7 tipp a svédasztal melletti habzsolás elkerülésére
A svédasztalos habzsolás és a karácsonyi túlevés olyan megszokott esemény, hogy sokan az élet tényeként fogadják el. Természetesen egyes kényszeres túlevők úgy esznek, mintha minden áldott nap karácsony lenne. Mindig – minden étkezésnél – úgy kelnek fel az asztaltól, hogy addig tömték magukat, amíg megfájdult a hasuk.
Ez bizonyos értelemben kellemetlen, ugyanakkor a teltségérzés valamilyen módon támogató is: sokkal biztonságosabb, mint szembesülni a rejtett érzésekkel vagy az élet nagy változásainak következményeivel. Ezek ugyanis rémisztőek.
Éhes voltam, és tudtam, hogy ez valami kellemetlen érzés elöli menekülést jelent. Akadtak bizonyos pénzügyi gondjaim, és megoldásért és útmutatásért imádkoztam. Amikor megkaptam a válaszokat, nem akartam elfogadni azokat, mert a változás rémisztő dolog – mindenki számára rémisztő, magamat is beleértve.
Ez egy olyan időszak volt, amikor nem éreztem magam biztonságban. Mindig ez történik, amikor az ember a kényelmi zónáján kívülre, a következő szintre vergődik. Én a következő lépéseket használtam és ajánlom az érzelmi evés leküzdésére, különösen svédasztalos rendezvényeken:
- Először is ne menjen svédasztalos rendezvényre! Ez a helyzet frusztrációhoz és kudarcérzéshez vezet. Kérdezze meg magától: „Miért akarok egyáltalán elmenni egy svédasztalos fogadásra?” Időnként ez egy alig leplezett kísérlet a túlevés mentegetésére. Végül is senkinek sem kell korlátlan fogyasztást kínáló éttermekbe járnia. Azért döntünk úgy, hogy ilyen helyre megyünk, mert azt hisszük, hogy az ilyen éttermek jó szórakozást vagy jó üzletet kínálnak. De valójában tényleg szórakoztatóak az olyan éttermek, amelyek arra bátorítanak, hogy harmadik adagot is együnk, vagy csak azt idézik elő, hogy utólag lelkiismeret-furdalásunk legyen, és kellemetlenül érezzük magunkat?
- Mielőtt kiválasztaná, hogy mit eszik, pillantson végig az egész kínálaton! Megtörtént már önnel valaha a következő dolog? Megtölti a tányérját olyan ételekkel, amelyeket szeret, amelyekről úgy véli, hogy jót tesznek önnek, majd rábukkan az igazán jó falatokra. A tányérján már ott tornyosul a kiszedett étel, de mivel nem akarja elszalasztani azt, amit a legjobban kíván, azt az ételt is a tányérjára halmozza. Miért ne tehetne kitérő lépéseket, és nézhetné át a teljes kínálatot, mielőtt bármit a tányérjára szed? Menjen be a svédasztalos étterembe, és tegyen úgy, mintha az egész az öné lenne!
Nézzen meg minden egyes fogást, és kérdezze meg magától: „Ez valami olyasmi, ami nélkül megvagyok, vagy valóban szeretném megkóstolni?” - Csak hat ételt válasszon a svédasztalról! Ha nagyon sokféle étellel találja szemben magát, korlátozhatja a változatosságot azzal, hogy eldönti: csak korlátozott számú ételt fogyaszt. Ha ezt teszi, azzal csökkenti a sokféle étel habzsolásához társuló izgalmat.
- Lazítson, és egyen lassan! A svédasztalos habzsolás nagy része a következő érzelmi reakcióból ered: „Soha többé nem ehetek ilyen sokat!” Ha lassítunk, mélyeket lélegzünk, és lazítunk, felfedezzük, hogy senki sem fogja elvenni tőlünk az ételt. Senki sem fog megbüntetni azért, mert túl sokat vagy túl gyorsan eszünk. Felnőttek vagyunk, és a mi kezünkben van az irányítás. Tehát vegyen egy mély lélegzetet, és szánjon rá időt, hogy valóban élvezze a tányérján lévő ételeket. Ha élvezi az ízeket, automatikusan lelassítja az étkezési folyamatot, ami biztosítja, hogy sokkal kevesebbet egyen.
- Igyon egy nagy pohár kalóriamentes italt az ételhez! Mindig igaz a következő: ha vízzel, teával vagy diétás kólával tölti meg a gyomrát, kevesebb hely marad az ételnek. A svédasztalos kiszolgálásnál ez az elképzelés még több értelmet nyer. Mégis sokan elkerülik az italfogyasztást, mert helyet akarnak hagyni az ételnek, amiért fizettek. Ön nem követi el ezt a hibát, ugye?
