• csontok

A csontépítés és csontbontás szabályozása

Egyes anyagok a csontépítés, mások a csontbontás folya­matára vagy irányában hatnak.

• Hormonok: Első helyen a nemi hormonokat kell megemlítenünk, mert a női és férfi nemi hormonok (ösztrogén, tesztoszteron) játsszák a legfontosabb szerepet a csontépítésben és -növeke­désben, valamint a csontvesztés megelőzésében. Ezért fontos, hogy a petefészek minél tovább termeljen női nemi hormonokat (ezt a rendszeres menstruációs vérzés jelzi). Nőknél a változás kora után (menopauza) az ösztrogén termelése megszűnik (elmarad a havi vérzés), s ettől az időszaktól a csontbontás kifeje­zettebb ütemben zajlik. Férfiaknál a tesztoszteron termelése lassabban, és általában csak 70 éves kor után csökken. A férfiak ezért némileg védet­tebbek a csontritkulással szemben, mint a nők.
• A fejlődés időszakában az agyalapi mirigy által termelt növekedési hormon is szerepet játszik a csontrendszer fejlő­désében (hiányában törpenövés jön létre).
• A csontbontás túlsúlyát okozza a mellék­pajzsmirigy, a pajzsmirigy és a mellékvese fokozott működése.
• A parathormon a mellékpajzsmirigy termelte hormon, amelynek hatására a csontokból kalcium áramlik ki, így a csontok ásványianyag-tartalma csökken. A parathormon hatá­rozza meg a csontátépülés folyamatát.

A mellékvesekéreg hormonja elsősorban kóros állapo­tokban (fokozott működés esetén) fejt ki csontritkulást ered­ményező hatást a csontokon. Ez az anyag sokszor gyógyszer formájában kerül a szervezetbe (szteroidok), amelyet többek között asztma vagy ízületi gyulladás kezelésére használnak. A gyógyszer természetesen ugyanolyan hatást fejt ki a cson­tokra, mint a szervezetben kóros mennyiségben termelődött hormon. Megemlítendő (a teljesség igénye nélkül) a pajzs­mirigy is, amelynek normális működése szintén elengedhe­tetlen nem csak a csontépítés és csontbontás helyes szabályo­zásában, hanem a normális csontfejlődésben is.

Egészséges emberben e hormonok szintje a normális tartományban van. A csontokra csak akkor fejtenek ki káros hatást, ha mennyiségük tartósan és jelentősen meghaladja a nor­mális értékeket.

Ma már hormonnak tekintjük a D-vitamint is, amely a belekre és a vesére kifejtett hatása folytán a szervezet számára nagyobb kalciumkínálatot biztosít – fokozza a táplálékkal elfogyasztott kalcium felszívódását a bélből, valamint csökkenti a kalcium kiürülését a veséből. A D-vitaminnak az a különleges tulajdonsága, hogy közvetlen napfény hatására képződik a bőrünkben.

Egyéb tényezők

Egyes kóros állapotokban olyan anyagok termelődnek az emberi szervezetben, amelyek úgyszintén hatnak a cson­tokra. Ilyen például az ízületi gyulladás során a fehérvérsej­tekben termelődő speciális anyag, az interleukin-1, amely kifejezett csontbontásra készteti a csontfaló sejteket. Ez az egyik oka, hogy az idült ízületi gyulladásban szenvedő be­tegeknél fokozott a csontritkulás kialakulásának veszélye.

A fizikai aktivitás, az izommunka csontokra kifejtett húzó-feszítő hatása igen jelentős csontépítő inger – a kellő csúcscsonttömeg kialakulásában játszott sze­repe bizonyított.

Csont leépülés mozgáshiány miatt

Ha egy egyébként egészséges ember néhány hónap­ra ágyhoz kötött lesz (pl. sérülés miatt) már az első ágyban töltött hét után jelentős csonttömeg csökkenés mutatható ki. Ezért is nagyon fontos a mozgás helyreállítása a rehabilitációs kezelés során. Űrhajósoknál az izommunka hiánya súlytalanságban néhány hónap után igen súlyos csontritkulást eredményez. Az előzőekben megismertük a csontokat, amelyek erő­sek, kemények, szilárd vázat adnak szervezetünknek.

Csontjaink nem állandóak

Már tudjuk, hogy a csontok nem olyanok, mint a kövek, amelyek sok évig változatlanok, hanem igen élénk átalakulás, anyagcsere zaj­lik bennük. Megismertük a csont felépítését, mikroszkópos szerkezetét is. Tudjuk azt is, milyen sokirányú belső és kül­ső hatások formálják és tartják fenn a csont egészséges ál­lapotát. Most nézzük, milyen változások játszódnak le az oszteoporózisos csontban.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.