D-vitamin hiány, túlsúly, krónius veseelégtelenség kapcsolata [TANULMÁNY 2020]
Nem telik el nap, hogy ne hallanánk újabb beszámolót az elhízásjárványról. Nincs újságosbódé, ahol a kirakott magazinok némelyike ne ígérgetne új fogyókúrás trükköket. Gyorsan! Könnyedén! Szórakoztatóan! Ha valóban ilyen egyszerű volna, akkor nem növekedne folyamatosan az elhízottak aránya.
Súlyos teher a túlsúly!
Az Egyesült Államokban ma már az elhízással összefüggő állapotokra fordítják az egészségügyi kiadások csaknem 10%-át – az arány egy évtized alatt majdnem a duplájára nőtt. Nehéz elhinni, hogy az elhízottak aránya alig nyolc év alatt 37%-kal nőhet, pedig pontosan ez történt 1998 és 2006 között, és ezzel a felnőtt amerikaiaknak immár az egyharmada számít elhízottnak. Mi lehet az oka ennek a hirtelen megugrásnak, ami ráadásul nem csak Amerikára jellemző? Mi történt ebben a néhány évben, ami miatt több millió – igen, millió – ember tudott hihetetlenül könnyen oly sokat hízni, hogy már kiérdemelték maguknak ezt az új és veszélyes címet?
A testünk – legalábbis evolúciós szempontból – biztosan nem változott meg
Szó sincs arról, hogy a kilencvenes években egyik reggel arra ébredtünk volna, hogy szervezetünk többé nem képes megfelelő módon feldolgozni az ételeket. Nyilvánvalóan mi tettünk valamit, ami szó szerint kibillentette a mérleg nyelvét. Csakhogy annak részletei, hogy ez hogyan és miért következett be, egy külön könyvet érdemelnének. Én csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy társadalmunk immár olyan súlyos problémával kénytelen szembenézni, amely többé nem nevezhető szokatlannak. Az elhízás gyakori egészségügyi probléma lett, más egészségügyi rendellenességek egész sorának a melegágya. Ezek közé tartozik a D-vitamin-hiány is.
Ebben a fejezetben azon egyéb rendellenességekről ejtek szót, amelyek súlyosbíthatják a D-vitamin-hiányt. Hiába a napozás, az étrend és a táplálékkiegészítők szedése: vannak esetek, amikor az optimális D-vitamin-szint fenntartása igazi sziszifuszi küzdelemnek tűnik.
A túlsúlyosság problémája
Az elhízás kérdésével kezdeni logikus lépés, hiszen óriási gondról van szó: oly sok embert érint, hogy szinte egyetemesnek tekinthető. És nem csak a felnőttekről beszélünk; egyes jelentések szerint az amerikai gyermekek érj nemzedéke várhatóan rövidebb élettartaméi lesz a szüleinél – és ennek a gyermekkori elhízás gyors terjedése az egyik fő oka.
A jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a felnőttek nagyjából 77 éves várható élettartamát is az elhízási járványhoz kellett igazítani. Ez ma legalább négy-kilenc hónappal rövidebb, mint elhízás nélkül lenne. Ráadásul az is kiderült, hogy az elhízás feltehetően gyorsabb ütemben csökkenti az átlagos várható élettartamot, mint a balesetek, a gyilkosságok és az öngyilkosságok együttvéve. Lényegében önmagunkat öljük meg.
Az evolúció során úgy fejlődtünk, hogy a D-vitamint a zsírokban tudjuk elraktározni.
Ennek köszönhetően bőséges készlet áll rendelkezésünkre a hosszú téli hónapokban, amikor szinte képtelenség D-vitamint termelni – a napfény segítségével végzett aktív D-vitamin-szintézis folyamatai ilyenkor egészen tavaszig pihennek. De az evolúció nem készítette fel az embert arra, hogy olyan nagy mennyiségű zsírfelesleget cipeljen magán, amely már káros hatásokat gyakorol a szervezet anyagcseréjére és hormonegyensúlyára.
