Optimizmus és derűlátás: meghosszabbítja az életet!
Aki idősebb korában is megőrzi derűlátását, vagy éppen ekkorra válik optimistává, rendszerint tovább él. Ez annak a hollandiai felmérésnek a végkövetkeztetése, melyet mintegy ezer 65-85 év közötti személy bevonásával végeztek 1991-ben, az idősebb korosztályra irányuló Arnhem-vizsgálat első fázisában. Kilenc évvel később a pesszimisták közül alig feleannyian éltek, mint az optimisták közül.
Az optimizmus tehát jelentős életminőség-javulást és élettartam-növekedést eredményezett.
Életmentő hatású
Az élet szeretete a jelek szerint életmentő hatású. A kutatók szerint az optimizmus komoly élettani előnyökkel jár: a nátha vírusával való fertőződés esetén például jelentősen csökkenti a megbetegedés kockázatát, felére mérsékli a szívbetegség kialakulásának veszélyét, növeli a szívroham utáni felépülés valószínűségét vagy a rák leküzdésének esélyét. A derűlátó ember jóval kevesebb emésztési panasszal és légúti problémával küszködik, mint pesszimista társai.
Stressztűrés
A szakemberek azt nevezik stressztűrésnek, amikor valaki a nehézségek, megpróbáltatások dacára képes megőrizni vitalitását, életkedvét, s a kihívásokat afféle erőpróbának tekinti, melyeknek igyekszik legjobb tudása szerint megfelelni. E képesség vagy lelkierő nélkül a szervezetben felszaporodhatnak a stresszhormonok – az ember szorongani kezd, depresszióssá válik, meggyengül a betegségekkel, például az influenzával, a szívbajjal, az Alzheimer-kórral szembeni ellenálló képessége, súlyosbodik szürkehályogja, cukorbaja stb.
Élj a mának
De hogyan válhatunk optimistává és stressztűrővé? Az egyik legfontosabb elvet Horatius így fogalmazta meg: carpe diem!, azaz „élj a mának!”. Dr. George Valliant, a Harvard Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátere ehhez még hozzáteszi: „Az időskori derűlátáshoz elengedhetetlen az élet önmagáért való szeretete s az, hogy értelmet és célt találjunk benne.”
- Fitten egy életen át – gyakorlatsorok
- Fitt mindennapok, motiváció a testmozgáshoz
- A rugalmasság növelése edzéssel
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Nem könnyű elsajátítani
Ennek az attitűdnek az elsajátítása sok felnőtt számára nem könnyű. „20-tól 65 éves korunkig belénk rögzül, hogy olyat csináljunk, amit mások értékesnek vagy hasznosnak találnak. Legtöbbünk ilyen munkát végez, ezért kapjuk a fizetésünket, így alakul ki bennünk a felnőttkori önértékelés – mondja dr. Valliant, majd példaként Churchillt említi, aki szerinte jól példázza az attitűdváltás képességét. – Churchill mindig mások megbecsülését kereste. Kiválóan írt, elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Ám amint nyugdíjba ment, letette a pennát, és ecsetet vett a kezébe, hogy azután gyönyörű képeket fessen a saját örömére.”
Nevessünk többet
A nevetés hatására endorfinok szabadulnak fel, melyek jókedvet és eufóriát okoznak, csökkentik a stresszhormonok szintjét, oldják az izmok feszültségét, és stabilizálják a légzést. Brit kutatók kimutatták, hogy egy kacagtató vígjáték majdnem ugyanolyan hatékonyan serkenti a véráramlást, mint a testmozgás – egy igazán kiadós nevetés után akár 20 százalékkal is nőhet a kalóriafelhasználás.
Róbert Holdén angol pszichológus szerint a nevetés hasonló élettani hatást fejt ki, mint az aerobikozás. A rendszeres nevetés – az orvosok napi negyedórát ajánlanak – szinte gyógykúra, mert elviselhetőbbé teszi a fájdalmat, elősegíti a fertőzések leküzdését, tágítja az ereket, felgyorsítja a szervezet regenerálódását, és javítja az általános egészségi állapotot.
