• betegség
• erek
• érszűkület
• tünetek

A perifériás verőérbetegségek, érszűkület tünetei

Milyen betegségről van szó tulajdonképpen?

Az érszűkülettel/érelzáródással járó érelmeszesedés tulajdonképpen a leggya­koribb érbetegség, ami az ér belső átmérőjének (lumenének) csökkenésével, az érfal megvastagodásával és rugalmasságá­nak csökkenésével jár.

Különböző megjelenési formái vannak:

• A nagy, valamint a közepes artériák ilyen megbetegedésé­nek megnyilvánulását atheroszklerózisnak nevezzük.
• Ha a közepes vagy kis artériák falában rakódik le mész, annak neve Mönckeberg-szklerózis, míg a kis arteriolák és artériák falának meszesedése a klasszikus arterioszklerózis.

Az érfal átalakulása évtizedekkel megelőzi a klinikai tünetek felléptét: a panaszok akkor kezdődnek, ha a már kialakult plakk a növekedésével áramlási akadályt okoz és a szűkület legalább 75%-os. Attól függően, hogy milyen erek szűkületéről van szó…

Külön­bözően nevezzük el a betegségeket:

• ha szív erei szűkülnek, akkor angináról,
• ha az agy erei szűkülnek, akkor TIA-ról, stroke-ról, míg
• ha a végtagok perifériás artériái szűkülnek, akkor változé­kony sántításról beszélünk. Ez utóbbi az a jelenség, amikor a lábszárban, lábfejben jelentkező nagy fájdalom miatt meg kell állni, majd egy kis pihenés után a beteg tovább tud menni. A tá­volság azonban, amit fájdalommentesen képes megtenni, nagymértékben jelzi a betegség súlyossági fokát.

Lehet-e egy érszűkületes betegnek szívinfarktu­sa, vagy fordítva: szívinfarktuson átesett beteg kap­hat-e érszűkületet?

Igen, mindkét eset előfordulhat. Az ún. atheroszklerózissal / atherotrombózissal járó kórképek mindegyike egy típu­sos kórfolyamatra vezethető vissza, az érelmeszesedésre. Aszerint, hogy ez milyen ereken a legsúlyosabb, alakul ki a kórkép. Mivel azonban minden esetben általános érbetegség­ről van szó, a szervi megnyilvánulás esetleges: infarktus, stroke, perifériás érbetegség. Ezek egymás után is jelentkezhetnek, sőt ez bizonyos szabály­szerűségeket is mutat: pl. ha valakinek volt egy infarktusa, ak­kor másfél éven belül kaphat egy másodikat, három éven be­lül egy stroke-ot.

Milyen tünetei vannak a perifériás érszűkület­nek?

• Gyakori a kisebb-nagyobb terhelésre vagy járáskor fel­lépő, húzó jellegű végtagfájdalom, zsibbadás, feszülésérzet (claudicatio).
• A lábujjak bőre fehér, vagy lilás. A bőr sorvadt (atrofiás), ekcémás, gyakori a gombafertőzés.
• Az elzáródott ér vetületében nem tapintható pulzus. Ér-hangot sem lehet hallani.

Milyen súlyossági fokozatai vannak az artériás érbetegségnek a lábon?

Ma még mindig az ún. Fontaine szerinti beosztás a legelter­jedtebb:

• I. stádium: tünetmentes.
• II. stádium: kialakul az intermittáló sántítás (claudicatio). Megállás után (sétát követően) a fájdalom megszűnik. A fájdalom helye jel­zi pontosan a szűkület helyét.
• III. stádium: a fájdalom már nyugalmi helyzetben is (főként éjjel) jelentkezik.
• IV. stádium: ujjelhalások, gangréna alakul ki, és a kialakult súlyos állapot szepszist (vérmérgezést) okozhat.

Milyen fokozatai vannak a munkaképesség-csök­kenésnek érbetegségekben?

Úgy gondoljuk, hogy részletesen ebben a könyvben nem igyekszünk ismertetni az erre vonatkozó szabályokat.

A jelen­legi kategóriák a következők:

• Ha a beteg 500 m körül még fájdalommentesen tud járni, vagy a mélyvénás trombózis után a keringése még kompen­zált, munkaképességének 40%-át veszti el, tehát megfelelő körülmények között keresőképes.
• A láb-, illetve lábszárcsonkoltak, ha megfelelő protézisük van, csak a munkaképességük 50%-át vesztik el, rehabilitá­ciós munkakörben foglalkoztathatók.
• Ha azonban a csonkolás combtőből vált szükségessé, vagy a vénás keringési elégtelenségben szenvedő betegnek fekélyei, elefantiázisa van, a munkaképesség-csökkenés 67% és így III. csoportú rokkanttá válik.
• A kétoldali combcsonkolás 100% munkaképesség-csökke­nést eredményez.

Lehet-e a betegséget gyógyszeresen kezelni?

Igen lehet, de ez az a betegségcsoport, ahol leginkább hiá­nyoljuk az evidenciákat eredményező (bizonyítottan haté­kony) nagy klinikai vizsgálatokat. A gyógyszerek hatása első­sorban a keringés javítására (kivéve az ún. CAPRIE-vizsgálatot) és az áramlási/alvadási eltérések korrekciójára irányul.

Az általánosan ható vérlemezke-aggregációt gátló gyógyszerek mellett többek között értágító, a vörösvértest deformálódását fokozó készít­ményeket adunk, de tudnunk kell, hogy az alkalmazott értágítók csak az egészséges, ép erekre hatnak és sok esetben még rontják is a végtag oxigénellátását.

