• D-vitamin

D-vitamin hiány tünetei – önteszt a hiány mértékének megállapítására

Amikor a szervezet nagyon vágyik valamire, amire szüksége van, sok esetben megvan rá a módja, hogy közölje ezt. Ha például kiszáradtunk, az agyból érkező szomjúságjelzések ivásra ösztönöznek. Ugyanez érvé­nyes az üzemanyaghiányra (éhség), az alváshiányra (álmosság), sőt a komoly veszély fenyegetésére is. A híres „harcolj vagy menekülj” stressz­reakció kitűnő példa a szervezet túlélést segítő zseniális rendszereire. Valójában egyébként minden állat efféle, nemhogy doktori diplomát vagy magas IQ-t, de még különösebben bonyolult agyvelőt sem igénylő mechanizmusok segítségével marad életben.

De mi a helyzet a D-vi­tamin-hiány észlelésével?

Honnan tudhatjuk, hogy ez a helyzet?

Furcsa belegondolni, hogy az ember kivételével minden, a nap energiáját és az annak segítségével előállított D-vitamint igénylő állat ösztönösen tudja, hogy magába kell szívnia azokat a sugarakat. Aligha mennének át egy vezetési teszten, és egészségügyi témájú könyveket sem olvasnak, de legalább „tudják”, mi az, amire szükségük van élet­ben maradásukhoz.

Az embernek ugyanakkor megvan az a rendkívüli képessége – hála magasan fejlett agyunknak, amelynek segítségével kedvünkre elemezhetjük a dolgo­kat és ítélkezhetünk róluk, függetlenül attól, hogy ez az ítélet helyes­nek vagy helytelennek bizonyul-e -, hogy bármire rá-, illetve bármiről lebeszélje magát, beleértve azokat a dolgokat is, amelyek egészségesek vagy egészségtelenek lehetnek. Néha azonban jobban járunk, ha a gyí­kokhoz hasonlóan viselkedünk.

Ha ön átgondolta már, milyenek a napozási szokásai, valószínűleg úgy érzi, hogy valamilyen mértékben D-vitamin-hiányos lehet. Talán késztetése lesz rá, hogy le­szaladjon egy boltba, vegyen egy csomag D-vitamin-készítményt, és azzal túl is legyen az egészen.

Sajnos azonban szervezete D-vitamin iránti igénye nem fedezhető egy gyors bevásárlással, ahogyan az éhség vagy a szomjúság esetén ez lehetséges volna. A megfelelő D-vita­min forrásoktól egy ideig megfosztott szervezet készleteinek helyre­állítása hosszú hónapokig tartó mindennapos erőfeszítést igényel, mi­vel e vitamin szintje csak igen lassan nő.

Akinek enyhe vagy súlyos D-vitamin hiánya van, annak szervezőiében a D-vitamin tartály kiürül és a lehető leggyorsabban fel kell tölteni. Álta­lában nem elég, ha az illető bevesz néhány szem vény nélkül kapható vitamintablettát. Mindenesetre hasznos, ha ön legalább valami általános képet szerez lehetséges vitaminhiá­nyáról, és rájön, hogy igazi szakértővel is meg kell vizsgáltatnia magát.

Gyorskvíz

Az alábbi állítások közül mennyi igaz Önre?

• Ritkán megyek ki a napra.
• Ha a napra megyek, mindig napozószert használok és ruhával fedem a bőrömet; erre különösen ügyelek a nyári hónapokban, illetve akkor, ha déltájban vagyok a szabadban.
• A ruháim általában szinte az egész bőrömet befedik, még a karomat és a lábamat is.
• Az északi féltekén a 35. szélességi körtől északra élek.
• Naponta kevesebb mint tíz pohár vitaminnal dúsított tejet vagy narancs­levet iszom.
• Elmúltam már hatvan éves.
• Nem vagyok még húszéves.
• Túlsúlyos vagyok, és jelentős mennyiségű zsírtöbbletet cipelek ma­gamon.
• Ha a hüvelykujjammal vagy mutatóujjammal erősen megnyomom a szegycsontomat, az fáj.
• Ha erősen megnyomom a sípcsontomat, az fáj.
• Úgy érzem, a kelleténél kevesebb az izomerőm és az energiám.
• Görcsrohamok vagy AIDS elleni gyógyszert szedek.
• Gyomor-bypass műtéten estem át.

Aki bármelyik kérdésre igennel válaszolt, annak elég nagy az esélye arra, hogy D-vitamin-hiányos.

