Miért fontos a testmozgás?
Ha valaki túlsúlyos, valószínűleg rengetegszer hallja emlegetni a „fogyókúrát” és a „testmozgást”. E kettő előkelő helyet tölt be a dietetikusok és fogyókúrás szakemberek szótárában is, akik egyszerű eszközökkel szeretnék elérni a fogyást.
Az a gond ezzel a fajta megközelítéssel, hogy csak a tüneteket igyekszik kezelni a kalóriák és a zsírok égetésével. Mindezt bonyolult kalóriatáblázatok és megterhelő tornagyakorlatok szokták kísérni (amelyek nemritkán külön dolgoztatnak meg minden egyes testrészt). Nem hiányozhat persze a mérleg sem a „siker” figyelemmel kísérésére.
A hasonló szemlélet két alapelven nyugszik. Az egyik szerint a kezelendő tünet az elhízás, a másik pedig kimondja, hogy az emberi test nem egyéb részei összegénél.
A fogyókúrás szakemberek egész szakszótárt fejlesztettek ki egyszerű biológiai folyamatok megnevezésére. Az ember óhatatlanul is gyanakodni kezd, hogy mindez nem véletlen, és hogy az egész a közvélemény félrevezetését célozza!
A tájékozatlanság bizonytalanságot és félelmet szül. A tudatlan tömegek jobb híján aztán „szakemberekhez” – esetünkben fogyókúrás szakemberekhez – fordulnak megfelelő „gyógykezelésért”.
Mi történik azonban, ha a fogyás egyszerűen, fájdalommentesen is elérhető?
Ha nem szükséges halálra fárasztanunk magunkat hozzá? Ám mielőtt erre rátérnénk, vegyük szemügyre, miért olyan fontos a testmozgás a fogyás és az egészség szempontjából.
Arra kérem önöket, hogy a kérdés átgondolásához egy pillanatra ne úgy tekintsenek testükre, mint holmi gépezetre, amelynek tüzelőanyaga az elfogyasztott étel, és amelyből az el nem égetett maradékot zsírként raktározza el. Gondoljanak inkább úgy rá, mint dinamikus, élő valamire, amelynek folyamatosan szüksége van energiára.
Az optimális működéshez – és az ideális testsúly fenntartásához – minden életfolyamatnak természet adta módon kell lezajlania. Ehhez az életenergiának is szabadon kell áramolnia testünkben, s harmóniában lennie mind a közvetlen környezettel, mind pedig az univerzummal. Hogyan valósítható meg mindez? Hogyan nyeri vissza elveszített egyensúlyát az emberi szervezet?
A természet nem arra a fajta ülő életmódra szánt bennünket, amelyet oly sokan élünk a technika fejlődésének betudhatóan. Hisz bárhová menjünk, járművek szállíthatnak minket egyik pontról a másikra. Közben megosztjuk figyelmünket egy sereg feladat között, és elektronikus ingerekkel bombázzuk érzékeinket.
Az emberi testnek megfelelő mennyiségű aktivitásra van szüksége napról napra, hogy energiái szabadon áramoljanak.
Ezek az energiák dinamikus hajtóerőt biztosítanak valamennyi élettani és biokémiai folyamat számára, amelyek életben tartanak minket, s megőrzik egészségünket és jó közérzetünket.
Ennek köszönhetjük, hogy megemésztjük az ételt, amelyet aztán az anyagcsere feldolgoz, majd a szervezet kiválaszt az érzelmi tisztátalanságokkal együtt. Ez az életerő tartja rugalmasan és fitten testünket, s ez teszi lehetővé, hogy szembeszálljunk a stresszel.
Ez gondoskodik az egészséges nyirokkeringésről is, márpedig ez az utóbbi az immunrendszer legfontosabb védműve. A vérrel ellentétben, amelyet a szív mozgat az erekben, a nyirok keringése egyedül az izommunkának köszönhető.
A nyirokapparátus a maga részéről sokban függ a légzéstől, amely a rekeszizom mozgatásával pumpálja előre a nyirkot a nyirokerekben és -vezetékekben. Ezért van az, hogy a szelíd légzőgyakorlatok nemcsak a tüdőkapacitást növelik és a vér megtisztításáról gondoskodnak, de az immunválaszt is serkentik és a stresszoldás irányában hatnak.
A kapkodó, felületes légvételek, a mozgásszegény életforma velejárói, ezzel szemben lassítják a nyirokkeringést.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.