• D-vitamin
• fogyás
• vese

D-vitamin hiány, túlsúly, krónius veseelégtelenség kapcsolata [TANULMÁNY 2020]

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk újabb beszámolót az elhízásjár­ványról. Nincs újságosbódé, ahol a kirakott magazinok némelyike ne ígérgetne új fogyókúrás trükköket. Gyorsan! Könnyedén! Szórakoz­tatóan! Ha valóban ilyen egyszerű volna, akkor nem növekedne folya­matosan az elhízottak aránya.

Súlyos teher a túlsúly!

Az Egyesült Államokban ma már az elhízással összefüggő állapotokra fordítják az egészségügyi kiadások csaknem 10%-át – az arány egy évtized alatt majdnem a duplájára nőtt. Nehéz elhinni, hogy az elhízottak aránya alig nyolc év alatt 37%-kal nőhet, pedig pontosan ez történt 1998 és 2006 között, és ezzel a felnőtt amerikaiaknak immár az egyharmada számít elhízottnak. Mi lehet az oka ennek a hirtelen megugrásnak, ami ráadásul nem csak Amerikára jellemző? Mi történt ebben a néhány évben, ami miatt több millió – igen, millió – ember tudott hihetetlenül könnyen oly sokat hízni, hogy már kiérdemelték maguknak ezt az új és veszé­lyes címet?

A testünk – legalábbis evolúciós szempontból – biztosan nem vál­tozott meg

Szó sincs arról, hogy a kilencvenes években egyik reggel arra ébredtünk volna, hogy szervezetünk többé nem képes megfelelő módon feldolgozni az ételeket. Nyilvánvalóan mi tettünk valamit, ami szó szerint kibillentette a mérleg nyelvét. Csakhogy annak részletei, hogy ez hogyan és miért következett be, egy külön könyvet érdemel­nének. Én csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy társadal­munk immár olyan súlyos problémával kénytelen szembenézni, amely többé nem nevezhető szokatlannak. Az elhízás gyakori egészségügyi probléma lett, más egészségügyi rendellenességek egész sorának a melegágya. Ezek közé tartozik a D-vitamin-hiány is.

Ebben a fejezetben azon egyéb rendellenességekről ejtek szót, ame­lyek súlyosbíthatják a D-vitamin-hiányt. Hiába a napozás, az étrend és a táplálékkiegészítők szedése: vannak esetek, amikor az optimális D-vitamin-szint fenntartása igazi sziszifuszi küzdelemnek tűnik.

A túlsúlyosság problémája

Az elhízás kérdésével kezdeni logikus lépés, hiszen óriási gondról van szó: oly sok embert érint, hogy szinte egyetemesnek tekinthető. És nem csak a felnőttekről beszélünk; egyes jelentések szerint az ame­rikai gyermekek érj nemzedéke várhatóan rövidebb élettartaméi lesz a szüleinél – és ennek a gyermekkori elhízás gyors terjedése az egyik fő oka.

A jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a felnőttek nagyjából 77 éves várható élettartamát is az elhízási járványhoz kellett igazítani. Ez ma legalább négy-kilenc hónappal rövidebb, mint elhízás nélkül lenne. Ráadásul az is kiderült, hogy az elhízás feltehetően gyorsabb ütemben csökkenti az átlagos várható élettartamot, mint a balesetek, a gyilkosságok és az öngyil­kosságok együttvéve. Lényegében önmagunkat öljük meg.

Az evolúció során úgy fejlődtünk, hogy a D-vitamint a zsírokban tudjuk elraktározni.

Ennek köszönhetően bőséges készlet áll rendelkezésünkre a hosszú téli hónapokban, ami­kor szinte képtelenség D-vitamint termelni – a napfény segítségével végzett aktív D-vitamin-szintézis folyamatai ilyenkor egészen tava­szig pihennek. De az evolúció nem készítette fel az embert arra, hogy olyan nagy mennyiségű zsírfelesleget cipeljen magán, amely már ká­ros hatásokat gyakorol a szervezet anyagcseréjére és hormonegyensú­lyára.