Aki több kérdésre is igennel felelt, annak azt javaslom, kérje meg orvosát, hogy ellenőrizze vére D-vitamin­ szintjét!

Nagyon fontos azonban, hogy konkrét vizsgálatot kérjen!

Az egyetlen módszer, amellyel ön is megbizonyosodhat arról, milyen mértékű a D-vitamin-hiánya, az, ha orvosától 25-hidroxi-D-vitamin-vizsgálatot – más néven 25(OH)D-vizsgálatot – kér. Ez a D-vitamin vérben keringő formája, amely a májban termelődik, majd a vesékben aktiválódik. Bár logikusnak tűnhet, hogy az „aktív forrna” szintjét vizsgálják annak elő-anyaga helyett, itt az a helyzet, hogy az aktivált D-vitamin (1,25-D-vitamin) koncentrációjá­nak tesztelése nem adna pontos képet szervezete D-vitaminnal való ellátottságáról.

Hogy miért fontos mindez?

Azért, mert sok orvos nem a megfelelő vizsgálatot kéri, és amikor az eredmény azt mutatja, hogy az aktivált D-vitamin szintje normális, akkor úgy gondolják, hogy e téren minden rendben van. Valójában súlyos hiányban szenvedhet még akkor is, ha az aktivált D-vitamin-szintje normális vagy túl ma­gas. Ez érthetetlennek tűnhet – pedig nem az, és ezt ön is látni fogja, ha megtud néhány részletet a D-vitamin biológiájáról.

A D-vitamin aktív formája a 25-D-vitaminnál ezerszer kisebb kon­centrációban van jelen a vérben. A szervezet által a táplálékkiegészí­tőből előállított 25-D-vitamin felezési ideje a vérben két-három hét; a napfény hatására keletkező 25-D-vítarniné viszont kétszer ennyi. Fe­lezési időnek azt az időtartamot nevezik, ami alatt a szervezet kiüríti a vérben lévő 25-D-vitamin és 1,25-D-vitamin mennyiségének a felét.

A D-vitamin aktív formájának felezési ideje ezzel szemben mindössze kettő-négy óra, ami azt jelenti, hogy a vérben jelen lévő aktív D-vita­min koncentrációja kettő-négy óránként megfeleződik. Ahogy D-vi­tamin-hiányossá válik, a szervezet rögtön azzal reagál, hogy növeli a parathormon termelést ez a hormon azután a D-vitamin aktiválására utasítja a veséket.

Gyakori orvosi hiba az is, hogy a kalciumszintet veszik figyelembe; vagyis ha a szakember egészséges tartományba eső kalciumszintet mér, akkor automatikusan azt feltételezi, hogy a D-vi­tamin szintje is rendben van. Ez azonban nem szükségszerűen igaz. Sem a kalciumszintből, sem a vér aktivált D-vitamin-szintjéből nem állapítható meg, hogy az adott személy D-vitamin-hiányos-e. Ahhoz a 25-D-vitamin szintjét kell megmérni; nem is szabad elfogadni sem­milyen más vizsgálatot, bármit mond is az orvos.

De tulajdonképpen mennyinek is kell lennie a 25-D-vitamin szint­jének?

A mérés során használt mértékegység a ng/ml (nanogramm per milliliter), és a szakértők többsége – velem egyetemben – egyet­ért abban, hogy kóros D-vitamin-hiánynak a milliliterenként 20 ng alatti szint számít. Enyhe D-vitamin-hiányról beszélünk, ha a vegyü­let szintje milliliterenként 21 és 29 ng közé esik; 30 ng/ml fölött pedig megfelelő az érték. Sokan azonban úgy vélik, hogy a D-vitamin ked­vező egészségügyi hatásainak maximalizálásához a 40 ng/milliliterhez közeli érték szükséges.

Ennek az az oka, hogy az ilyen magasabb szintek esetén volt kimutatható a rák, a szívbetegség, az autoimmun betegségek és az egyéb rendellenességek kockázatának a csökkenése. D-vitamin-mérgezés általában csak milliliterenként 150-200 ng fe­letti értékeknél fordul elő; a vízi mentők például híresek arról, hogy 25-D-vitamin-szintjük általában 100 ng/ml körül van, mégsem halla­ni arról, hogy D-vitamin-mérgezés áldozatául esnének – elsősorban azért, mert a vitamin java részét a napból nyerik, és e forrásból egysze­rűen nem alakulhat ki D-vitamin-túladagolás.