Ellentétben azzal, amit laikusként gondolna, a túlsúlyos személyeknek hiába van sok zsír a szervezetében, attól nem hogy magasabb lenne a 25-D-vitamin-szintjük, hanem inkább túl alacsony. Ennek az az oka, hogy a zsírfelesleg magába szívja és megköti a D-vitamint, így az nem használható fel a csontokban és a sejtekben, ezzel szemben a normális testsúlyéi személyek testében a zsír folyamatosan újrahasznosul, és eközben a benne lévő D-vitamin is hozzáférhetővé válik. Ezzel szemben a viszonylag állandó zsírtartalékokból nem szabadul fel a vitamin – az a zsírszövet „foglya”. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy az elhízott emberek gyakran már eleve is D-vitamin-hiányosak, hiszen sokkal ritkábban járnak a szabadba, és ezzel bezárul az ördögi kör.
Dr. Norman Bell és mások meggyőzően dokumentálták, hogy az elhízott embereknek gyakran roppant alacsony a 25-D-vitamin-szintjük. A legtöbb ilyen személynek gyengék az izmai, csont- és izomfájdalmak gyötrik őket, és meglehetősen levertek is. Mindezek a tünetek a D-vitamin hiányára utalhatnak. Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy ezt be is bizonyítjuk. Egy vizsgálatba elhízott és normális testsúlyú személyeket vontunk be, és arra kértük őket, hogy vessék alá magukat néhány szoláriumos kezelésnek.
Nyilvánvaló, hogy az érintettek számára a leghatékonyabb kezelést a fogyás és a nagyobb adagokban szedett D-vitamin jelenti – ez utóbbival ellensúlyozható a megfelelő 25-D-vitamin-szintet fenntartó képességük rosszabb hatásfoka.
Aki elhízott, annak két-háromszor több D-vitaminra van szüksége, mint egy normális testsúlyúnak, ezért ilyen pácienseimnek napi 3-6000NE D-vitamin szedését javaslom. Ez egyáltalán nem jár kockázattal, sőt idővel még abban is segíthet, hogy e páciensek lefogyjanak, hiszen a D-vitamin kedvezően hat az inzulin-anyagcserére. Növelheti emellett az izmok erejét, csökkentheti a csont-, ízületi és izomfájdalmakat, és arra ösztönözhet, hogy az ember többet mozogjon. De a fogyás már önmagában is többféle kedvező hatást gyakorol az egészségre, és csökkenti a D-vitamin-hiány összes rizikótényezőjét.
Az elhízottsággal kapcsolatos legszomorúbb igazságok egyike az – és ezt bárki tanúsíthatja, aki ezzel a problémával küszködik -, hogy nehéz lefogyni. Az örökletes és környezeti tényezőktől eltekintve már maga az állapot is roppant nehezen leküzdhető akadályokat gördít az érintettek elé. Ezen akadályok egy része a D-vitaminnal és a kalciummal függ össze. Vizsgálatok során megállapították, hogy a napfény, az UV-B-sugárzás és a D-vitamin segítenek normalizálni a táplálékbevitelt és a vércukorszintet. Emiatt a testsúly normalizálásában nagyon sokat segít a magasabb D-vitamin-szint és a megfelelő kalciumszint.
Ha az étrendben kevés a kalcium, a szervezetben megnő a zsírsav-szintetáz nevű enzim mennyisége, amely a bevitt kalóriákat zsírrá alakítja át. A magasabb kalciumszint és a megfelelő mennyiségű D-vitamin jelenléte gátolja az enzim működését, kalciumban szegény étrend esetén azonban akár az ötszörösére is nőhet az aktivitása. Ha az enzim aktívabb, akkor a szervezet több zsírt állít elő és raktároz el a bevitt kalóriákból.
