Éhség kontroll

Hogyan juthatunk el az étel utáni sóvárgástól az étel utálásáig?

Egészséges lazac
Egészséges lazac

Személyes példák, megoldások

Hozzám hasonlóan talán ön is átélte a következő élményt: gyerekkorában csúnyán megfázott, és a betegséghez hasfájás, szédülés, hányinger társult – az egész nyavalya mindenestül. Aztán az édesanyja készített vacsorát, de mivel nagyon beteg volt, az a vacsora nem tett túl jót önnek. Talán a készülő étel puszta illata is elég volt ahhoz, hogy émelyegni kezdjen. Vagy talán hozzám hasonlóan ön is legyűrte a vacsorát, és aztán felfordult a gyomra.

Ezután soha többé nem volt képes annak az ételnek az illatát érezni, megnézni vagy megízlelni az ételt anélkül, hogy rosszul lett volna. Számomra ez a lazac volt. Igen, anyám egy csodás lazacvacsorát készített nekem, de mivel az egyik emlékezetesebb gyerekkori betegségem idején ettem, soha többé nem akartam látni azt a rózsaszín halat. Egészen a húszas éveim végéig nem volt merszem ismét megkóstolni a lazacot. Arra számítottam, hogy azonnal rosszul leszek, mint annak idején. Megdöbbentő volt, amikor rájöttem, hogy imádom az ízét! Nem émelyített; élvezetet okozott! Mostanában a lazac az egyik kedvenc ételem.

Sokszor sóvárgunk ételek után?
Sokszor sóvárgunk ételek után?

Kell az inger az evéshez, mit mondanak a tudósok?

A pszichológusok az ilyen típusú élményeket „egyetlen próbálkozásból való tanulásnak” nevezik. Az embereknek és az állatoknak rendes körülmények között több élményre vagy „próbálkozásra” van szükségük, mielőtt egy érzelmet valamilyen semleges ingerrel párosítanak. Pavlov kutyájának például sokszor kellett hallania a csengőt, mielőtt a hangot az etetési idővel társította. A patkányoknak újra meg újra ételt kell kapniuk egy kar megnyomására válaszul, mielőtt megtanulják, hogy ha enni akarnak, akkor először meg kell nyomniuk azt a kart.

Valójában úgy tűnik, hogy az ételektől való undor betegséggel való párosítása a létező leggyorsabb kondicionálási válasz. Míg minden más kondicionálási élménynél idő kell, hogy a tanulás megtörténjen, mindenki megtanulja utálni az ételt egyetlen betegségreakciót követően az első alkalommal, amikor az előfordul.

Más figyelemre méltó kutatások azt mutatják, hogy a patkányok megtanulják másoktól vagy példa alapján, hogy az ételt betegséggel társítsák.

Egy kutatásban a patkányok megettek egy bizonyos ételt, és azonnal találkoztak egy másik patkánnyal, aki nagyon beteg volt. Noha a közvetlenül étkezés után lévő patkányok tökéletesen egészségesek voltak, azt az ételt a betegséggel társították, és a későbbiekben nem ették meg. A kutatók úgy vélik, hogy ez a beépített gyors tanulási válasz segít, hogy elkerüljük a mérgezéseket.

Hogyan együnk változatosan?

Megundorodhatunk a pizzától?
Megundorodhatunk a pizzától?

A változatos táplálkozásra való törekvés ösztöne erőteljesebb, mint az a késztetés, hogy a kedvelt ételünket együk. Ha ön is olyan, mint a legtöbb ember, akkor van valamilyen kedvenc étele, mégsem akarja csak azt az egy ételt fogyasztani. Egy idő után megundorodik attól, hogy csak csokitortát egyen. Vagy pizzát. Vagy bármit, ami történetesen a kedvence. Természetes módon sóvárog azután, hogy valami mást egyen.

Mikor esszük “túl” magunkat?

Az ember „eltelik” vagy elégedett lesz, amint elegendő mennyiséget evett egy ételtípusból. Noha ez az étel a kedvence, többé nem azt eszi, ha elé kerül valami más. Mondjuk, étteremben eszi az abszolút kedvencét, a marhasültet. Éppen kellően átsült, pontosan olyan, ahogyan szereti. És elég nagy adag is — egy óriási szelet!

Ekkor a pincér kihoz egy kosár fokhagymás kenyeret. A kérdés a következő: a sültnek tartogatja a helyet a gyomrában (végül is nagyon szereti, és nagyon drága dologról van szó), vagy átvált a fokhagymás kenyérre (ami ingyen van), és csökkenti a sült evéséhez rendelkezésre álló területet a gyomrában? Kétségtelenül eszik egy kis kenyeret, salátát vagy bármi mást a sültön kívül. Ez egyszerűen így természetes!

Az állatokkal végzett kutatások mind laboratóriumi körülmények között, mind a vadonban ugyanezt a jelenséget tárják fel. Az állatoknak először az egyetlen kedvenc ételüket adták, amelyet mohón felfaltak. Ezután – úgy, hogy az az étel még mindig könnyen elérhető volt – a kutatók kihelyeztek egy második, kevésbé ízletes ételt eléjük. Az állatok azonnal abbahagyták a kedvenc ételük fogyasztását, és megették a kevésbé zamatosat.

Egy másik vizsgálatban a híres kutató, Paul Rozin etetett patkányokat olyan étrenddel, amely minden szükséges tápanyagot tartalmazott, kivéve egyet: a tiamint, más néven B-vitamint. A patkányoknak megengedték, hogy annyit egyenek, amennyit akarnak, de fenntartották ennek a nélkülözhetetlen tápanyagnak a hiányát. Ezt követően Rozin két nagy tál ételt helyezett a vitaminhiányos patkányok elé, és hagyta, hogy teljesen szabadon válasszanak a kettő közül. A két tál étel összetevői, ízesítése és állaga azonos volt, az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik tartalmazott B-vitamint, a másik pedig nem.

Segítsük szervezetünket vitaminnal!
Segítsük szervezetünket vitaminnal!

Mit tanulhatunk a patkányoktól?

Bámulatos bemutatót nyújtva a természet táplálkozással kapcsolatos önszabályozó képességéről, a vitaminhiányos patkányok zabálták a vitaminnal dúsított ételt, és szinte semmit nem ettek a vitaminmentes változatból. Némelyikük még fel is fordította a vitaminmentes tálakat, vagyis olyan viselkedést mutattak, amely általános, ha a patkányokat nem érdekli egy étel.

A patkányok még a vitaminszükségletük kielégítését követően is folyamatosan idegenkedtek az étel vitaminmentes változatától.

Más kutatók, akik Rozin kísérletét vizsgálták és megismételték, arra a következtetésre jutottak, hogy a patkányok megtanulják a vitaminhiányos ételt testük tápláléktól való megfosztásával társítani, a vitaminnal dúsított ételt pedig testük tápanyaggal való megerősítésének tartani.

Lehetséges, hogy a patkányok rendkívül érzékenyek a testük energiaszintjére, és a vitaminmegvonás épp olyan irtózatos élmény számukra, mint ha megriadnak vagy megsérülnek? Mi más módon voltak képesek megkülönböztetni a más tekintetben azonos ételeket, hiszen a vitaminok ízét nem érzik? Bizonyára az történt, hogy a patkányok ráhangolódtak a megfelelő tápanyagokra adott testi reakcióikra.

Izabella Langh

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.