• betegség
• coeliakia
• kezelési tippek

Cöliákia – Gyakori kérdések

Egy ideje nem bírok búzából készült dolgokat enni. Már elmúltam 50 éves, szóval ez nem lehet cöliákia, igaz?

Cöliákia bárkinél és bármilyen életkorban kialakulhat. Ez a kellemetlen állapot, mely kezelés híján hosszú távon súlyos következményekkel járhat, megzavarja a szervezet tápanyagfelszívó képességét. A gondok akkor kezdődnek, amikor az immunrendszer tévesen támadni kezdi a vékonybél nyálkahártyáját, és kárt tesz az ott lévő mikroszkopikus nyúlványokban, az úgynevezett bélbolyhokban, amelyek segítenek a tápanyagokat a bélből a vérbe juttatni.

E támadásokat az váltja ki, ha az érintett személy glutént tartalmazó ételeket eszik ez a fehérje a búzában, a rozsban, az árpában és néhány egyéb gabonafélében fordul elő. (Ideértendő a zab is, bár egyes tudósok szerint az abban lévő glutén nem árt a cöliákiában szenvedőknek.)

Mi a különbség a cöliákia és a glutén intolerancia között?

A gluténintolerancia tízszer gyakoribb a cöliákiánál. A gluténfogyasztás esetén gluténintoleranciával élőknél a cöliákiás páciensekhez hasonlóan hasmenés és más emésztőrendszeri tünetek jelentkeznek. A gluténintolerancia azonban nem autoimmun betegség, és nem okoz maradandó emésztőrendszeri károsodást. Mindkét állapotot ugyanúgy kell kezelni: a glutén étrendből való kizárásával. A cöliákiás pácienseknél nagyobb a tápanyaghiány és egyéb rendellenességek kialakulásának kockázata, ezért az ő esetükben szigorúbb orvosi ellenőrzés szükséges.

Milyen jelekből tudhatom, hogy cöliákiám van, és nem valamilyen más emésztési rendellenességem?

A cöliákia tünetei személyenként is eltérőek lehetnek, de a leggyakoribb szimptómák a felfúvódás, a hasfájás, a krónikus hasmenés, a hányás és a székrekedés. Az érintett személy lefogyhat, a széklete pedig világosbarna vagy szürkés színű és igen bűzös lehet. Ám ugyanilyen tünetekkel járhat egy sor más emésztőrendszeri probléma, valamint olyan egyéb rendellenességek is, mint a vashiányos vérszegénység vagy a krónikus fáradtság.

A cöliákia diagnosztizálásához nem elég kizárni az étrendből a búzát és az egyéb gluténtartalmú ételeket, majd megfigyelni, hogy javulnak-e a tünetek. Az egyetlen mód, amellyel egyértelműen megállapítható, hogy ebben a betegségben szenved-e, az orvosi vizsgálat, amelynek során vérvizsgálat és szövetmintavétel alapján állítják fel a diagnózist.

Az orvos először azt ellenőrzi, hogy nem magas-e a vérben a TG és az EMA nevű antitestek szintje. A vizsgálat előtt nem szabad diétázni, mert a glutén ellen termelődő specifikus antitestek szintje (amelyet mérnek a vérben) lecsökken vagy eltűnik, s így hibás lesz a felállított diagnózis. Ha a vérvizsgálat gluténérzékenységre utal, el kell végezni a vékonybél szövettani vizsgálatát is. A mintát gyomortükrözés során veszik. A szövettani feldolgozás kimutatja, hogy kialakult-e bélboholy károsodás vagy sem. A bélbolyhok sorvadása a glutén okozta autoimmun gyulladásos folyamat következménye. A cöliákia a „legszerencsésebb” autoimmun betegség, mert ismerjük a kiváltó anyagot, s ha azt kiküszöböljük az étrendünkből, megszűnik az autoimmun reakció, és azzal együtt a kellemetlen tünetek is.

Egyes esetekben genetikai vizsgálat is végezhető, mivel a cöliákiára való fogékonyságot több gén együttes jelenléte nagymértékben növeli. Ez azt jelenti, hogy ha e gének egyike sem mutatható ki valakiben, akkor nála gyakorlatilag kizárható a lisztérzékenység, és nem is fog megjelenni az élete során.

Egyre több gluténmentes terméket látok a boltokban. Eszerint nő a cöliákia gyakorisága?

Úgy tűnik, tényleg ez a helyzet, bár az ok nem világos. Az orvosok egykor Európán kívül általában ritka rendellenességnek tartották a cöliákiát. A becslések szerint Észak Amerikában például csak minden tízezredik ember mutatta a rendellenesség tüneteit. Ma viszont már tudjuk, hogy a betegség ennél százszor gyakoribb Észak Amerikában, vagyis minden századik ember érintett. A betegség előfordulási gyakorisága az Egyesült Államokban ma 4,5-szer nagyobb, mint az 1950-es években volt (ezt a különböző időszakokból származó vérminták vizsgálatával állapították meg). Magyarországon minden 1000 emberből körülbelül 10 glutén érzékeny, de csak 2 tud róla.

A növekedés egyik lehetséges oka az, hogy a mai gyermekek jóval kevesebb kórokozóval kerülnek érintkezésbe. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a kórokozókkal való gyermekkori találkozás segíti az immunrendszer megfelelő fejlődését, így kisebb lesz a valószínűsége annak, hogy az tévedésből egészséges szöveteket támadjon meg, ahogyan az a cöliákia és más autoimmun betegségek esetében történik.

Növeli-e a cöliákia más betegségek kockázatát?

Igen. A kezeletlen cöliákiás páciensek fogékonyabbá válhatnak az olyan rendellenességekre, mint a vérszegénység, az ízületi gyulladás, a cukorbetegség, a csontritkulás, a májbetegség, a pajzsmirigybetegség, a terméketlenség és a rák bizonyos fajtái. A cöliákiában szenvedők gyakran panaszkodnak depresszióra, kimerültségre, bőrkiütésekre, a lábban tapasztalt csiklandozó érzésre vagy nyugtalanságra, aftákra, ödémásodásra és egyéb problémákra. A glutén elkerülésével enyhíthetők a mindennapos tünetek és csökkenthető a súlyos szövődmények kockázata.

Mi az a „néma” cöliákia? Ha nekem is ilyen cöliákiám van, akkor biztos, hogy idővel jelentkezni fognak a tünetek is?

Vannak, akiknél a vér cöliákia-tesztje pozitív eredményt ad, de a bélbolyhaik teljesen épek, és semmilyen tünetet nem tapasztalnak. Az ilyen néma cöliákiával élőknél idővel kialakulhat a betegség összes tünete. Amíg nincsenek kellemetlen tünetei,

Addig nem feltétlenül kell gluténmentes étrenden élnie, bár egyes orvosok szerint, ha nem fogyaszt glutént, azzal csökkentheti a majdani szövődmények kockázatát. Azt azonban mindenképpen meg kell tennie, hogy rendszeresen eljár az orvosához felülvizsgálatra.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.