz. A 20. Század során már a legki­sebb hőemelkedés is aggodalmat váltott ki, a magas láz pedig teljes pánikot.

Bármilyen furcsa, de kiderült, hogy Hippokratésznek és ókori társainak he­lyesebb elképzelése volt arról, hogy mi a láz, mint a néhány generációval ezelőtti, modern orvostársadalomnak. A kutatá­sok igazolták, hogy a láz legtöbbször a gyógyulást szolgálja, és nem okoz kárt – azért jön létre, hogy bizonyos érte­lemben kiégesse ha nem is a rossz nedve­ket, de a kórokozókat, amelyek a szerve­zetet elárasztják és fenyegetik. Ma már ahelyett, hogy rettegett és megszünte­tendő állapotnak tartanák, elismerik, hogy a láz a szervezet fertőzésre adott immunválaszának fontos része.

A láz nem betegség, hanem jele a betegség­nek – és annak, hogy a test megpróbál­ja legyűrni a betegséget.

Nézzük a tudósok jelenlegi véle­ményét a láz szerepéről

A behatolókra, például vírusokra, baktériumokra és gombákra reagálva a szervezet fehérvérsejtjei interleukinnak nevezett mediátort ter­melnek, ami eljutva az agyba a hypothalamust arra utasítja, hogy növelje a test hőmérsékletét. Magasabb testhőmérsékleten az immunrendszer többi része job­ban tud harcolni a fertőzés ellen.

A ví­rusok és baktériumok alacsonyabb hő­mérsékleteken jobban szaporodnak, tehát a láz kevésbé lakályossá teszi a fer­tőzéshordozók számára a testet. Egyúttal a láz csökkentheti a vér vasszintjét, mi­közben megnöveli a behatolók igényét erre az elemre – így tulajdonképpen ki­éhezteti őket. Amennyiben vírus volt a támadó, a láz elősegíti a szervezetben az interferon és más vírusellenes anyagok termelődését.

Görcsök lázas babánál

A nagyon magas láz időnként görcsöket okoz csecsemőkben és kisgyerekekben, általában közvetlenül a láz kezdetén. Bár a lázgörcsök ijesztőek lehetnek a szülők számára, az orvosok napjainkban már nem tartják őket annyira veszélyesnek. A kutatások szerint az egyszerű, rövid lázgörcsön átesett gyerekek később nem mutatnak idegrendszeri vagy agyi károsodást.

Azoknál a babáknál, akik egy­szer már átestek lázgörcsön, 30-40 szá­zalékkal nagyobb az esély az ismétlő­désre, és ezt az arányt az orvosi kezelés nem befolyásolja. Úgy tűnik továbbá, hogy az arra hajlamos gyerekekben a láz kezelése sem csökkenti a rohamok előfordulásának esélyét, valószínűleg azért, mert a görcsök csaknem mindig akkor fordulnak elő, amikor a láz a be­tegség kezdetén megjelenik (vagyis mi­előtt lehetőség volna a csillapítására).

Amikor valakinek a testhőmérséklete hirtelen egy-két fokkal a normális test­hőmérséklet (szájban mérve 37 °C) fölé emelkedik, sokszor paradox módon fázik. A hidegrázás a hőmérséklet továb­bi növekedését váltja ki többféle úton.

Az akaratlan didergés, ami láz esetén ál­talában megfigyelhető, azt jelzi a test szá­mára, hogy csavarja fel még jobban a fű­tést, és arra készteti a láztól szenvedőt, hogy további lépéseket tegyen teste hő­mérsékletének növelésére: igyon forró ita­lokat, húzzon magára még egy takarót, vegyen fel egy pulóvert. Ezzel egy időben a külső erek összeszűkülnek, hogy csök­kentsék a hőveszteséget, és a test szövetei – például a tárolt zsír – lebontásra kerül­nek, hogy hőt termeljenek (emiatt fontos több kalóriát fogyasztani lázas állapotban).

Becslések szerint a babáknál a láz 80 – 90 százalékban a kezelést nem igény­lő vírusfertőzéssel kapcsolatos. Ma a leg­több orvos hat hónaposnál idősebb babáknál nem javasolja az ilyen láz csil­lapítását, hacsak a láz nem éri el vagy nem haladja meg a 38,8 °C-ot (végbél­ben mérve), de sok orvos, amennyiben úgy tűnik, hogy a baba nem érzi rosszul magát, jelentősen magasabb hőmérsék­letekig kivár, mielőtt a szülőknek az or­vosság vételét ajánlja.

