Babaápolás

Változások az alvási ritmusban (9 hónapos babáknál)

“Hirtelen nem akar délelőtt szun­dikálni a lányom. Egy napközbeni alvás elegendő a számára?”

Lehet, hogy egyetlen szieszta nem ele­gendő a kimerült felnőttek számára, de sok baba számára ennyi szükséges csak, ahogy az első születésnapjuk közeledik. Néhány baba megpróbálja mindkét szundikálást kihagyni. Többnyire a dél­előtti pihenés marad el először, de ese­tenként az ebéd utáni szieszta is. Egyes szerencsés szülők gyerekei továbbra is folytatják a napi kétszeri alvást még jócs­kán a második életévben is, és ez is tel­jesen rendben van addig, amíg az éjsza­kai alvás nem látja kárát. Ha azonban az éjszakai alvást gátolja, a gyereket egy napközbeni alvásra kell szoktatni.

Annak, hogy a baba mennyit alszik, kevesebb jelentősége van, mint annak, hogy milyen mélyen

Ha a gyerek nem hajlandó szundikálni egyszer vagy kétszer naponta, viszont vacsoraidőre túlságo­san fáradt, nehezen kezelhető, valószínű, hogy szüksége lenne több alvásra, csak azért tiltakozik, mert nem akarja alvás­ra pocsékolni az értékes idejét, amelyet játékkal, a világgal való ismerkedéssel tudna tölteni. Ha nem alszik eleget, nap­közben kevésbé lesz boldog, együttmű­ködő baba, gyakran nehezebben lehet lefektetni, és rosszabbul alszik éjszaka, mivel túlságosan fáradt, és annyira tele van élményekkel, hogy nem tud elpihen­ni és nyugton maradni.

Próbáljuk meg altatgatni

Ha úgy tűnik, a gyerek nem alszik annyit, mint amennyire szüksége lenne, próbáljuk meg altatgatni. Akkor fektessük le, amikor megetettük, tisztába tet­tük, egy kis nyugodt játékkal vagy halk zenével, esetleg masszázzsal ellazítottuk, besötétített szobá­ban, minden figyelemelterelő körülmény kizárásával. Ne adjuk fel rögtön, ha nem alszik el, egyes babáknak napközben több időre van szükségük, hogy lenyu­godjanak. Ha ez nem megy, meg lehet próbálni babakocsiban tologatni vagy autóztatni. Próbáljuk meg azzal a mód­szerrel elalvásra bírni a gyereket, amelyet az éjszakai alváshoz választottunk, de rövidebb ideig próbálkozzunk, mint éjszaka.

“Azt hittük, mindent jól csinálunk. A gyerekünk mindig ellenkezés nélkül ment aludni. Most egész éjjel fent szeretne maradni játszani.”

Olyasmi történik vele, mintha valaki egy poros faluból egy világvárosba költözik. Néhány hónappal ezelőtt nem sok min­den tudta ébren tartani éjjel a babát. Most, hogy ilyen sok dolog veszi körül, amelyek felfedezésre várnak, játékok, amelyeket ki lehet próbálni, emberek, akikkel kapcsolatba lehet lépni, fizikai feladatok, amelyeket meg kell oldani (ki akar lefeküdni, amikor csak most ta­nult meg állni?), a gyereknek nincs kedve alvásra vesztegetni az idejét.

Sajnos ez megint az az eset, amikor a gyerek nem tudja, mi a jó neki

Ha nappal nem alszik eleget, és éjjel túl ké­sőn megy aludni, akkor annyira elfárad, hogy nem lesz képes lenyugodni. Azok­nak a gyerekeknek, akik nem alszanak eleget, nagyobb valószínűséggel okoz problémát az elalvás, és gyakrabban éb­rednek fel éjjel. Napközben nehezebben kezelhetők, és hajlamosabbak a balese­tekre is.

Ha a gyerek nehezen megy aludni éjjel, győződjünk meg róla, hogy eleget alszik napközben. Alakítsunk ki továbbá lefekvés előtti rutint, vagy ha már kialakítottuk, de csak félig-meddig tartjuk meg, ragasz­kodjunk hozzá szigorúan. Ha esetenként pótmama vagy nagyszülő fekteti le a gye­reket, ismertessük meg vele is a szokást.

Aki nem biztos a lefekvés előtti szer­tartásban, a következőkkel próbálkozhat:

Fürdő

A gyereknek, miután álló nap tér­den csúszott a padlón, az összezúzott banánnal masszírozta a feje búbját, a ho­mokozóban hempergett, szüksége van fürdésre. Az esti fürdő azonban nem­csak tisztává varázsol, hanem relaxál is. A meleg, simogató víz mágikus, alvást hozó erővel bír; ezt ne pocsékoljuk el azzal, hogy korábban, nappal fürdetjük. Használhatunk levendula- vagy kamil­latartalmú gyerek furdősót vagy folyékony szappant, amelyről köztudott, hogy nyug­tató és relaxáló tulajdonságú.

Álmosító környezet

Tompítsuk a fé­nyeket, kapcsoljuk ki a tévét, küldjük ki az idősebb gyerekeket a szobából, hogy ne vonja el semmi a baba figyelmét.

