• szívbetegség
• szívinfarktus

Szívbetegség és szívroham és kezeléseik

Lehet az embernek szívrohama úgy, hogy észre sem veszi?

Igen. A néma szívrohamok nem okoznak fájdalmat, legalábbis nem azt a heves, a mellkas összepréselődésének tűnő fájdalmat, amit a legtöbben ilyen esetben várnánk. Az sem biztos, hogy azonnal láthatóvá válik az elektrokardiogrammon, amely a szív elektromos aktivitásának megjelenítésével képes kimutatni a hagyományos szívroham okozta izomkárosodásokat. De a becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente 200 000 ember eshet át ilyen szívrohamon. A cukorbetegeknél nagyobb a valószínűsége, mivel a magas vércukorszint kárt tehet a fájdalomérző idegekben, és persze a meglévő szívbetegség is növeli a kockázatot.

Amikor a Duke Egyetem kardiológusai MRI vizsgalatot végeztek 185 szívbeteg szívén, az egyharmaduknál találtak korábbi néma szívrohamra utaló jeleket. A következő két év során aztán a néma szívrohamon átesettek körében 17szer nagyobb volt a szívbetegség miatti elhalálozás kockázata, mint azok esetében, akiknél nem találták nyomát ilyen „fel nem ismert miokardiális infarktusnak”.

Vannak, akik a szívroham idején atípusos tüneteket tapasztalnak, például szokatlan fáradtságot, gyomorpanaszokat és égető, bizsergő vagy telt érzést a mellkasban lehetséges, hogy e jelekről nem gondolnak szívrohamra. Ha ön úgy véli, hogy szívrohama lehet, azonnal hívjon mentőt!

Az édesapámnak a negyvenes éveiben volt szívrohama. Nekem is számítanom kell erre?

A családjában előfordult korai férfiaknál 55, nőknél 65 éves kor előtti szívbetegség az átlagoshoz képest 29-szeresére növeli önnél a veszélyt. Ám a családi kórtörténetben nem csak a szülők számítanak: a fiú vagy lánytestvér szívbetegsége még a szülőkéhez képest is megnégyszerezi a kockázatot.

Ha a családjában jelen van a szívbetegség, szánja el magát a szívbarát életmódra: ügyeljen az egészséges testsúly megtartására; próbáljon hetente legalább ötször fél órát mozogni; az étrendje legyen gazdag zöldségekben, gyümölcsökben, teljes értékű gabonafélékben és sovány fehérjében, emellett tartalmazzon mérsékelt mennyiségű „egészséges” zsiradékforrást, például olajos magvakat és halat; és egyen kevesebb telített zsiradékot, amelynek fő forrásai egyebek közt a zsíros tej, a sajt, a vaj, a jégkrém és a zsíros húsok, húspogácsák.

Lehet valakinek szívinfarktusa akkor is, ha normális a koleszterinszintje?

Lehet. A helyzet az, hogy a szívrohamok felét normális koleszterinszintű személyek szenvedik el. Ez nem jelenti azt, hogy a koleszterinszint ne lenne fontos, csupán arról van szó, hogy más tényezők is nagy szerepet játszanak a probléma kialakulásában. Ezek közül az egyik legjelentősebb a krónikus alacsony szintű gyulladás jelenléte a szervezetben. Ilyen gyulladást okozhat például az, ha túl vastag a hasi zsírszövete, ha túl sokat ül a tévé vagy a számítógép előtt (magyarán a mozgásszegény életmód), ha az étrendjében túl sok a telített zsír és túl kevés a zöldség, gyümölcs, teljes értékű gabonatermék és hüvelyes, és az is, ha tartósan fennálló enyhe gyulladásos betegségei vannak, például orrmelléküreg gyulladás vagy ínygyulladás.

A gyulladást az okozza, hogy immunrendszer valamilyen veszélyt észlel, és ezért növeli az immunsejtek számát a vérében. Akár az artériákban is kialakulhat gyulladás, ha koleszterinrészecskék „támadják meg” a falukat. Ez a gyulladás károsítja az érfalat, és megkönnyíti az artériákat beszűkítő vagy elzáró plakkok kialakulását. Ha pedig egy ilyen plakk kiszakad, az a szívet veszélyeztető vérrögképződéshez vezethet.