Mindez azt jelenti, hogy kalcium és D-vitamin jelenlétében a szervezet visszafogja e zsírraktározó enzim működését. Ha nem áll rendelkezésére elegendő kalcium és D-vitamin, az enzim aktívabbá válik, aminek következtében mind több zsír rakódik le, és az illető azt látja, hogy a testén minden tekintetben kedvezőtlen változások indultak meg. Ez megint csak arra ok, hogy odafigyeljen a kalcium- és D-vitamin-bevitel növelésére, illetve a kalóriabevitel csökkentésére, amivel kényszerítheti szervezetét az elraktározott zsír üzemanyagként való felhasználására és ezáltal a fogyásra.
A hízás folyamata olykor megfékezhetetlen spirálnak tűnik
De ugyanez lehet igaz a fogyás esetében is: ahogy fogynak a kilók, a kedvező hatások dominóeffektusa egyre tovább fokozza a fogyókúrás erőfeszítések eredményességét. Nagyon sok embernél voltam már tanúja annak, hogy amikor elkötelezték magukat a fogyás mellett, egy idő után a D-vitamin-ellátottságuk is megváltozott. Egy páciensem, aki korrigálta D-vitamin-hiányát, hat hónap alatt hat kilót fogyott, amivel el is érte a magának kitűzött testsúlycélt.
Olyan ez, mint valami kegyetlen tréfa. Ugyan miért okozna a fogyókúrát segítő műtét csontritkulást? Nem az a logikus, hogy a sok zsírtól megszabadulva enyhülnek az elhízással kapcsolatos problémák, köztük a D-vitamin-hiány is?
A helyzet iróniája az, hogy az elhízás a jelek szerint védi a csontokat. Miért?
Azért, mert a szervezet nem ostoba. Az elhízott emberek csontjai darabokra törnének saját súlyuk alatt, ha szervezetük nem fokozná a szilárdságukat a csontsűrűség megnövelésével. Azt azonban még nem tudjuk, hogy a súlycsökkentő műtéten átesett pácienseknek maradandóan gyengébbek lesznek-e a csontjaik, vagy csak átmeneti jelenségről van szó, ahogy csontjaik alkalmazkodnak új testméretükhöz.
Tizenötmillióra tehető azon amerikaiak száma, akik szélsőségesen elhízottnak tekinthetők – ez legalább 45 kilogramm súlyfelesleget jelent. A megfelelő étrend és a testmozgás önmagában még nem segít e személyeknek eleget a cukorbetegség és más egészségügyi problémák elkerülésében – ezért nő oly gyorsan a műtéti megoldás népszerűsége. Kétféle beavatkozást lehet végezni: az egyik a gyomorszűkítés, más néven gyomorbypass, a másik a kevésbé invazív gyomorgyűrűzés.
A fogyás felgyorsíthatja a csontok anyagcseréjét, és hatására a régi csontok leépülése túlsúlyba kerülhet az új csontok képződésével szemben.
Azt gondolhatnánk, hogy ha sikerül leadni 45 kilónyi zsírt, az abban addig tárolt D-vitamin hatására jócskán megugrik a 25-D-vita-min-szint. Ez nem így van. Mivel megváltozik a bevitt ételek emésztőrendszeren való áthaladásának ideje, ez újabb akadályt jelent a szervezet számára az étrendi D-vitamin felszívásában. Ugyanígy az étrend más tápanyagainak a felszívása is nehezebbé válhat.
Gyomorbypass műtéten átesetteknél több a csonttörés?
Jelenleg is több kutatócsoport dolgozik a jelenség megfejtésén és annak kiderítésén, hogy a gyomorbypass műtéten átesett pácienseknél valóban gyakoribbak-e a csonttörések. Egy megfigyelés már van – és eléggé riasztó: hat évvel a beavatkozás után a pácienseknél több kezes lábtörés fordult elő, mint egy kontrollcsoportban, és az efféle törések gyakorisága csaknem négyszeresére nőtt a műtét előtti állapothoz képest. A rejtélyt tovább fokozza, hogy a törések jellemzően a kéz- és lábfejet érintették.