Hasonlóképpen a leg­alább heti rendszerességgel szoláriumozóknál is jellemzően 40 és 60 ng/ml közötti értékek mérhetők a tél folyamán. Aki táplálékkiegészí­tőkből fedezi D-vitamin-szükségletét, annak nagyjából egy hónap kihagyás is elég a készítmény szedésében ahhoz, hogy 25-D-vitamin-szintje 20 ng/ml alá csökkenjen.

D-vitamin mérése

Két fő teszttípus van, amelyekkel értékelhető egy személy D-vitamin­ellátottsága; ezek közül az egyik jobb a másiknál.

1. A tömegspektrometriával párosított folyadék-kromatográfia

A legkorszerűbb és leg­megbízhatóbb módszer a vér 25-D,- és 25-D -vitamin-szintjének a meg­határozására. Igazából azonban az összes 25-D-vitamin mennyisége számít, ezért elég, ha egyszerűen összeadjuk a teszttel mért értékeket, és már meg is kaptuk a kívánt eredményt. Ha például a teszt szerint a vérben milliliterenként 20 ng D9- és 15 ng D -vitamin van, akkor az össz-D-vitamin-szint 35 ng/ml. A teszt attól igazán jó, hogy képes különbséget tenni a D-vitamin két típusa között.

2. A másik rendszeresen használt teszt a radioimmunoassay.

Ezzel csak az összes 25-D-vitamin mennyisége mérhető, tehát ez az eljárás nem tud különbséget tenni a D2- és a D3-vitamin között. Ha ön nem választhat a vizsgálati módszerek között, és a radioimmunoassayt al­kalmazzák, ne aggódjon, az is megfelelő eredményt adó, megbízható eljárás. De ha van rá lehetősége, kérje az LCMSMS-t, mivel az ponto­sabb elemzést tesz lehetővé.

Miért számít az életkor, a hely és az etnikai hovatartozás?

Életkor. Minél idősebb valaki, annál nehezebben képes a szerveze­te a napfényből D-vitamint előállítani, ugyanis a D-vitamin elő anyagának koncentrációja az évek nullásával csökken. Mindazonáltal a bőr még így, a „szerelőszalag” hanyatlása ellenére is bőven elegendő D-vitamint képes termelni. Ha feltételezzük, hogy 70 éves korra a szer­vezet D-vitamin-termelő képessége 50-70%-kal csökken, egy 70 éves embernek D-vitamin-szükséglete kielégítése érdekében csupán annyit kellene tennie, hogy a bőre eddiginél nagyobb részét (mondjuk a karját és a lábát) napoztatja heti három-négy alkalommal.

Igaz ugyan, hogy a szervezetében így sem fog annyi D-vitamin termelődni, mint egy 20 és 40 év közötti napozóéban (ott ugyanis a képződő mennyi­ség 20 000 NE táplálékkiegészítőnek felel meg), de az általa megter­melt 3-5000 NE is bőven elegendő lesz. Sajnálatos módon az időseb­bek különösen fogékonyak a túlzott napozás veszélyeivel kapcsolatos pánikkeltő állításokra.

Gyakori, hogy szándékosan kevesebb időt töl­tenek a napon, pedig az egészségükhöz éppen hogy többet kellene. A részvételemmel végzett vizsgálatokból az derült ki, hogy a 65 éves és idősebb amerikaiaknak jóval több mint a fele D-vitamin-hiányos. Ha ön is idős már, sokkal jobban kell aggódnia a D-vitamin-hiány okán bekövetkező csípőtörés veszélye miatt, mint az esetleges ráncok vagy bőrrák miatt.

Életmód:

Minél több időt tölt valaki nappal zárt helyen, annál ke­vesebb lehetősége lesz a D-vitamin-termelésre. A fejlett, amerikai, európai és egyéb, az Egyenlítőtől távolabbi országokban élők általában napjaik jelentős részét töltik zárt helyen, és ha a szabadban vannak, akkor is szinte rögeszmésen kerülik a napból származó UV-sugárzást. Ennek alapján már világos, miért lehet több mint 60 millió amerikai gyermek és tinédzser – a fiatal lakosság 70%-a – valamilyen fokig 25-D-vitamin-hiányos. Ma már minden hetedik tinédzser úgy él, hogy a vérében szinte egyáltalán nincs D-vitamin.