Több Önbecsülést
Aki arra koncentrál, ami igazán jó az életében, sokkal optimistább. Brit pszichológusok megkértek 192 diákot, hogy tíz héten át hetente jegyezzenek föl öt olyan eseményt, amelyet a héten átéltek. Az egyik csoport azokat a történéseket regisztrálta, amelyeket kellemesnek talált, vagy amelyekért hálát érzett, a másiknak a mindennapi gondokra, bajokra kellett koncentrálnia. A harmadik csoport nem kapott instrukciókat.
Mindenkinek fel kellett jegyeznie aznapi hangulatát, másokhoz való viszonyát, egészségi állapotát és az élethez való általános viszonyulását. Az eredmények elemzésénél kitűnt, hogy a kellemes eseményeket regisztráló csoportban pozitívabb életszemlélet alakult ki, derűlátóbban szemlélték a jövőt, s mindennekjobban tudtak örülni.
Visszatérő életöröm
Aki élete delén nem túl rózsás kedélyű, ne essen kétségbe. Régi tapasztalat, de nagyszabású vizsgálatok is igazolják, hogy a középső életszakaszban az emberek többsége úgy érzi, lelki válságban van – ám később a dolgok javulnak.
Angol és amerikai kutatók 80 országban végzett vizsgálatai alapján az életvidámság változását egy ember életében általában U alakú görbével ábrázolhatjuk. A mélypontot az emberi élet középső tartománya körül regisztrálták, ekkortájt nagyon sokan depressziósak. Az emberek fiatalkorukban a legboldogabbak, és 70 éves koruk körül lesznek újra derűsek és elégedettek. Érdekes módon ez a társadalom minden rétegére egyformán jellemző, származástól, vallástól, társadalmi pozíciótól, anyagi helyzettől, családi állapottól függetlenül.
Fel a fejjel
„A lelkileg válságos középidőszak egészen az 50-es éveink elejéig tarthat – tudjuk meg Andrew Oswaldtól, a Warwicki Egyetem kutatójától, a vizsgálatok egyik vezetőjétől. – De fel a fejjel, mert 70 éves korra, ha az egészség jó karban marad, ismét olyan életvidám lesz az ember, mint 20 évesen volt.”
Szakítsunk időt magunkra
Az életöröm egyik legnagyobb akadálya a stressz, amely más bajoknak is eredője. Tudományos vizsgálatok sokasága igazolja, hogy a stressz káros hatással van a szervezet ellenálló képességére, az idegrendszerre és a hormonháztartásra, ráadásul ösztönzi a dohányzást, az ivást és a mértéktelen evést, a testmozgást ugyanakkor nem. A krónikus stressz számos mentális probléma, például a depresszió és az amnézia kiindulási állapota, sőt közvetlen előidézője lehet a cukorbajnak és a szívbetegségnek – ez utóbbi a világon az egyik fő halálozási ok.
A stressz károsítja a szívet
Egy nagyszabású angliai vizsgálat (a Whitehall II Study) során több mint 10 300 köztisztviselő egészségi állapotát követték nyomon az 1960-as évek óta. A 2008-ban publikált eredményekből kiderül, hogy a folyamatos és erős stresszhatás rendkívüli módon károsítja a szívet – a krónikus stressznek kitett személyek között 68 százalékkal több volt az infarktus!
„Az alkalmi stresszhatások ellen a szervezet fel van vértezve, ám a folyamatos feszültséget nem bírja. Ha a stresszhormonok szintje állandóan magas, képtelen regenerálódni. Ha a káros vegyületek tartósan felszaporodnak a szervezetben, egy idő után tönkreteszik a szöveteket” – állítja a vizsgálat szervezője és vezetője, dr. Tarani Chandola.
Szakítsunk időt a lazításra
Ezért is fontos, hogy hetente legalább egyszer, illetve ha lehet, mindennap szakítsunk időt arra, hogy kifújjuk magunkat és lazítsunk. Tulajdonképp mindegy, mit teszünk, a lényeg, hogy feltöltődjünk, s átmenetileg kikapcsoljunk a mindennapi rutinból.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.