Ide tartoznak: az aszpirin és hasonló gyulladáscsökkentő szerek. Ezeket a gyógyszereket rendszeresen kell szedni. Újabban kísér­letek történnek őssejtek alkalmazására, amelyek helyi szinten érképződést idéznek elő, valamint génterápiára, ami az erek kifejlődésére vezetne, de ezek még nem általánosítható, korai próbálkozásoknak tekintendők.

Hogyan történik az érbetegek rehabilitációja?

A perifériás érbetegségben szenvedők esetében a szakember által végzett állapotfelmérés a kiindulópont: számos teszt, módszer, próba alapján mérik fel, hogy melyek a megmaradt funkciók (és nem azt, hogy milyen funkció veszett el).

A rehabilitáció részei a következők:

• mozgásterápia (egyénre szabott értorna),
• balneo-hidroterápia lehetőségei (gyógyfürdőzés, víz alatti torna, úszás)
• fizioterápia (hidrogalván-, diadinamika-, iontoforézis-, magnetoterapia),
• masszázs- és egyéb -manuálterápiák,
• életmód-terápia, megfelelő táplálkozás (pl. mediterrán ét­rend) és testmozgás,
• pszichoterápia,
• segédeszköz ellátás (bot, járókeret, könyökmankó, végső esetben kerekesszék).

Az érbetegségek I-III. stádiumában a fenti terápiás módsze­reknek igen nagy a jelentősége. A IV. stádiumban elvégzett amputáció már egy új helyzetbe sodorja a beteget. Ezt azon­ban szintén uralni kell és lehet.Külön terület az ún. „diabéteszes láb” kezelése, aminek a hátterében mind az erek, mind az idegek, illetve az ízületek specifikus elváltozásai állnak.

A fentieken kívül ezekben az esetekben az ún. nyomáspontokon tehermentesítő betétek, speciális cipők stb. lehetnek szükségesek.Igen fontos a láb tisztán tartása: ez a beteg dolga, de minden­képpen fel kell hívni rá a figyelmet, mert a csonkoló műtét ideje jelentősen kitolható (esetleg elkerülhető) a fokozott lábhigiéné betartásával.

Vénás visszafolyás elősegítése

A krónikus vénás keringési elégtelenség is rokkantságot eredményez (súlyos esetben), ezért a vénás visszafolyás elősegítése elsődleges feladat. Ideális az úszás, a hidegvizes leöntések, zuhanyok, a szén-dioxid-fürdős „mofetták”: ezek fokozzák a vénás keringést. Súlyos fekélyek, bőrelváltozá­sok esetén a fototerápia (szoft-lézer, bioptron lámpa) is al­kalmazható.

A nyirokkeringési zavarok kezelését is itt említjük, bár ezek speciális helyzetek. Ebben az esetben a nyirokelfolyás gátlódik (bármilyen okból) és ún. limfödéma jön létre, ami igen súlyos esetben elefantiázishoz (elefántláb) és rokkant­sághoz vezethet. A szövetek között megrekedt nyirok megfelelő masszázstechnikával visszajuttatható a keringés­be (erre speciális gép is létezik).

Mi az angiopátia diabetica?

A diabéteszes érbetegség (angiopathia diabetica), a cukorbe­tegség késői szövődményeinek túlnyomó többségét felöleli, és számos, a diabéteszre jellemző tulajdonsága van. Ezek a szövődmények függnek a beteg korától, a diabétesz tí­pusától, a beteg nemétől, etnikai hovatartozásától és az ezek által meghatározott genetikai adottságoktól.

Azonban legfő­képpen attól függnek, hogy a diabétesz mióta áll fenn és hogy a cukorbeteg anyagcsere-eltérései az idők folyamán milyen mértékűek voltak. Mint minden érbetegségre, jellemző, hogy számtalan formában fordul elő. Miután az europid népesség­ben a már tárgyalt érelmeszesedésre alapuló érbetegség(ek) a kor előrehaladtával egyre gyakoribbak, amennyiben ehhez diabétesz társul, igen változatos formájú és eredetű kórfor­mákkal találkozunk.

Milyen vizsgálómódszerekkel állapítható meg az érbetegség?

A diagnózis nagymértékben azonos a perifériás erek vizsgála­tával, úgymint tapintás, ultrahang-vizsgálat, képalkotó vizsgá­latok (CT, MRI stb.), de emellett mindig megtalálhatók a cu­korbetegségre vagy inzulinrezisztenciára jellemző kóros anyagcsereértékek, melyek laborvizsgálattal állapíthatók meg.

Milyen terápiás lehetőségek vannak a diabétes­szel társult érbetegségek kezelésére?

• Az első és legfontosabb az, hogy minél alacsonyabb átlagos vércukorszintet érjünk el. Ehhez elengedhetetlen a bete­gek közreműködése: diétázni kell, pontosan kell szedni a gyógyszert, szükség esetén az A korábbi évek gya­korlatával ellentétben, minél hamarabb el kell kezdeni a 2-es típusú diabéteszes beteg inzulinkezelését. Az új gyógy­szerek közül a glitazonok mutattak egyértelmű érelmeszesedés-gátló (anti atherogén) hatást.
• A vérnyomást mindenképpen 130/80 Hgmm körül kell tartani.
• Alapvető fontosságú a dohányzás teljes elhagyása és még a passzív dohányzás kerülése is.
• A testsúlycsökkentés hasonlóan kiemelten fontos.
• A keringésjavító kezelések megegyeznek a nem diabéte­szes érelzáródásos betegek kezelésével.
• A sebészi kezelés javallata is azonos a nem diabéteszes be­teg kezelésével.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.