Gyulladási szint a szervezetben

A C-reaktív protein (CRP) mennyiségét mérő vérvizsgálattal kimutatható szervezete gyulladási szintje. Mindenképpen nagy érzékenységű CRP-tesztet (hsCRP) kérjen, amivel a kis mennyiségű (0,510 mg/l) CRP is pontosan kimutatható. 1,0 mg/l alatti érték esetén általában csekélynek tartják a keringési betegség kockázatát, 13 mg/l között átlagosnak, 3 mg/l fölött pedig nagynak. A Harvard Egyetem orvosi karának egy friss tanulmánya szerint, amikor 60 év feletti, magas CRP-szintű pácienseket koleszterinszint csökkentő sztatinokkal kezeltek, a gyulladásaik visszahúzódtak, a szívroham kockázata pedig 80 százalékkal csökkent.

Egyes kardiológusok már rutinszerűen javasolják ezeket a vizsgálatokat a 60 év feletti pácienseknek, illetve az ennél fiatalabbaknak is, ha náluk magas a szívroham kockázata. Sőt sztatinok szedését is ajánlják azoknak az idősebb, illetve veszélyeztetett személyeknek, akiknek normális a koleszterinszintjük, mivel e gyógyszerek csökkentik a gyulladásokat.

Akár szed sztatinokat, akár nem, mindenképpen érdemes visszaszorítania a gyulladásokat megfelelő testmozgással, az egészséges testsúly fenntartásával, elegendő alvással, szívbarát táplálkozással és a fennálló alacsony szintű gyulladások megszüntetésével (ínygyulladás esetén forduljon fogorvosához).

A férjem tavaly túlélt egy szívrohamot, és az óta depressziós. Miért van ez?

A férje nincs egyedül ezzel a problémával. A szívrohamtúlélők nagyjából kétharmada tapasztal depressziót, és közülük minden ötödiknél válik súlyossá ez az állapot. Csakhogy ezt gyakran a páciensek és az orvosok sem veszik észre, mivel a depresszió és a gyógyulási folyamat között sok a hasonlóság: mindkettőtől kimerültté és szorongóvá válhat, és mindkettő okozhat alvásproblémákat.

A szakértők sem tudják biztosan, miért ennyire gyakori a szívroham után a depresszió; talán mert biokémiai változások történnek a szervezetben, netán a halállal való közeli találkozásra adott érzelmi reakció az ok vagy valami egészen más áll a háttérben. De bármiről legyen is szó, nagyon fontos, hogy a férje segítséget kapjon, ugyanis a depresszió növeli a későbbi szívproblémák kockázatát. A depressziós személyek nehezebben tudják betartani a gyógyszerszedési előírásokat és az egészségesebb életmódot célzó változtatásokat.

Vérükben könnyebben képződnek vérrögök, szívük pedig hajlamosabb szabálytalanul működni, ami szintén veszélyes. Küldje el a férjét orvoshoz, és kérje meg, hogy beszéljen vele a depresszió kezeléséről! Ha húzódozik, mondja el neki, hogy a depresszió gyakori mellékhatása a szívrohamnak, és egyáltalán nem a mentális gyengeség jele.

Az orvosom szerint izotópos terheléses vizsgálatra van szükségem. Ez többet mutat a hagyományos terheléses vizsgálatnál?

Mindkét fajta vizsgálattal az mérhető, mennyire képes erőteljesen működni a szíve, és kimutathatók velük a szívizom vérellátásának zavarai, illetve a szív terhelése alatt jelentkező ritmuszavarok is. A hagyományos terheléses vizsgálat során egy elektrokardiográf (EKG-készülék) elektródáit erősítik a testére, mellyel a szíve elektromos tevékenységét és pulzusát kísérik figyelemmel, valamint mérik a vérnyomását, miközben ön szobakerékpározik vagy futógépen gyalogol, esetleg kocog. Azt figyelik, hogy munkavégzésre (terhelés) pulzusa eléri-e a korának megfelelő értéket, s hogy terhelés alatt jelentkeznek-e olyan EKG eltérések, amelyek a koszorúerek szűkületére utalnak.