Ellentétben azzal, amit laikusként gondolna, a túlsúlyos szemé­lyeknek hiába van sok zsír a szervezetében, attól nem hogy magasabb lenne a 25-D-vitamin-szintjük, hanem inkább túl alacsony. Ennek az az oka, hogy a zsírfelesleg magába szívja és megköti a D-vitamint, így az nem használható fel a csontokban és a sejtekben, ezzel szemben a nor­mális testsúlyéi személyek testében a zsír folyamatosan újrahasznosul, és eközben a benne lévő D-vitamin is hozzáférhetővé válik. Ezzel szem­ben a viszonylag állandó zsírtartalékokból nem szabadul fel a vitamin – az a zsírszövet „foglya”. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy az elhízott emberek gyakran már eleve is D-vitamin-hiányosak, hiszen sokkal ritkábban járnak a szabadba, és ezzel bezárul az ördögi kör.

Dr. Norman Bell és mások meg­győzően dokumentálták, hogy az elhízott embereknek gyakran rop­pant alacsony a 25-D-vitamin-szintjük. A legtöbb ilyen személynek gyengék az izmai, csont- és izomfájdalmak gyötrik őket, és meglehe­tősen levertek is. Mindezek a tünetek a D-vitamin hiányára utalhat­nak. Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy ezt be is bizonyítjuk. Egy vizsgálatba elhízott és normális testsúlyú személyeket vontunk be, és arra kértük őket, hogy vessék alá magukat néhány szoláriumos ke­zelésnek.

Nyilvánvaló, hogy az érintettek számára a leghatékonyabb kezelést a fogyás és a nagyobb adagokban szedett D-vitamin jelenti – ez utóbbival ellensúlyozható a megfelelő 25-D-vitamin-szintet fenntartó ké­pességük rosszabb hatásfoka.

Aki elhízott, annak két-háromszor több D-vitaminra van szüksége, mint egy normális testsúlyúnak, ezért ilyen pácienseimnek napi 3-6000NE D-vitamin szedését javaslom. Ez egyáltalán nem jár kockázattal, sőt idővel még abban is segíthet, hogy e páciensek lefogyjanak, hiszen a D-vitamin kedvezően hat az inzulin-anyagcserére. Növelheti emellett az izmok erejét, csökkentheti a csont-, ízületi és izomfájdalmakat, és arra ösztönözhet, hogy az em­ber többet mozogjon. De a fogyás már önmagában is többféle kedvező hatást gyakorol az egészségre, és csökkenti a D-vitamin-hiány összes rizikótényezőjét.

Az elhízottsággal kapcsolatos legszomorúbb igazságok egyike az – és ezt bárki tanúsíthatja, aki ezzel a problémával küszködik -, hogy nehéz lefogyni. Az örökletes és környezeti tényezőktől eltekintve már maga az állapot is roppant nehezen leküzdhető akadályokat gördít az érintettek elé. Ezen akadályok egy része a D-vitaminnal és a kalcium­mal függ össze. Vizsgálatok során megállapították, hogy a napfény, az UV-B-sugárzás és a D-vitamin segítenek normalizálni a táplálékbe­vitelt és a vércukorszintet. Emiatt a testsúly normalizálásában nagyon sokat segít a magasabb D-vitamin-szint és a megfelelő kalciumszint.

Ha az étrendben kevés a kalcium, a szervezetben megnő a zsírsav-szintetáz nevű enzim mennyisége, amely a bevitt kalóriákat zsírrá alakítja át. A magasabb kalciumszint és a megfelelő mennyiségű D-vi­tamin jelenléte gátolja az enzim működését, kalciumban szegény ét­rend esetén azonban akár az ötszörösére is nőhet az aktivitása. Ha az enzim aktívabb, akkor a szervezet több zsírt állít elő és raktároz el a bevitt kalóriákból.