Földrajzi hely:

Aki olyan helyen él, ahol a tél viszonylag hosszú, az év során eleve kevesebb napfény érheti a testét, ugyanis a téli hónapok­ban az UV-B-sugarak nem olyan szögben érik el a földfelszínt, amely a bőrben zajló D-vitamin-termelés szempontjából ideális lenne. A bő­re felé tartó UV-B-sugarak java részét elnyeli az ózonréteg. Ha pedig nagyvárosban él, ahol a levegőbe sok ózontartalmú szennyező anyag kerül, az szintén növeli a kockázatot.

Rassz:

A nagyon sötét bőrű emberek és különösen azok, akik afrikai származásúak, nehezebben állítanak elő D-vitamint a korlátozott mennyiségű napfényből, őseik ugyanis a világ egy olyan részén fejlődtek ki, ahol egész évben sokat sütött a nap. Afrikában nem okoz különösebb gondot, hogy az ilyen bőr nem túl nagy hatékonysággal alakítja át a nap­fényt D-vitaminná, hiszen ott korlátlan mennyiségű napfény áll az em­berek rendelkezésére.

Amikor azonban afrikai származású emberek északi területeken élnek, gyakran D-vitamin-hiányossá válnak, mivel a szervezetüket túl hatékonyan védelmező bőrükben nem képes elég D-vitamin képződni a rajta áthatoló, jóval kisebb mennyiségű napfény­ből.

Az afroamerikai felnőttek átlagosan 40-60%-ának szervezetében nincs elegendő D-vi­tamin. Az e csoportba tartozók körében nagyobb a kockázata egy egész sor, a D-vitamin-hiánnyal összefüggő állapot kialakulásának – ilyen például a cukorbetegség vagy az emlő- és prosztatarák agresszívabb változatai. Az afrikai származáséi amerikaiak körében nagyobb az esé­lye a gyógyszeres kezelésekkel szemben ellenállóbb magas vérnyomás­nak és szívbetegségnek is.

Kultúra:

Bizonyos kultúrákban a nőknek egész testüket vastag ru­hák mögé kell rejteniük, amelyek teljesen kizárják a napfényt. Ennek ismeretében már érthetőek azok a kutatási eredmények, amelyek sze­rint a Közel-Kelet és India számos napsütötte vidékén is magas a D-vi­tamin-hiányban szenvedők aránya. A jelenség az e régiókban élő férfiaknál is megfigyelhető, bár más okból: a nőkhöz hasonlóan ők is hajlamosak kerülni a napot, mivel nem akarják, hogy eleve sötét színű bőrük még sötétebb legyen.

Kinek érdemes teszteltetnie magát?

Ha önnek a D-vitamin-hiánnyal magyarázható tünetei vannak, holott az elmúlt hat hónapban naponta legalább 1000-2000 NE D-vitamint szedett táplálékkiegészítő formájában, akkor elemi érdeke a vizsgálat elvégeztetése. Azoknak, akik nem szednek a leírt módon D-vitamint, és az alábbi egészségügyi problémákkal küszködnek, szin­tén tanácsos megvizsgáltatniuk 25-D-vitamin-szintjüket, ezekben az esetekben:

• korábbi rákos betegség az illetőnél vagy a családjában
• magas vérnyomás
• csontritkulás vagy csonthiány
• autoimmun betegségek (például lupus, Bechterew-kór, sclerosis multiplex, reumás ízületi gyulladás, Crohn-betegség, l-es típusú cukorbetegség)
• policisztás petefészek szindróma (PCOS)
• szkizofrénia, depresszió, migrén, epilepszia
• cukorbetegség (l-es vagy 2-es típusú)
• fibromyalgia
• diagnosztizálatlan, általános jellegű, illetve a csontokban vagy iz­mokban jelentkező fájdalmak
• derékfájás, ízületi fájdalmak
• izomgyengeség, krónikus kimerültség szindróma
• idegvezetési rendellenességek,
• egyensúlyozási zavarok

Más orvosok továbbra sem hajlandók elhinni, hogy pácienseik D-vi­tamin-hiányosak lehetnek. Az is gyakori azonban, hogy ha egy orvos­nak csupán egyetlen pácienséről is bebizonyosodik, hogy szervezeté­ben túl kevés a D-vitamin (micsoda meglepetés!), akkor az összes többi páciensüknél is kérni fogják a 25-D-vitamin-teszt elvégzését. Először tehát derítse ki, mennyibe kerülne a 25-D-vitamin szintjének vizsgá­lata, és ha az túl drágának tűnik, érdeklődjön orvosánál, hol végeztet­heti el a tesztet.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.