Egy kis mese, egy kis ének, egy kis ringatás

Miután tisztába tettük, háló­ruhába öltöztettük, telepedjünk le együtt egy kényelmes székre, a díványra vagy a gyerek ágyára. Olvassunk neki egy egyszerű mesét lágy, monoton han­gon, ne élénk, eleven stílusban. Vagy ha a gyerek jobban szereti, hagyjuk képes­könyvet nézegetni. Énekeljünk nyu­godt dalokat, altatódalt, ringassuk, de a hevesebb szórakoztatást (például birkó­zást vagy csiklandozósdit) hagyjuk más­korra, hiszen ha a gyerek egyszer beindul, nehéz kikapcsolni. Ha a baba szereti a masszázst, ez a megfelelő idő a relaxálásra.

Kutatások bizonyítják, hogy azokban a babákban, akiket lefekvés előtt meg­masszíroztak, több alvást indukáló hor­mon, melatonin termelődik.

Lámpa a félőseknek

Egyes kisbabák félnek a sötéttől. Ha a miénk is közéjük tartozik, gyújtsunk neki éjszakai lámpát, hogy ne érezze magát egyedül.

Jó éjszakát

Rakjuk a kedvenc játék­szerét vagy állatát az ágyába. Ösztönözzük a gyereket, hogy intsen pápát neki, vala­mint a többi játék állatnak, a testvérek­nek, a mamának és a papának. Minden­ki adjon-kapjon esti puszit, majd tegyük az ágyába, és menjünk ki a szobából.

Ha sír, amikor elhagyjuk a szobát, menjünk vissza egy kicsit, hogy meggyő­ződjünk róla, minden rendben van-e, csókoljuk meg újra, majd menjünk ki. Ha nem hagyja abba a sírást, érdemes kipróbálni a Még most sem alussza át az éjszakát rész valamelyik módszerét. Valószínűleg működni fog, de nehezebb lesz most, hogy a ba­ba már nemcsak idősebb, hanem oko­sabb is.

Ebben a korban már valószínű­leg (10 hónapos körül) tudja, hogyan csalja vissza a mamát a szobába, vagy legalábbis tudja, hogyan ébresszen lelkiismeret-furdalást benne, ha nem tér vissza. Újra feláll, és addig sír, amíg újra meg nem nyugtatjuk. Vagy elkezdheti hívni a mamát-papát, amire nehéz nem reagálni. Es ahelyett, hogy megnyugodna, ha ránézünk – egy ki­sebb baba ilyenkor általában megnyug­szik -, csak dühösebb lesz, ha újra ott hagyjuk. A legjobb, amit tehetünk egy ilyen okos kisgyerekkel, ha megpróbá­lunk teljesen távol maradni addig, amíg vissza nem tér jó szokásához, és egyedül el nem alszik.

“Nem tudtuk kialakítani a lefekvés előtti szertartás rutinját, mivel a gyerekünk mindig előbb elaludt szoptatásnál”

Ha a baba rendszeresen elalszik az esti szoptatás közben, akkor a lefekvés előtti rutint – a búcsúpuszikkal egyetemben – a szoptatás előttre kell időzíteni. De ha szeretnénk, hogy felhagyjon a szop­tatás közbeni elalvással, a fürdetés előtt szoptassuk meg olyan körülmények kö­zött, amelyek nem kedveznek az alvás­nak: sok zajjal, fénnyel és aktivitással, valamint a fürdő és a mese ígéretével. Ha minden erőfeszítés ellenére elalszik, ébresszük fel a fürdéshez. Ha nem megy, szoptassunk újra a lefekvés előtti cere­mónia után, és néhány hét múlva pró­bálkozzunk megint.

“Nagyon szeretnénk megtanítani a gyerekünket, hogy magától elaludjon, ha éjszaka felébred. De most fogzik, és bűnösnek érzem magam, ha sírni hagyom.”

Sokféle módja van a fogzástól síró baba megvigasztalásának, de sajnos mindegyik azzal jár, hogy oda kell rohanni a gye­rekhez. Ez elég könnyű, ha együtt alszik a szüleivel, de nem olyan könnyű, ha rá­bíztuk a gyerekre, hogy egyedül aludjon el.

A probléma a következő: a fogzási fáj­dalom legrosszabb része általában csak néhány éjszakán át tart (és csak rövid ideig, bár néha felébreszti a babát), ha viszont éjszaka körülötte vagyunk, könnyen olyan szokássá alakulhat, amelyről nehéz leszoktatni a gyereket. Másként megfogalmazva, a fogzási fájdalom csak rövid ideig tartja ébren a gyereket, vi­szont az a tudat, hogy a sírására meg­jelenik az anyja, sokáig ébren tarthatja.

Nem árt meglesni a babát, amikor sír…

Hogy vajon nem húzódzkodott-e fel, és nem maradt állva, mert előfordulhat, hogy nem képes visszafeküdni, ami gyakran megtörténik ebben a korban. Az is rendben van, ha nyújtunk neki egy kis vigasztalást (annyit és addig, amennyihez és ameddig kedvünk van), egy kis simogatást, lágy altatódalt, gu­mikarikát fogzáshoz, de ha az a cél, hogy magától elaludjon, ne vegyük fel a gyereket. Figyeljük meg, vajon el tud-e aludni magától (ha a jelenlétünk meg­akadályozza ebben, akkor helyesebb tá­vol maradni).

Ha éjszakánként vigasztalhatatlan­nak tűnik, kérdezzük meg az orvost, va­jon lefekvés előtt nem adhatunk-e neki gyereknek való paracetamolt. Győződ­jünk meg azonban arról, hogy a gyerek éjszakai felébredései nem betegségnek tulajdoníthatók-e – például fülfertőzés­nek, amelynek fájdalma éjszaka gyakran rosszabbodik -, amelyet a fájdalomcsil­lapító elnyomhat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.