• kilenc hónapos baba
• táplálkozás

Nyűgösködés étkezéskor (9 hónapos baba)

„Amikor először adtam szilárd ételt a lányomnak, úgy tűnt, mindent szeret, amit adok neki. Mostanában azonban kenyéren kívül semmit nem akar enni.”

A szülők elbeszéléseit hallva egyes gye­rekek csak levegőből, szeretetből és alkal­manként egy-egy karéj kenyérből élnek (a kamaszkorig, amikor is az egy hétre való élelmiszeradag három napig tart). A szülői aggodalmak ellenére még a legválogatósabb evőknek is sikerül eleget en­niük és inniuk napközben ahhoz, hogy gyarapodjanak. A gyerekek úgy vannak programozva, hogy annyit egyenek, amennyi a létezésükhöz és a növekedé­sükhöz szükséges, hacsak valami már a táplálkozási szokások kezdetén meg nem zavarta ezt a programot.

Ebben a fejlődési szakaszban (9. hónapos babáknál) a kis­babák többsége a táplálkozási szükség­letének túlnyomó részét az anyatejből vagy a tápszerből fedezi, ezt csak kiegé­szíti azzal a falat szilárd étellel, amit a nap folyamán elfogyaszt. A kilencedik hónap tájékán azonban a táplálékszük­séglet nőni kezd, a tej iránti igény vi­szont csökken. Hogy a gyerek továbbra is biztosan elfogyassza a számára szüksé­ges mennyiséget, alkalmazzuk a követ­kezőket az etetések során.

Hagyjuk kenyeret enni

Vagy gabo­naféléket, vagy banánt, vagy bármilyen ételt, amit szeret. Sok kisbaba vagy tipe­gő egy hétig (vagy egy hónapig) egyfaj­ta ételt eszik, vagyis egyetlen kivétellel visszautasít minden mást ez alatt az idő alatt. A legjobb tiszteletben tartani az étrendi kedvenceket és ellenszenveket, még ha szélsőségbe hajlik is: például kukoricapehely reggelire, ebédre és va­csorára. Végeredményben ha szabad ke­zet kap a választásban, és az ételek szé­les választékát kínálják fel neki, a gyerek ízlésvilága szélesedni fog.

Lehetőleg tápláljuk valami kedvelt étellel

Az ételt nem kell ráerőszakolni a babára, de nincs abban semmi rossz, ha megpróbáljuk belecsempészni a gyerekbe. Kenjük meg a kenyeret összetört banánnal vagy túróval, vagy olvasszunk rá vékony szelet félkemény sajtot. Eset­leg csináljunk francia kenyeret vagy bun­dáskenyeret (csak a tojássárgájába for­gatva), adjuk oda egészben vagy kis da­rabokra vágva. Esetleg próbáljunk olyan kenyeret sütni vagy venni, amelyben egyéb alkotóelemek is vannak, például tökmag, sárgarépa, sajt vagy gyümölcs.

Ha a gyerek szíve vágya a gabona, pró­báljunk meg kockára vágott banán, almakompót, főtt, kockára vágott őszi­barack vagy kockára vágott, főtt, szárí­tott gyümölcs formájában (ezek vasat is tartalmaznak) hozzácsempészni gyü­mölcsöket. Ha a banán a szenvedélye, tegyünk mellé kevés gabonafélét vagy túrót, vagy széttörve kenjük kenyérre: a lényeg, hogy a banán feltűnő legyen.

Hagyjuk el a püréket

Lehet, hogy a gyerek lázadása egyszerűen csak annak a kifejezése, hogy elege van a széttört és pépesített dolgokból, és készen áll a felnőttesebb ételekre. Ha áttérünk a tartalmasabb és kézzel fogható falatok­ra, amelyek elég lágyak ahhoz, hogy meg tudjon birkózni velük, ízükben és állagukban viszont elég érdekesek és a fogára valók, talán jó étkű ínyenc lesz a gyerekből.