Lehetséges volna, hogy e személyek a kisebb súlyuknak köszönhetően aktívabb életmódot folytatnak, és ezért gyakrabban esnek el?
Mivel meglehetősen sok tinédzser veti alá magát a műtétnek – márpedig az ő korukban igen intenzív csontépítés zajlik -, nagyon fontos lenne megvizsgálni, milyen hatása van a serdülőkori beavatkozásnak ebben a tekintetben, és hogyan alakul az állapotuk a későbbiekben. Az egyik, ma még válaszra váró kérdés a következő: vajon a gyomorszűkítő műtét megváltoztatja-e annyira a szervezet hormonháztartását, hogy képtelenné váljon a csontok optimális erősségének fenntartására?
Súlycsökkentő műtétek után
A súlycsökkentő műtéten átesett betegeknek mostanáig évente kellett ellenőriztetniük vérük kalcium-, foszfor-, magnézium- és al-buminszintjét (ez utóbbi egy vérfehérje). Ez az új tanulmány, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a D-vitamin-hiány kockázata megnő a gyomorszűkítő műtéten átesett személyeknél, a 25-D-vitamin és a kalcium-anyagcsere szabályozásáért elsősorban felelős parathormon szintjének rendszeres ellenőrzését is javasolja.
Krónikus vesebetegség
E betegség nem olyan ritka, mint gondolnánk. A. lakosság egyharmada szenved tőle, vagyis nagyjából ugyanannyian vannak, mint ahányan az elhízottak. Elsősorban az afrikai származású amerikaiakat érinti, és jellemzően a magas vérnyomás okozza, amely szintén a D-vitamin hiány rizikótényezői közé tartozik.
Minden krónikus vesebetegségben szenvedőnek D-vitamin-pótlást kellene kapnia, hogy fenn tudja tartani vérében a legalább 30 μg/ ml-es 25-D-vitamin-szintet (de az érték akár 100 ng/ml-ig is biztonságosan megnövelhető). A kezelés pontos módja a páciens kiindulási D-vitamin szintjétől függ. A művesekezelésben részesülő D-vitamin hiányos pácienseknek például általában 8 héten át heti egy darab 50 000 NE D-vitamint tartalmazó kapszulát kell bevenniük, majd miután vérük 25-D-vitamin-szintje eléri a 30 μg/ml-t, kéthetente adott 50 000 NE D,-vitaminnal tartom fenn az állapotukat.
Ha önnél krónikus vesebetegséget állapítanak meg, orvosa valószínűleg megvizsgáltatja 25-D-vitamin-szintjét is. Vitassa meg vele, hogyan lehet biztonságos módon megemelni ezt az értéket, mivel az minden bizonnyal kedvező hatású lesz. A 3., 4. vagy 5. stádiumi vesebetegségben szenvedők veséje egyes esetekben nem képes elegendő aktivált D-vitamint előállítani, ezért őket a vitamin aktív formájával (kalcitriollal), vagy annak valamely analógjával, például parakalcitriollal vagy 1-hidroxi-D, -vitaminnal kell kezelni. De még nekik is szükségük van D-vitaminra, hogy vérük 25-D-vitamin-szintjét milliliterenként 30 ng fölött tartsák.
