• táplálkozás

Magas zsírtartalmú ételek: az üresség betöltése?

Elég nagy a jelentősége a sóvárgott étel zsírtartalmának. Miközben a kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb ember magas zsírtartalmú ételek után epekedik, amikor úgy érzi, megvonták tőle a kalóriát (mint például egy tipikus fogyókúra alatt), vannak olyan emberek, akik elsöprő erejű sóvárgást éreznek a magas zsírtartalmú ételek után. Ők azok, akik gyakorlatilag a gyorséttermekben élnek, ahol a zsíros sajtburger és olajban sült krumpli jelenti a legfontosabb mindennapi élelmet.

Zsíros ételek a „legjobb barátaink”?

A magas zsírtartalmú étrend az ürességérzéstől való félelmet jelzi. A zsíros ételek sokkal hosszabb ideig maradnak a gyomorban, mint az alacsony zsírtartalmúak, amelyek elég gyorsan megemésztődnek, és áthaladnak a szervezeten.

A magas zsírtartalmú ételt fogyasztó ember gyakran fél valamitől: az egyedülléttől, egy borzalmas igazsággal való szembenézéstől, a felelősségvállalástól, a változtatástól. Ezeket a félelmeket és bizonytalanságokat egy állhatatosan teletömött gyomorral nyomja el.

A magas zsírtartalmú ételek utáni sóvárgásba tartozik a sajtburgerek, a hasábburgonyák vagy a hagymakarikák és a lágy, olajban sült ételek utáni sóvárgás. A zsíros húsok szintén ebbe a csoportba tartoznak.

Tűzzük ki életünk CÉLJÁT ÉS FOGYJUNK!

Az üresség, amelytől a magas zsírtartalmú étel fogyasztója fél, gyakran abból fakad, hogy hiányzik az életéből az értelem vagy a cél. Az ilyen ember gyakran szeretne pályát módosítani vagy visszaülni az iskolapadba, de fél a kudarctól vagy a változástól. A zsír megtölti a gyomrot, és gátolja az üresség kínjának tudatosulását. De amint a gyomrunk kiürül, visszatér a magas zsírtartalmú ételek utáni sóvárgás.

A magas zsírtartalmú ételek után sóvárgó emberek gyakran fájdalmas életet élnek. Időnként arra rendezkednek be, hogy mások bántják őket, akár érzelmileg, akár fizikailag. Bántják és elárulják önmagukat. És gyakran nem tudják, hogy jogukban áll ragaszkodni ahhoz, hogy ez a rossz bánásmód megszűnjön. Emellett attól is félnek, hogy felemeljék a hangjukat, és azt mondják: „Nem! Ezzel megbántasz! ”

A zsír gyűjtése: túlélési készség?

Úgy tűnik, a zsír utáni sóvárgás az egyik velünk született ösztönünk. Patkányokkal és emberekkel végzett kísérletek azt mutatják, hogy a természet biztosította, hogy kedveljük a magas zsírtartalmú ételeket.

Zsír-íz kutatásról és eredményeiről

Egy kutatásban a patkányoknak kétféle ételt adtak nagyon eltérő ízben, és az egyik magas, a másik alacsony zsírtartalmú volt. Nevezzük a magas zsírtartalmú ételt „A íz”-nek, az alacsony zsírtartalmút „B íz”-nek. A patkányok megtanulták az A ízt a magas zsírtartalommal társítani. Ezt követően a kutatók két azonos zsírtartalmú ételt adtak a patkányoknak, a két különböző (A és B) ízben. Az összes patkány az A ízű ételt preferálta, noha annak most megegyezett a zsírtartalma a B ízű ételével. A patkányok megtanulták az ízt a magas zsírtartalommal társítani!

A zsír-íz párosítással kondicionált válaszok témájában emberekkel is végeztek kísérleteket hasonló eredményekkel.

Az egyik kutatás felnőtt alanyokat vizsgált, a másik pedig óvodába járó gyerekeket. Mindkét kutatásban a kutatók egy magas zsírtartalmú, erős és jellegzetes ízű ételt adtak az alanyoknak, mint például grillezett húst vagy teriyakit (japán ételkülönlegesség). Az alanyok hamarosan megtanulták ezt az ízt a magas zsírtartalommal párosítani. És mivel a magas zsírtartalom nagyobb és gyorsabb telítettségérzéshez vezet, az alanyok az ízt a következő érzéssel társították: „tele vagyok”.

Ezt követően a kutatók alacsony zsírtartalmú ételt adtak az alanyoknak a magas zsírtartalmú étellel azonos ízben. Noha az alanyok most alacsony zsírtartalmú ételt fogyasztottak, úgy reagáltak, mintha az étel zsírtartalma még mindig magas lenne. Az íz kondicionálása azt eredményezte, hogy az alanyok sokkal hamarabb jelentettek teltségérzést, mint ha egy hasonló ételt ettek volna más ízben.

A. W. Logue az alábbi következtetésre jutott:

Nem meglepő, hogy az emberek és más állatok képesek megtanulni, hogy mely ételek gazdagok kalóriában, és ezeket az ételeket kedvelik. Az ilyen magatartás alkalmazkodó viselkedést jelent az olyan fajok számára, mint a miénk is, amelyek élelemben szegény környezetben fejlődtek. Sajnos most, hogy a legtöbb ember számára az étel többé már nem szűkösen áll rendelkezésre az Egyesült Államokban, a magas kalóriatartalmú ételek iránti preferenciánk megnehezíti, hogy alacsony szinten tartsuk a zsírfogyasztást..

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.