Izotópos terheléses vizsgálat

Az izotópos terheléses vizsgálatnál (szívizomszcintigráfia vagy terheléses szívizomperfúziós SPECT vizsgálat) a testmozgás megkezdése után igen kis mennyiségű radioaktív anyagot injekcióznak a vérébe, és megfigyelik, hogy terheléskor hogyan áramlik szívében a vér, és megtalálhatják azokat a területeket, amelyek a terhelés növekedése után nem jutnak elegendő vérhez. A vizsgálatot elvégzik később nyugalomban is, hogy legyen összehasonlítási alap.

Terheléses vizsgálat célja

A terheléses vizsgálat az elsődleges vizsgálat, fő indikációja a koszorúér betegség és a ritmuszavarok diagnosztikája. Fizikai aktivitás hatására megnő a szív oxigénigénye, így elégtelen keringés (érszűkület) esetén relatív oxigénhiány alakul ki, amelyet EKG eltérések formájában lehet megfigyelni. Több ritmuszavar kialakulása frekvenciafüggő, így csak akkor lehet diagnosztizálni, ha terhelés alatt folyamatos EKG regisztrálás történik. A fokozott terhelés vérnyomáskiugráshoz is vezethet, mely ezzel a vizsgálattal szintén kimutatható. A vizsgálattal lehetőség nyílik a szív terhelési kapacitásának megítélésére is.

Az izotópos vizsgálat a koszorúérfestés után a legpontosabb eredményt adja szívkoszorúér betegségben. A SPECT vizsgálat során több irányból vett mintákból térbeli rekonstrukciót végez a gép, így pontosan látható a szívizom vérellátása, a szív üregeinek állapota, funkciója. Azonban bonyolult, idő és költségigényes, kevés helyen végzik és sugárterheléssel is jár. A vizsgálatot általában akkor kérik, ha a koszorúér betegség feltételezhető, de azt a terheléses EKG és az echocardiográfia (szívultrahang) egyértelműen sem kizárni, sem megerősíteni nem tudta.

Nem vagyok jó kondícióban. Nem lenne veszélyes számomra a terheléses vizsgálat?

Ha aggódik emiatt, beszéljen az orvosával! A terheléses vizsgálat alatt szakemberek kísérik figyelemmel a szívritmusát, a vérnyomását és a légzését, és azonnal véget vetnek a vizsgálatnak, ha bármilyen rendellenességet észlelnek, illetve ha ön szól nekik, hogy fájdalmat vagy kellemetlen érzést tapasztal a mellkasában, a karjában vagy az állkapcsában, elszédült vagy légzési nehézségei támadtak. A vizsgálat alatt EKG-készülékkel figyelik a szívműködését, és eltérés jelentkezése esetén megszakítják a vizsgálatot.

A terheléses vizsgálat egyébként testmozgás nélkül is elvégezhető; ez az úgynevezett gyógyszeres terheléses vizsgálat vagy dipiridamol terhelés. A vizsgálat során csupán egy értágító hatású gyógyszert (dipiridamolt) adnak be, amely felgyorsítja a szívműködést. Ezt olyankor szokták tenni, ha az orvosok úgy ítélik meg, hogy a szobakerékpáron vagy futógépen végzett mozgás a páciens számára nem lenne biztonságos, vagy túlzottan igénybe venné az ízületeit.

Azt hallottam, hogy a sztent veszélyes, de az orvosom szerint szükségem van rá. Mondjak inkább nemet?

A lényeg az, hogy beszélje meg orvosával a várható előnyöket és a kockázatokat, és soha ne habozzon egy másik szakember véleményét is kikérni, mielőtt beleegyezik valamilyen invazív beavatkozásba!