Gyógyszerre is szükség lehet?

A kezelőorvos java­solhatja azonban paracetamol vagy ibuprofen alkalmazását alacsonyabb hő­mérsékletek esetén is az esetleges fájda­lom és kellemetlenségek enyhítésére, hogy a baba közérzete javuljon, jobban aludjon – és időnként csak azért, hogy az aggódó szülő megnyugodjon. Bár a láz kezelésére nincs szükség, a lázat ki­váltó betegség kezelésére szükség lehet. Például a baktériumok által okozott fer­tőzéseket általában antibiotikumokkal kell kezelni: ez megszünteti a fertőzést (és így közvetett módon csökkenti a lá­zat). A betegségtől, a kiválasztott anti­biotikumtól, a gyerek kényelmétől és a láz mértékétől függően antibiotikumo­kat és lázcsillapítókat esetleg párhuzamo­san is felírhatnak.

A fertőzéses lázzal ellentétben a szer­vezet általános baktériumfertőzése, pél­dául szepszis (vérmérgezés) esetén fellé­pő sokkos láz viszont azonnali orvosi beavatkozást igényel, hogy csökkentsük a test hőmérsékletét. Hasonló a helyzet hőgutával kapcsolatos láz estében is.

Babáknál gyorsabban változik a testhőmérséklet

A testhőmérséklet általában az éj­szaka közepén (hajnali kettő és négy óra között) a legalacsonyabb (akár 35,8 °C, szájban mérve), reggel, felkeléskor még mindig alacsony (akár 36,1 °C), majd a nap folyamán lassan emelkedik, amíg este hat és tíz között el nem éri a csú­csot (körülbelül 37,2 fokot). Általában kicsit magasabb meleg időben, alacso­nyabb hidegben, és magasabb sportolás közben, mint pihenés során. A test hő­foka sokkal labilisabb, sokkal nagyobb mértékben változik babáknál és fiatal gyerekeknél, mint felnőtteknél.

A láz másképp alakul a különböző betegségekben

Némelyiknél folyama­tosan magasan maradhat, míg a baba fel nem gyógyul, másoknál rendszere­sen alacsonyabb lesz reggel és magasabb este, időnként felszökhet, illetve előfor­dul, hogy látszólag semmilyen rendszer nem figyelhető meg. A lázgörbe ismere­te esetleg segítheti az orvost a diagnózis felállításában.

Amikor a láz a szervezet fertőzésre adott válaszának része, ritka a 40,5 °C feletti hőmérséklet, és 41,1 °C feletti nem fordul elő. De ha a láz a test hőszabályozó rendszerének hibájából ered, mint például hőgutánál, a hőmérséklet akár 45,5 °C-ig is felszökhet. Ilyen láz akkor fordulhat elő, ha a környezet nagyon forró, és a test nem tudja hatékonyan hűteni magát.

Ez lehet belső rendelle­nesség miatt, de a túlmelegedés oka gyak­rabban külső hőforrás, például szauna vagy forró vizes medence, vagy meleg idő­ben a leparkolt gépkocsi belseje (a ko­csiban a levegő hőmérséklete gyorsan 45 °C-ra emelkedhet, még ha az abla­kok 5 centire le is vannak engedve, és a kinti hőmérséklet csupán 29 °C). A túl­melegedést okozhatja megterhelő fizikai munka forró vagy párás időben vagy a túlöltöztetés meleg időben. A csecsemők és az idősek a leghajlamosabbak a hő­gutára, mivel hőszabályozó rendszerük kevésbé megbízható.

A hőszabályozás hibájából eredő láz önmagában beteg­ségnek számít, és nem jótékony, hanem veszélyes, azonnali kezelést igénylő álla­pot. A nagyon magas, 41,1 °C feletti lázat kiváltó okuktól függetlenül azon­nali kezelni kell, hogy megelőzzük az agy és a többi szerv károsodását. Az ilyen magas lázat már nem tartjuk jótékony hatásúnak, és az immunválaszra gya­korolt pozitív hatása a visszájára for­dulhat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.