Egészségmegőrzés

A geriátriai prevenció gyakorlati kérdései

A preventív szemlélet alapja a geriátriában a krónikus megbetegedések le­hetséges megelőzése. Minden ilyen jellegű program többlépcsős stratégiai elemeket tartalmazhat.

Mik az elsődleges prevenció tanácsai?

A primer prevenció életmódi tanácsokat, a fizikai aktivitás megőrzését, a dohányzás felfüggesztését, a testsúly kontrollját, vagy a kórházi ágyak és betegellátás körülményeinek átgondolását is jelenti, amelyekkel csökken­teni lehet például az eleséseket, a combnyaktöréseket és ezek következmé­nyeit.

Ide tartozhat a kényelmes lépcsők, biztonságos kapaszkodók, csú­szásmentes fürdőszobák kialakítása és még sok más egyéb. Szóba jöhetnek egyes gyógyszer jellegű készítmények is, amelyek a primer prevenció esz­közei közé sorolhatók (pl. a pitvarfibrilláció következményeinek kivédésére indított tartós kezelések).

Jegyezzük meg! Érdemes lehet számos gyógyszer indikációját új­ragondolni vagy mérlegelni a készítmények lehetséges csökkentését. Mér­legelni kell régi és/vagy új készítmények lehetséges előnyeit (pl. kis dózisú E-vitamin, vagy kalcium és D-vitamin adagolása). A káros következmények felderítése előtt az ösztrogének alkalmazását is javasolták.

Mi jellemzi a szekunder prevenciót?

A szekunder prevenció fogalomkörébe tartozhatnak olyan eszközök vagy készítmények, amelyeknek alapvető célja a már kialakult betegsé­gek elcsendesítése, egyensúlyban tartása, a progresszió megakadályozása. Ebbe a körbe tartozhat a diabéteszes beteg szénhidrát-háztartásának sta­bilizálása, a thrombocyta-aggregációt gátló készítmények stb.

A kérdések összetettek és megválaszolásuk nem egyszerű feladat (pl. a DM kezelése szakmákon keresztül nyúló együttműködést, társadalmi és egészségügyi struktúraszervező munkáját és az érintett beteg hozzáállását igényli).

Milyen megoldások lehetnek még?

A preventív megközelítés harmadik foka színes tényezőket köt egy­séges csokorba, amelyek például a rehabilitáció összetett kérdéskörét is tartalmazzák. Valószínűleg mára elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a szétesett puzzle darabokat ismét egymás mellé kell és lehet rendeznünk, és ezzel a költségkihatások és morbiditási adatok kontrollja talán köze­líthető.

Ha igazolható az, hogy a geriátriában a megelőzés irányelveinek betar­tása hosszú távon a kumulatív egészségromlás csökkenéséhez vezethet, akkor ez új nemzeti stratégia kidolgozását és végrehajtását sürgeti. Olyan szociális és intenzív egészségügyi beavatkozásokat igényel a probléma, amelyek az egyéni adottságok mérlegelésén alapulnak, de az egész örege­dő társadalomra alkalmazhatóak.

Mit mutatnak a halálozási számok adatai?

Összességükben a nemzeti morbiditási adatokat két alapvető folyamat határozza meg. Az egyik a népességszám, amely az idősebb korcsoporto­kat számszerűen dokumentálja, a másik pedig az egyes emberek átlagos morbiditási kilátásai.

Az első tényezőnél számolnunk kell azzal, hogy idős populáció az elkövetkező évtizedekben is lesz és aránya napról napra nő. A másik tényezőcsoportba azok az információk tartoznak, amelyek alapján az élet során várható egészségkárosodások (disability) mérséklésének lehe­tőségeit firtatják. Ezeknek birtokában lehetőség nyílhat az egyéni sorsok és a nemzeti sorskérdések közelítésére.

Az egyéni sorsokat és közvetve az egész társadalom teljesítőképességét azonban nemcsak a betegség gyakori­ság adatai, hanem a megélt élet minősége határozza meg elsősorban.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.