Ha a szíve egyik artériája a benne kialakult plakk miatt beszűkült, az mellkasi fájdalmat, légszomjat vagy akár szívrohamot okozhat. A sztent egy aprócska fémcső, fémháló, mely nem engedi összezáródni a beszűkült artériát, így az nem okozhat szívrohamot. Az újabb sztenteket már olyan gyógyszerrel vonják be, amely megakadályozza, hogy hegszövet nője be őket. Néhány évvel ezelőtt azonban egyes lapok ijesztő szalagcímekkel figyelmeztettek arra, hogy a gyógyszerbevonatú sztentek inkább növelik a szívroham kockázatát, mivel elősegítik a vérrögképződést.

Azóta több nagyszabású vizsgálat is azt igazolta, hogy a gyógyszerbevonatú sztentek hatékonyabban akadályozzák meg az artériák újbóli beszűkülését az egyszerű fémszenteknél viszont hosszabb ideig kell mellettük szedni a kombinált vérrögképződést, gátló gyógyszereket. Közben kifejlesztették a gyógyszerkibocsátó sztentek újabb változatát is, mely mellett tovább csökken a sztent elzáródásának esélye.

Új generációs sztentek

Sőt már kipróbálás alatt van a gyógyszerkibocsátó sztentek még újabb generációja is, amely nem fémvázból áll, hanem felszívódó természetes anyagból, így ennek a sztentnek a beültetésével majd felszívódásával várhatóan visszaáll az érfal eredeti állapota. De ez még a jövő zenéje…

Miért akar az orvosom nyitott bypass-műtétre küldeni ahelyett, hogy valamilyen kevésbé drasztikus eljárást javasolna?

A koszorúér bypass-műtét során a lábszárból vagy a mellkas falából vett egészséges érdarabra cserélik a szív beszűkült artériáit. Ezt általában nyitott szívműtéttel végzik, amely közben szívtüdő gép gondoskodik vére megfelelő oxigénszintjének fenntartásáról és keringtetéséről, hiszen a szívét meg kell állítani. Ez nagyműtét, amely után legalább egy hetet kell a szívsebészeten töltenie, majd rehabilitációs intézetbe kerül. Abban az esetben végeznek Koronária-bypass műtétet, ha a szívkatéterezés során olyan nagymértékben beszűkült eret találnak, amelyet már nem lehet tágítani és sztentelni.

Koronarográfia (koszorúérfestés) alkalmával egy kisebb szűkület ellátására angioplasztikát végeznek: ballonszerű eszközt vezetnek a beszűkült érszakaszhoz, majd azt felfújva kilapítják a plakkot, és így újra szabaddá teszik az eret. Nagyobb szűkületeknél az ér tágítása után teszik be a sztentet, egy kis fémhálót, amely a továbbiakban sem engedi beszűkülni az artériát.

Ez nem is igazi műtét, hiszen csak néhány apró bemetszést ejtenek a lágyékánál, vagy újabban a csuklójánál, hogy egy ott futó artérián keresztül bevezethessék az eszközt a szívéig. Vannak azonban a szívnek olyan részei, amelyek nem érhetők el ezekkel a módszerekkel, és még ha el is érhetők, néha nagy a veszélye annak, hogy hónapokkal vagy évekkel a beavatkozás után újra beszűkülnek. A sztent vérrögösödésének elkerülésére kombinált alvadásgátló gyógyszereket kell szedni.

A bypass-műtét ezzel szemben általában hosszabb ideig tartja nyitva a koszorúereket, hiszen ilyenkor „vadonatúj” artériák gondoskodnak a szívizom vérellátásáról. Gyakran javasolják olyan személyeknek, akiknél súlyos vagy több elzáródás alakult ki (egy ilyen műtét során akár három érszakasz is kicserélhető), illetve azoknak, akik valamilyen, a szív egészségét veszélyeztető rendellenességben, például 2-es típusú cukorbetegségben vagy pangásos szívelégtelenségben szenvednek. Az angioplasztika és a sztentbeültetés azokban az esetekben jelenthet megoldást, ha az elzáródás kevésbé súlyos, és olyan helyen van, amely elérhető az eszközökkel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.