Mindez azt jelenti, hogy kalcium és D-vitamin jelenlétében a szer­vezet visszafogja e zsírraktározó enzim működését. Ha nem áll ren­delkezésére elegendő kalcium és D-vitamin, az enzim aktívabbá vá­lik, aminek következtében mind több zsír rakódik le, és az illető azt látja, hogy a testén minden tekintetben kedvezőtlen változások indul­tak meg. Ez megint csak arra ok, hogy odafigyeljen a kalcium- és D-vi­tamin-bevitel növelésére, illetve a kalóriabevitel csökkentésére, ami­vel kényszerítheti szervezetét az elraktározott zsír üzemanyagként való felhasználására és ezáltal a fogyásra.

A hízás folyamata olykor megfékezhetetlen spirálnak tűnik

De ugyanez lehet igaz a fogyás ese­tében is: ahogy fogynak a kilók, a kedvező hatások dominóeffektusa egyre tovább fokozza a fogyókúrás erőfeszítések eredményességét. Nagyon sok embernél voltam már tanúja annak, hogy amikor elköte­lezték magukat a fogyás mellett, egy idő után a D-vitamin-ellátottsá­guk is megváltozott. Egy páciensem, aki korrigálta D-vitamin-hiányát, hat hónap alatt hat kilót fogyott, amivel el is érte a magának kitűzött testsúlycélt.

Olyan ez, mint valami kegyetlen tréfa. Ugyan miért okozna a fo­gyókúrát segítő műtét csontritkulást? Nem az a logikus, hogy a sok zsírtól megszabadulva enyhülnek az elhízással kapcsolatos problémák, köztük a D-vitamin-hiány is?

A helyzet iróniája az, hogy az elhízás a jelek szerint védi a csonto­kat. Miért?

Azért, mert a szervezet nem ostoba. Az elhízott emberek csontjai darabokra törnének saját súlyuk alatt, ha szervezetük nem fokozná a szilárdságukat a csontsűrűség megnövelésével. Azt azonban még nem tudjuk, hogy a súlycsökkentő műtéten átesett pácienseknek maradandóan gyengébbek lesznek-e a csontjaik, vagy csak átmeneti jelenségről van szó, ahogy csontjaik alkalmazkodnak új testméretük­höz.

Tizenötmillióra tehető azon amerikaiak száma, akik szélsősége­sen elhízottnak tekinthetők – ez legalább 45 kilogramm súlyfelesle­get jelent. A megfelelő étrend és a testmozgás önmagában még nem segít e személyeknek eleget a cukorbetegség és más egészségügyi prob­lémák elkerülésében – ezért nő oly gyorsan a műtéti megoldás népsze­rűsége. Kétféle beavatkozást lehet végezni: az egyik a gyomorszűkítés, más néven gyomorbypass, a másik a kevésbé invazív gyomorgyűrűzés.

A fogyás felgyorsíthatja a csontok anyagcseréjét, és hatására a régi csontok le­épülése túlsúlyba kerülhet az új csontok képződésével szemben.

Azt gondolhatnánk, hogy ha sikerül leadni 45 kilónyi zsírt, az ab­ban addig tárolt D-vitamin hatására jócskán megugrik a 25-D-vita-min-szint. Ez nem így van. Mivel megváltozik a bevitt ételek emésztőrendszeren való átha­ladásának ideje, ez újabb akadályt jelent a szervezet számára az ét­rendi D-vitamin felszívásában. Ugyanígy az étrend más tápanyagai­nak a felszívása is nehezebbé válhat.

Gyomorbypass műtéten átesetteknél több a csonttörés?

Jelenleg is több kutatócsoport dolgozik a jelenség megfejtésén és annak kiderítésén, hogy a gyomorbypass műtéten átesett pácienseknél valóban gyakoribbak-e a csonttörések. Egy megfigyelés már van – és eléggé riasztó: hat évvel a beavatkozás után a pácienseknél több kez­es lábtörés fordult elő, mint egy kontrollcsoportban, és az efféle töré­sek gyakorisága csaknem négyszeresére nőtt a műtét előtti állapothoz képest. A rejtélyt tovább fokozza, hogy a törések jellemzően a kéz- és lábfejet érintették.