A D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítők és gyógyszerek nem lépnek káros kölcsönhatásba egyetlen gyógyszerrel sem, vannak viszont olyan gyógyszerek, sőt vény nélkül kapható gyógynövénykészítmények is, amelyek akadályozzák a szervezetet a kellően magas 25-D-vitamin-szint fenntartásában. Lássuk, melyek ezek:
Görcsoldók
Az epilepszia kezelésére használt gyógyszerek idővel tönkreteszik a 25-D-vitamint, így az ilyen készítményt szedő pácienseknél megnő a D-vitamin-hiány, a csontlágyulás és az angolkór kialakulásának a kockázata. Az ő esetükben gyakran két-háromszor több D-vitamin kell a vér 25-D-vitamin-szintjének 30 ng/ml érték felett tartásához; ez általában napi 2000-6000 NE D-vitamin bevitelét jelenti. Az is jó megoldás lehet, ha orvosi ellenőrzés mellett, a vér D-vitamin-szintjétől függően hetente vagy kéthetente vesznek be 50 000 NE-t. Az a jó, ha a mért érték 30 és 100 ng/ml közé esik.
Prednizolon
A gyulladáscsökkentőként és különféle rendellenességek kezelésére használt, szteroid jellegű prednizolon is fokozza a 25-D-vitamin lebomlását, ezért a pácienseknek több D-vitamint kell bevinniük —– és több kalciumot is, mivel a prednizolon rontja a bél kalciumfelszívásának a hatásfokát.
Immunterápia
Van már néhány tanulmány, amelynek készítői a meggyengült immunrendszerű páciensek D-vitamin-szintjét vizsgálták. Az alanyok közt szervátültetésen átesettek (idegen szívvel, tüdővel és vesével élők) és AIDS-betegek egyaránt voltak. E személyek olyan gyógyszereket kapnak, amelyek fokozzák a D-vitamin lebontását, és emiatt hatásukra megnő a D-vitamin-hiány kockázata.
A páciensek körében gyakori a jelentős mértékű csonttömegvesztés, ami csontritkulást eredményez. Akinek tehát bármilyen okból meggyengült az immunrendszere, annak feltétlenül ajánlott kivizsgáltatnia D-vitaminellátottságát, majd az annak megfelelő kezelést alkalmaznia. Az ilyen pácienseknél sok esetben kétszer annyi D-vitaminra van szükség a D-vitamin-hiány orvoslásához, mint másoknál, ezért először általában 16 héten át heti egyszer 50 000 NE D-vitaminnal kezelem őket, majd kéthetente kapnak ugyanekkora adagot, hogy vérük 25-D-vitamin-szintjét milliliterenként 30 ng fölött tartsuk.
Orbáncfű
E népszerű, az agy működését serkentő táplálékkiegészítőként fogyasztott gyógynövény hatására ugyancsak felgyorsul a D-vitamin lebomlása. Ha rendszeresen szedi, azt javaslom, hogy naponta legalább 2000 NE D-vitamint vigyen be, és rendszeresen ellenőriztesse vére 25-D-vitamin-szintjét. Ez egyébként jól szemlélteti, hogy még a legegyszerűbb készítmények – például ártalmatlannak tűnő gyógynövények – is befolyásolhatják a D-vitamin felszívására való képességet.
Elhízás elleni gyógyszerek
Az orlistatot (Xenical vagy Alii néven forgalmazzák) szedő pácienseknél is nagyobb a D-vitamin-hiány kockázata, mivel a termék csökkenti a D-vitamin felszívását (és az étrendi zsírokét is, hiszen éppen ezáltal fogyaszt). E pácienseknek azt javaslom, hogy napi D-vitamin-bevitelüket 2000 NE-ről 3000-4000 NE-re növeljék. Ha ilyen gyógyszert szed, kérdezze meg erről orvosa véleményét!
Kolesztiramin (Questran).
Ez a koleszterinszint-csökkentő gyógyszer ugyancsak gátolhatja a D-vitamin felszívódását. Akik hosszú távon szedik, azok kérdezzék meg orvosukat D-vitamin-bevitelük növeléséről, és feltétlenül kérjenek 25-D-vitamin-szint vizsgálatot. D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítőiket legalább két – és lehetőleg négy – órával a kolesztiramin beszedése után vegyék be.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.