Minden cukorbetegnek számolnia kell-e szövődmények felléptével?
A cukorbetegség szövődményei két nagy csoportra oszthatók:
- az úgynevezett akut – a betegség ismert tartamától függetlenül, viszonylag rövid idő alatt kialakuló –
- és a késői – hosszú, rendszerint többéves, esetenként évtizedes betegségtartamot követően, fokozatosan megjelenő – szövődményekre.
Az előbbiek közé tartoznak a kórosan magas vagy alacsony vércukorszinttel járó – a kezdeti tünetek figyelmen kívül hagyása esetén könnyen sürgősségi ellátást igénylővé váló – állapotok, az utóbbiak közé pedig a kis- és a nagyérkárosodások.
Mi a helyzet a súlyos akut szövődményekkel? Foglaljuk össze:
- A súlyos akut szövődmények megfelelő anyagcsere-vezetéssel és rendszeres ellenőrzéssel általában elkerülhetők.
- Ilyen a magas vércukorszinttel és a köztes anyagcseretermékek, az ím. ketontestek felszaporodásával járó, az anyagcsere savas irányba eltolódását eredményező ketoacidózis, valamint az extrém magas vércukorszinttel kísért, de a ketontestek felszaporodásától mentes hiperglikémiás hiperozmoláris állapot, illetve a jelentős mértékű vércukoreséssel kísért hipoglikémiás kóma.
- Akut szövődményként tehát a vércukorszint hirtelen, jelentős emelkedése (hiperglikémia), illetve kóros tartományba csökkenése (hipoglikémia) egyarán előfordulhat.
- Enyhe fokú, külső segítséget nem igénylő, a beteg által megérzett és szénhidrát fogyasztásával elhárítható vércukoresés előfordulhat olyan betegeken, akiket inzulinnal vagy bizonyos fajta (az inzulinelválasztást fokozó, ún. szulfanilurea típusú vagy az étkezési vércukor-szabályozó csoportba tartozó) vércukorcsökkentő tablettákkal kezelnek.
- Ez utóbbiak felismerését (a jellemző panaszokat és tüneteket, esetenként az adott személy által megfigyelhető, más által alig észrevehető kis eltéréseket), a létrejöttükben közrejátszó okokat, kialakulásuk lehetőség szerinti megelőzését, bekövetkeztük esetén elhárításuk lehetőségeit az érintett személyeknek a betegoktatás, a páciensedukáció keretében megtanítjuk.
Ami a krónikus, késői szövődményeket illeti:
- A krónikus (késői) szövődmények az érrendszert érintik.
- Az ún. kisérszövődmények olyan szervekben, illetve szövetekben alakulnak ki, ahol a cukor passzívan átszívódik a sejtfalon keresztül, a vércukor koncentrációval arányos mértékben (diffúzió).
- Ilyen szövet a szem ideg- vagy recehártyája, az idegszövet, a vese vizeletkiválasztást végző elemi egysége (a nefron), a szívizom, valamint a bőr és a nyelv.
- A két, utóbb említett szövet károsodása általában nem okoz panaszokat, illetve speciális tüneteket.
- A kísérőszövődmények klinikai jelentőségű előfordulási formáit a latin elnevezések nyomán retinopátia (a szem ideghártyájának károsodása), neuropátia (az idegszövet károsodása), nefropátia (a vese cukorbetegség okozta speciális megbetegedése) és kardiomiopátia diabetika (a szívizom kisérkárosodás okozta betegsége) néven említjük.
- Kiváltásukban a tartósan emelkedett vércukorszint a meghatározó tényező, de jelentős a magas vérnyomás, a vérzsíreltérések és a dohányzás szerepe is.
- Megelőzésük leghatékonyabb lehetőségét az egészségesekét lehető legjobban megközelítő, tartósan „közei-normális vércukorszintű anyagcsere-állapot” jelenti.
Az érszövődmények másik formája a nagyereket, a közép-nagy és nagy artériákat érinti (ún. makrovaszkuláris vagy makroangiopáíiás károsodás).
Legfontosabb előfordulási területei a szív koszorúerei, a fej-nyaki verőerek és az alsó végtagi artériák. E károsodások kialakulásának mechanizmusa, szövettani képe, klinikai vonzata minden tekintetben egyezik a nem-cukorbetegeken is megfigyelhető érelmeszesedéssel.
Most néhány szó a diabétesszel kapcsolatban:
Diabéteszben azonban korábbi életkorban, kiterjedtebb mértékben és a két nemet közel azonos arányban érintve alakul ki. A folyamatot az érelmeszesedés felgyorsulása jellemzi, kiváltásában számos tényező – így az emelkedett vércukorszint, a magas vérnyomás, a vérzsíreltérések, a súlytöbblet/elhízás, a szervek körüli ún. viszcerális zsírszövet termelte szabályozó tényezők, adipocitokinek és gyulladásos faktorok fokozott jelenléte, az alvadási folyamatok egyensúlyának megváltozása stb. közrehatása – játszik szerepet.
- Áttörés a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára
- A cukorbetegség típusai és kezelése
- A libidó csökkenése és okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Nézzünk be egy kicsit mi újság van a kis-és nagyérszövődmények háza táján:
Míg tehát a kisérszövődmények a cukorbetegség felismerésétől kezdve rendezett, célértékeken belüli vércukorszinttel és vérnyomással nagy valószínűséggel elkerülhetők, a nagyérszövődmények esetében intenzívebb erőfeszítésekre van szükség.
Ennek egyik oka, hogy a 2-es típusú cukorbetegség (ahol e károsodások jellemző módon előfordulnak) sokszor szinte észrevétlenül kezdődik, s az érelmeszesedés már akkor megindul, amikor a betegség fennállásáról a beteg még nem is tud.
Másik oka a kiváltó tényezők nagy számában és bonyolult kölcsönhatásaiban keresendő.
E tényezők egyben az állapotot kísérő fokozott keringési kockázat meghatározó elemei is, ezért fontos, hogy már a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapotokban, az elhízásban, a metabolikus szindrómában elkezdjék a lehetséges közreható tényezők (magas vérnyomás, vérzsíreltérések stb.) célzott keresését, s igazolódásuk esetén erélyes, hatékony kezelését.
Még nem ismert szénhidrátanyagcsere-zavar esetén is törekedni kell esetleges jelenlétének kizárására vagy igazolására, megerősítése esetén hatékony kezelésére.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.