Tények az öregedésről
Aki sztereotípiákban gondolkodik, annak az öregség egyenértékű a betegséggel, magatehetetlenséggel, szenilitással. Az öregedéskutatókkal folytatott eszmecserékből azonban kiderül, hogy az öregedéssel kapcsolatos minden eddigi ismeretünk revízióra szorul, sőt van néhány igen meglepő felfedezés is.
Dr. Sonia J. Lupien, a kanadai McGill Egyetem stresszkutató intézetének vezetője szerint el kell felejteni mindazt, amit az öregség memóriára gyakorolt hatásáról eddig gondoltunk. A közvélemény meggyőződése, hogy időskorban romlik az emlékezet és a tanulási, intellektuális képesség. A kutatónő azonban azt állítja, hogy mindennapi tapasztalataink ellenére e képességek megőrzése nem lehetetlen. A tévhit egyik okát az elhibázott kutatási gyakorlatban látja.
Fiatalok kezelése
„Gondoljunk csak bele, hogyan folynak az ilyen vizsgálatok!” – mondja dr. Lupien. A résztvevőket behívják a klinikára, rendszerint délután, ahol egy-két fiatal egyetemi hallgató veszi kezelésbe őket. A fiatal kísérleti alanyok általában egyetemisták, akik ismerik a járást a campuson, a saját korosztályukból vizsgálja őket valaki, s a délutáni időpont is kiválóan megfelel számukra, mert szeretnek későn kelni.
Idősek kezelése
Most nézzük a dolgot az idős ember szemszögéből! Át kell verekednie magát a városon az egyetemhez, ha pedig kocsival jön, parkolóhelyet kell találnia, majd helyismeret nélkül keresgéli a campuson a megfelelő épület megadott szobáját. Azután egy egyetemista, aki olyan fiatal, hogy az unokája lehetne, kellemetlenül személyes kérdéseket tesz föl neki, majd tesztet írat vele. Az idősek rendszerint korán kelnek, alanyunk tehát talán már reggel 6 óta talpon van, így a délután a lehető legrosszabb időpont: ilyenkor, ebéd után, 2-3 óra tájban alighanem szunyókálni szokott (ráadásul az idősek memóriája reggel és a délelőtti órákban a legjobb, míg a fiataloké délután).
Az idős embernél tehát számításba kell venni a vizsgálattal járó stresszt is. Minél idősebb valaki, annál hevesebben reagál a szervezete a stresszre, másrészt a stressz és az emlékezet fordítottan arányos – minél erősebb stresszhatás ér valakit, annál rosszabb lesz a memóriája.
Ami igaz, az igaz
Azután ott van maga a teszt. Ha idős embereket bizonyos szavak megjegyzésére kérünk, mondván, ezzel a memóriájukat teszteljük, gyengén fognak teljesíteni. Ha ugyanezt a feladatot azzal vezetjük be, hogy a korosztály tanulási képességeire vagyunk kíváncsiak, sokkal jobb eredményt nyújtanak. Hogy lehet ez? Úgy, hogy mindenkinek – az idős vizsgálati alanyoknak is – az a beidegződése, hogy a memória a korral együtt romlik. Itt egy furcsa törvényszerűség érvényesül: ha valaminek az igazáról meg vagyunk győződve, akkor az rendszerint úgy is lesz.
Idős korban is lehet jó memóriánk
S még egy fontos mozzanat. Amikor a kutatók alaposabban tanulmányozták a memóriateszt vizsgálati alanyait, felfigyeltek rá, hogy azoknak az időseknek, akik jó karban voltak, diplomával rendelkeztek, megfelelő anyagi körülmények között éltek, és tevékenyen, aktív munkával töltötték napjaikat, éppolyan jó volt a memóriájuk, mint a 30 év alatti korosztálynak.
„Ne beszéljen nekem senki arról, hogy időskorban romlik a memória, amíg a tesztelés során a stresszhatásokat nem veszi figyelembe” – mondja dr. Lupien. Ha valaki, ő odafigyel erre. Egy nagyszabású vizsgálatban, melyet a kanadai Egészségkutató Intézet finanszíroz, a kutatónő 70 éves munkatársa teszi fel az idős résztvevőknek a személyes kérdéseket, és végezteti a memóriateszteket, a délelőtti órákban, egy campustól távolabbi, kellemes, nyugodt helyszínen, ahová a leendő vizsgálati alanyokat – csak az időseket – korábban már meghívta egy ismerkedési koktélpartira.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.