- Kerülje az alkoholfogyasztást! Az alkohol kalóriában gazdag, felszabadítja a gátlásokat, és ezáltal bátorítja a habzsolást, tehát kerülje el. Az alkohol emellett lassítja az anyagcserét és ezáltal az ételek és italok emésztését is, így megnehezíti a bevitt kalóriák elégetését.
- Nincs harmadik adag! Kísértést érzek, hogy azt mondjam: „Nincs második adag”, de ez irreális. Ehelyett svédasztalos fogadások alkalmával az okos vendég a következő stratégiát követi: végignézi a teljes kínálatot, kiválaszt hat kedvencet, majd azokat elfogyasztva visszamegy, vesz még egy adagot az abszolút kedvenceiből, és nem eszik harmadik adagot, bármi is történjék.
Miért eszünk többet az éttermekben?
A korlátlan ételfogyasztású éttermek másik típusa gyakorlatilag minden nagyvárosban létezik. A tipikus ilyen étterem gyakorlatilag a leves- és salátabüfé ellentéte. Míg a salátabüfében a kirakott zöld színtől káprázik az ember szeme, a korlátlan ételfogyasztású változat a különféle „barnákban” tobzódik.
Az ilyen típusú étteremben úgyszólván minden rántott, sütött és pirított. Alig tudom megállapítani, hogy mit kínálnak, mert az ételt annyira jól elrejti a sütési folyamat. Valójában időnként el kell olvasni minden egyes étel kis táblácskán szereplő leírását, mielőtt tudnánk, hogy mit kanalazunk a tányérunkra. Különben esetleg valami pirított „meglepetést” ennénk, és azt fedeznénk fel – későn -, hogy éppen az általunk legkevésbé kedvelt ételt esszük.
Három fő oka van annak, hogy túlesszük magunkat ezekben a büfékben:
- A változatosság fokozza az étvágyunkat fizikailag, érzelmileg és mentálisan. Amint már láttuk, az állatok és az emberek akár 70 százalékkal többet esznek, ha sokféle ételt raknak eléjük.
Ennek egy része inzulinreakció, másik része pedig a következő érzelmi válasz: „De jó! Nézd, milyen sok fincsi és izgalmas kaja!” A büfékben újdonságokat szolgálnak fel, amelyeket meg akarunk kóstolni egyszerűen azért, mert más éttermekben azt az ételt általában nem kínálják, vagy olyasmiről van szó, amit otthon nem szoktunk főzni magunknak.
A büfékre jellemző habzsolás másik része érzelmi alapú. Van valami intellektuális érdeklődés abban, hogy kipróbáljunk minden ételfajtát, hogy többet tudjunk meg saját magunkról. Amikor megízleljük az egyes ételeket, akkor önmagunkat teszteljük, és tanulunk a számunkra rokonszenves és ellenszenves dolgokról. - Él bennünk egy vágy azzal kapcsolatban, hogy megkapjuk a pénzünk ellenértékét. Ha elmegyek egy salátabárba, nehéz megindokolnom, hogy elköltők 10 dollárt egyetlen tányér salátáért. Tudom, hogy az általam fogyasztott étel az étteremnek legfeljebb 2 dollárba kerül.
Ekkor kezdődik a mentális alkudozás játszmája: „Tele vagyok, de nem érzem úgy, hogy eleget ettem ahhoz, hogy indokolja az elköltött pénzmennyiséget.”
Ekkor beszáll a vitába logikánk másik része: „Kit érdekel, mennyibe kerül? Ha túlzabálom magam, később megbánom.”
Ennek a mentális játszmának egy része közvetlenül a korlátlan ételfogyasztásos éttermek nevéből fakad: „All You Can Eat” („Amennyi beléd fér”). Ez a név szinte egy parancsot vagy kihívást jelez, hogy az ember addig egyen, amíg csak tér belé. Talán ez az oka annak, hogy az újabb svédasztalos éttermek már alternatív szlogent kínálnak: „All You Care to Eat” („Amennyit enni kíván”).
Ez magában foglalja, hogy a vendégnek lehetősége van azt mondani: „Nem, köszönöm, nem szeretnék több adagot.” - Gyerekes félelmeink vannak azzal kapcsolatban, hogy nem kapunk eleget enni. Gyerekkorunkban az étkezéseknél kiosztott étel mennyiségét a felnőttek szabták meg számunkra. Ily módon sok ember hordoz magában gyerekkori félelemmaradványokat: „Nem kapok eleget enni” vagy „Jobb, ha gyorsan megeszem, mielőtt a mami eltünteti az ételt az asztalról” vagy „Ha nem ürítem ki a tányéromat, bajba kerülök”.
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.