Legyen változatos az étlap

Lehet, hogy a gyereknek csak elege van a jól bevált, egyforma ételekből; változatos­ságra lenne szükség, hogy felcsigázza az étvágyát.

Cseréljünk szerepet

Talán csak az újonnan kialakuló, makacs függetlensé­gi vágy tartja szorosan zárva a száját ét­kezési időben. Adjuk át neki a táplálko­zás felelősségét, és lehet, hogy boldogan szélesre tátja a száját a sokféle új étkezé­si tapasztalat előtt, amit soha nem tenne, ha az anyja kínálná kanálból.

Ne fojtsuk el az étvágyát

Sok kisbaba és tipegő azért eszik keveset, mert túl sok gyümölcslevet, tápszert vagy anyatejet iszik. A gyereknek 120-170 gramm gyü­mölcslénél és 450-700 gramm tápszer­nél (vagy egyéves kor után tejnél) többet nem kell egy nap fogyasztania. Ha ennél többet szeretne inni, adjunk neki vizet vagy vizezett gyümölcslevet, a mennyi­séget osszuk el az egész napra. Ha még szoptatunk, nem tudhatjuk pontosan az elfogyasztott tej mennyiségét, de az nyilvánvaló, hogy napi három-négynél több szoptatás elveszi az étvágyát. Csök­kentsük hát a szoptatást.

Ne legyen nassolás

Mit tesznek a szü­lők, ha a gyerek visszautasítja a reggelit? Elhalmozzák nassolnivalóval egész dél­előtt, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem lesz étvágya ebédnél. És mi törté­nik, ha az ebédet sem eszi meg? A gye­rek éhes délután, folyamatosan eszeget, és nincs hely a vacsora számára. Kerül­jünk ki ebből az étvágyromboló körből azzal, hogy csökkentjük az étkezések közötti evések számát egy tízóraira és egy uzsonnára, függetlenül attól, hogy milyen keveset eszik étkezéskor a gye­rek. Viszont egy kicsit növelhetjük a tíz­óraira vagy uzsonnára adott mennyiséget, hogy átsegítsük a babát a lecsökkentett vagy kihagyott étkezéstől a következő etetési időig.

Mindig mosolyogjunk

Az állandó ete­tési problémák kialakításának legkönnyebb módja, ha bosszúsan összevon­juk a szemöldökünket, amikor a gyerek elfordítja a fejét a közeledő kanál elől, szomorú megjegyzést teszünk, amikor ugyanolyan üres hassal kerül ki az ete­tőszékéből, mint ahogy beleült, vagy amikor fél órát töltünk el azzal, hogy hízelgéssel, könyörgéssel „csu-csu vona­tozással” belevarázsoljunk pár kanálnyit a szorosan zárt szájába.

Éreznie kell, hogy azért eszik, mert éhes, és nem azért, mert az anyja azt akarja, hogy egyen. Tehát még néhány kihagyott étkezés árán se csináljunk ügyet az étkezésből (vagy a nem evésből). Ha nyilvánvalóan nem kér többet, vagy egyáltalán nem akar enni, vegyük el a tányért, és fejezzük be az étkezést minden további vita és fel­hajtás nélkül.

Természetesen rövid ideig tartó étvágy­talanság meghűléssel vagy más akut be­tegséggel is együtt járhat, főleg ha láz is fellép. Tartós étvágytalanság ritkáb­ban tulajdonítható az anémiának, a rossz táplálkozásnak (a nyugati világban ez nem gyakori), esetleg más betegségnek. Ha a baba ét­vágytalanságát enerváltság, a környezet iránti érdeklődés hiánya, a fejlődés lelas­sulása, elégtelen súlygyarapodás vagy a személyiség kifejezett megváltozása kí­séri (például hirtelen ingerlékenység vagy idegesség), nézessük meg orvossal.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.