Lehetséges volna, hogy e személyek a kisebb sú­lyuknak köszönhetően aktívabb életmódot folytatnak, és ezért gyak­rabban esnek el?

Mivel meglehetősen sok tinédzser veti alá magát a műtétnek – már­pedig az ő korukban igen intenzív csontépítés zajlik -, nagyon fontos lenne megvizsgálni, milyen hatása van a serdülőkori beavatkozásnak ebben a tekintetben, és hogyan alakul az állapotuk a későbbiekben. Az egyik, ma még válaszra váró kérdés a következő: vajon a gyomorszűkítő műtét megváltoztatja-e annyira a szervezet hormonháztartását, hogy képtelenné váljon a csontok optimális erősségének fenntartására?

Súlycsökkentő műtétek után

A súlycsökkentő műtéten átesett betegeknek mostanáig évente kellett ellenőriztetniük vérük kalcium-, foszfor-, magnézium- és al-buminszintjét (ez utóbbi egy vérfehérje). Ez az új tanulmány, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a D-vitamin-hiány kockázata megnő a gyomorszűkítő műtéten átesett személyeknél, a 25-D-vitamin és a kalcium-anyagcsere szabályozásáért elsősorban felelős parathormon szintjének rendszeres ellenőrzését is javasolja.

Krónikus vesebetegség

E betegség nem olyan ritka, mint gondolnánk. A. lakosság egyharmada szenved tőle, vagyis nagyjából ugyanannyian vannak, mint ahányan az elhízottak. Elsősorban az afrikai származású amerikaiakat érinti, és jellemzően a magas vérnyomás okozza, amely szintén a D-vitamin hiány rizikótényezői közé tartozik.

Minden krónikus vesebetegségben szenvedőnek D-vitamin-pót­lást kellene kapnia, hogy fenn tudja tartani vérében a legalább 30 μg/ ml-es 25-D-vitamin-szintet (de az érték akár 100 ng/ml-ig is bizton­ságosan megnövelhető). A kezelés pontos módja a páciens kiindulási D-vitamin szintjétől függ. A művesekezelésben részesülő D-vitamin hiányos pácienseknek például általában 8 héten át heti egy darab 50 000 NE D-vitamint tartalmazó kapszulát kell bevenniük, majd mi­után vérük 25-D-vitamin-szintje eléri a 30 μg/ml-t, kéthetente adott 50 000 NE D,-vitaminnal tartom fenn az állapotukat.

Ha önnél krónikus vesebetegséget állapítanak meg, orvosa való­színűleg megvizsgáltatja 25-D-vitamin-szintjét is. Vitassa meg vele, hogyan lehet biztonságos módon megemelni ezt az értéket, mivel az minden bizonnyal kedvező hatású lesz. A 3., 4. vagy 5. stádiumi vese­betegségben szenvedők veséje egyes esetekben nem képes elegendő aktivált D-vitamint előállítani, ezért őket a vitamin aktív formájával (kalcitriollal), vagy annak valamely analógjával, például parakalcitriol­lal vagy 1-hidroxi-D, -vitaminnal kell kezelni. De még nekik is szüksé­gük van D-vitaminra, hogy vérük 25-D-vitamin-szintjét milliliteren­ként 30 ng fölött tartsák.

