• csontritkulás

A csontritkulás és csonttörések megelőzése

Orvosi körökben közhelyszámba megy, hogy az oszteoporózist könnyebb megelőzni, mint kezelni. A megelőzésnek három szintje van. Az el­sődleges megelőzés a betegség kialaku­lásának megelőzését jelenti, ami főként a betartandó életviteli tényezőkből, test­edzésből, táplálkozási szokásokból tevődik össze. A másodlagos megelőzés a beteg­ség korai felismerését és kezelését jelen­ti, míg a harmadlagos megelőzés célja a már kialakult csontritkulásban a csonttö­rések megelőzése és az egyéb következmé­nyek csökkentése.

A csontritkulás kialakulásának megelőzése

Ha a szervezet kellő csúcscsonttömeget tud létrehozni, és a meg­felelő mennyiségű (és persze minőségű) csontból a csont­vesztés üteme nem nagy, akkor elkerülhető, megelőzhe­tő a csontritkulás és természetesen annak szövődményei, a csonttörések is. Bár öröklött génjeinktől nagyon sok függ, ja­vítani, de rontani is tudunk öröklött tulajdon­ságainkon.

Gyermekkortól kezdve a megfelelő kalcium- és D-vi­tamin-ellátottság a csontrendszer egészséges fejlődésének alapvető feltétele. A testmozgás, a fizikai aktivitás, az iz­mok működése mechanikai ingerként hat a csontokra, és nö­veli a csonttömeget, s ez a hatás még időskorban is fennáll. A rendszeres (napi 30-40 perces) séta csonttömegre kifejtett pozitív hatását tudományos vizsgálatok bizonyították. A sé­ta, a kirándulás, a testedzés, a kondíciónak megfelelő sport, a gyógytorna vagy a tánc tehát jótékony hatású.

Dohányzás és alkohol

Mindemel­lett a csontrendszert érő káros hatások elkerülése is aján­lott. A dohányzás, a fokozott alkoholfogyasztás egyéb negatív hatásai mellett a csontokat is károsítja. Figyelni kell azokra a betegségekre, amelyek igazoltan csontritkuláshoz vezetnek. Bizonyos gyógyszerek tartós alkalmazásakor is számolni kell az oszteoporózis kialakulásával.

Az elsődle­ges megelőzés része bizonyos esetekben a hormonpótlás is. Kezelendők a csontritkulásra hajlamosító betegségek, és a csontrikulás szempontjából veszélyeztetettek (más beteg­ségeinek) kezelésében az orvos lehetőség szerint kerüli a csontritkulásra hajlamosító gyógyszereket, és felhívja a be­teg figyelmét a megelőzési lehetőségekre.

A csontritkulás korai felismerése

A másodlagos megelőzés a betegség korai felismerése és keze­lése, amire ma már megfelelő módszerek állnak rendelkezés­re. A korai felismerést segíti, ha a rizikótényezők fennállásakor gondolnak e lappangó kórképre. Nagy figyelmet kell fordítani a magas rizikójú személyekre és a gyors csontvesztőkre. A ko­rai felismerés és az idejében megkezdett kezelés megállíthat­ja a kóros folyamatot, mielőtt a csonttömeg kritikus csökkené­se bekövetkezik.

A csonttörések megelőzése

Ha már kialakult a csontritkulás, akkor a legfontosabb te­endőnk az esetleges törések elkerülése. A törések nagymér­tékben rontják az életminőséget. A rendszeres és évekig tar­tó gyógyszeres kezelés kapcsán az elsődleges megelőzésnél mondottak itt is érvényesek.

A csökkent csonttömeg mellett kis erőbehatás is elegen­dő a törés kialakulásához. Nehéz tárgyak emelése és az esé­sek vezetnek ide. Az esések, balesetek nagy része a lakásban történik! Időskorban számtalan okból bekövetkezhet elesés, amelynek okai felderítendők és mielőbbi megoldást igényel­nek.

A csonttörések megelőzésének nem gyógyszeres lehetőségei

Az előzőekben megismerhettük azt, hogy a csont szerkezetének megváltozása miért vezet a csont szilárdság­nak csökkenéséhez. Ezáltal az emberi testet érő viszonylag kis erőbehatás is csonttörést okozhat. Ez az erő leggyakrab­ban esés következtében éri a szervezetet. Az esés okozta károsodások a fő okai a baleseti halálok­nak és a rokkantságnak 65 év felett.

Milyen módon lehetne az esések lehetőségét csökkente­ni idős csontritkulásos emberek esetén?

Az esés együttesen fennálló több kockázati tényező együtthatásaként jelentkezik. Ezek a kockázati tényezők lehetnek egyéni és környezeti okok. Meg kell vizsgálni eze­ket az okokat. Majd az ok, vagy okok felkutatása és lehető­ség szerinti megszüntetése módot adhat a beavatkozásra.

Az esések egyéni okai:

• idős kor
• kis testtömeg
• agyi vérkeringési zavar
• látásromlás (szürkehályog, zöldhályog, látóideg sorvadás) izomgyengeség
• bizonyos idegrendszeri betegségek (pl. Parkinson betegség, izomgyengeség) járás- és egyensúly zavar
• szívbetegség, magasvérnyomás, alacsony vérnyomás előző törés

Az esések környezeti okai:

• lakásban (az esések 50-60 %-a otthon következik be !) csúszós padló, mozgó, gyűrött szőnyeg, lépcső
• rossz világítás
• nem stabil bútorok
• telefonzsinór
• rendetlenség
• fürdőszobában kapaszkodó hiánya
• vizes, csúszós padló magas peremű fürdőkád
• közlekedés (kapkodás, sietés és rossz orientálódás)
• gyógyszerek
• altatók, nyugtatók, vízhajtók, gyógyszer kombinációk

Az esések leggyakoribb okai:

• izomgyengeség (30-80 év kötött 50 %-kal csökken az izomerő !)
• combfeszítő izom gyengesége egyensúlyzavar
• korábban már elszenvedett esés

Ha a járáskor jelentős a bizonytalanság, akkor támbotot, járókeretet kell használni. A csípővédő nadrág viselése pedig önmagában is jelen­tős védelmet ad a csípőtörés megelőzésében. Ha mindeze­ket a lehetőségeket együttesen alkalmazzák akkor mintegy 45 %-al lehet az esések gyakoriságát csökkenteni. A comb­nyaktörés előfordulása 40-60 %-al csökkenthető a fizikai aktivitás fokozásával. Mindenképpen ajánlatos ezeket a módszereket alkal­mazni a csonttörések elkerülése végett.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.