A D-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítők és gyógyszerek nem lép­nek káros kölcsönhatásba egyetlen gyógyszerrel sem, vannak viszont olyan gyógyszerek, sőt vény nélkül kapható gyógynövénykészítmé­nyek is, amelyek akadályozzák a szervezetet a kellően magas 25-D-vi­tamin-szint fenntartásában. Lássuk, melyek ezek:

Görcsoldók

Az epilepszia kezelésére használt gyógyszerek idővel tönkreteszik a 25-D-vitamint, így az ilyen készítményt szedő pácien­seknél megnő a D-vitamin-hiány, a csontlágyulás és az angolkór ki­alakulásának a kockázata. Az ő esetükben gyakran két-háromszor több D-vitamin kell a vér 25-D-vitamin-szintjének 30 ng/ml érték fe­lett tartásához; ez általában napi 2000-6000 NE D-vitamin bevitelét jelenti. Az is jó megoldás lehet, ha orvosi ellenőrzés mellett, a vér D-vi­tamin-szintjétől függően hetente vagy kéthetente vesznek be 50 000 NE-t. Az a jó, ha a mért érték 30 és 100 ng/ml közé esik.

Prednizolon

A gyulladáscsökkentőként és különféle rendellenes­ségek kezelésére használt, szteroid jellegű prednizolon is fokozza a 25-D-vitamin lebomlását, ezért a pácienseknek több D-vitamint kell bevinniük —– és több kalciumot is, mivel a prednizolon rontja a bél kalciumfelszívásának a hatásfokát.

Immunterápia

Van már néhány tanulmány, amelynek készítői a meggyengült immunrendszerű páciensek D-vitamin-szintjét vizsgál­ták. Az alanyok közt szervátültetésen átesettek (idegen szívvel, tüdővel és vesével élők) és AIDS-betegek egyaránt voltak. E személyek olyan gyógyszereket kapnak, amelyek fokozzák a D-vitamin lebontását, és emiatt hatásukra megnő a D-vitamin-hiány kockázata.

A páciensek körében gyakori a jelentős mértékű csonttömegvesztés, ami csontrit­kulást eredményez. Akinek tehát bármilyen okból meggyengült az im­munrendszere, annak feltétlenül ajánlott kivizsgáltatnia D-vitamin­ellátottságát, majd az annak megfelelő kezelést alkalmaznia. Az ilyen pácienseknél sok esetben kétszer annyi D-vitaminra van szükség a D-vitamin-hiány orvoslásához, mint másoknál, ezért először általá­ban 16 héten át heti egyszer 50 000 NE D-vitaminnal kezelem őket, majd kéthetente kapnak ugyanekkora adagot, hogy vérük 25-D-vita­min-szintjét milliliterenként 30 ng fölött tartsuk.

Orbáncfű

E népszerű, az agy működését serkentő táplálékkiegé­szítőként fogyasztott gyógynövény hatására ugyancsak felgyorsul a D-vitamin lebomlása. Ha rendszeresen szedi, azt javaslom, hogy na­ponta legalább 2000 NE D-vitamint vigyen be, és rendszeresen el­lenőriztesse vére 25-D-vitamin-szintjét. Ez egyébként jól szemlélteti, hogy még a legegyszerűbb készítmények – például ártalmatlannak tűnő gyógynövények – is befolyásolhatják a D-vitamin felszívására való képességet.

Elhízás elleni gyógyszerek

Az orlistatot (Xenical vagy Alii néven forgalmazzák) szedő pácienseknél is nagyobb a D-vitamin-hiány koc­kázata, mivel a termék csökkenti a D-vitamin felszívását (és az étrendi zsírokét is, hiszen éppen ezáltal fogyaszt). E pácienseknek azt javaslom, hogy napi D-vitamin-bevitelüket 2000 NE-ről 3000-4000 NE-re növel­jék. Ha ilyen gyógyszert szed, kérdezze meg erről orvosa véleményét!

Kolesztiramin (Questran).

Ez a koleszterinszint-csökkentő gyógy­szer ugyancsak gátolhatja a D-vitamin felszívódását. Akik hosszú távon szedik, azok kérdezzék meg orvosukat D-vitamin-bevitelük növelé­séről, és feltétlenül kérjenek 25-D-vitamin-szint vizsgálatot. D-vi­tamint tartalmazó táplálékkiegészítőiket legalább két – és lehetőleg négy – órával a kolesztiramin beszedése után vegyék be.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.