Hogyan legyünk bölcsebbek? Hat gyakorlati lépés a bölcsebbé váláshoz.
Majdnem mindenkinek megvan a lehetősége, hogy bölccsé váljon, ha megfelelő a hozzáállása és hajlandó dolgozni rajta. A bölcsességhez szükség van alapszintű intelligenciára, de az igazi bölcsesség legfőbb összetevői a mérlegelés képessége (a problémák minden oldalról való megvizsgálása), a nyitottság, a fegyelmezettség és a közjó iránti elkötelezettség. Nem létezik rövid út a bölcsességhez, ám az alábbi stratégiák közelebb vihetnek hozzá.
Első lépés: Újságolvasás
Nem lehet kiegyensúlyozott döntéseket hozni, ha nem ismerjük meg a világ dolgait és mások tapasztalatait. Ha eddig nem voltunk újságolvasók, kezdjük azzal, hogy naponta elejétől végéig elolvasunk egy cikket valamelyik újság első oldalán. Ne fussunk át rajta, olvassunk el minden szót. Aztán jussunk el oda, hogy naponta elolvassuk egy újság valamennyi fontos cikkét. A legtöbb lapnak van online változata is, így gyakorlatilag bármikor hírekhez juthatunk az egész világról.
Második lépés: Olvassunk többet!
Bár fontosak az aktuális események, mind a szépirodalmi, mind a tényirodalmi könyvek segítenek világlátásunk kitágításában, valamint új gondolatok és szempontok megismerésében, s mindez anélkül, hogy fel kellene állnunk a kényelmes karosszékből.
Harmadik lépés: Ápoljuk a társas kapcsolatokat!
A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik kapcsolatban vannak másokkal, bölcsebbek, mint az elzárkózók. Lépjünk be egy klubba, használjuk a világhálót, hívjunk meg kávézni régi barátokat és új szomszédokat. Ha legközelebb vendégségben vagy fogadáson vagyunk, nézzünk körül, hogy ki álldogál magában, és kezdjünk el vele beszélgetni. Ez igazán nem nehéz! Tegyünk fel kérdéseket (Honnan jött? Mivel foglalkozik?). Az emberek szeretnek magukról beszélni. A nagyobb feladat ránk hárul: oda kell rá figyelni.
Negyedik lépés: Gyakoroljuk a nyitottságot!
A bölcs ember a problémákat minden oldalról körüljárja anélkül, hogy közben elragadnák az érzelmek vagy a személyes érzései. A nyitottság empátia: meg kell érteni, hogy minden embernek megvan a maga története, amely befolyásolja a cselekedeteit. Naponta vegyük elő a kellemetlen ügyeinket és pró-báljuk a dolgokat a másik ember oldaláról szemlélni. Jó gyakorlat, és másoknak nem kell róla tudniuk!
Ötödik lépés: Javítsuk az önismeretünket!
Rengeteget tanultunk egyszerűen azáltal, hogy éltünk. De megpróbáltuk már számba venni, hogy mi mindent tanultunk? Próbáljuk ki a következő gyakorlatot. írjuk le életünk három legnagyobb kudarcát és a három legnagyobb sikerünket. Gondoljuk át, hogy mi vezetett ezekhez, és hogy mit tanultunk belőlük. Vizsgáljuk meg, hogy vannak-e közöttük hasonlóságok. Nem szégyenkezni vagy büszkélkedni kell, hanem új muníciót kell gyűjteni a rossz és a jó tapasztalatokból a bölcsesség növeléséhez.
Hatodik lépés: Gyakoroljuk az alábbi négy szót: „Lehet, hogy nincs igazam”!
A bölcs ember tisztában van azzal, hogy nem tudhat mindent, és hogy az élet olykor váratlan fordulatokat vesz. A hibáink felismerése csak növeli a bölcsességünket, annak beismerése pedig, hogy előfordulhat, hogy tévedünk, hozzájárul ahhoz, hogy megbízható tanácsadónak tartsanak. Mint Cicero római szónok mondta: „Bármely ember tévedhet, ám egyedül az ostoba tart ki tévedése mellett.”
Mit mond az orvos?
Egy érdekesség agyunk működéséről:
„Amikor leparkoltam a munkahelyemnél ma reggel, elborzadva eszméltem rá, hogy egyáltalán nem emlékszem az útra, hogy betartottam-e a sebesség-határokat, pirosak voltak-e a lámpák vagy zöldek (megálltam-e a pirosnál), megelőztem-e a buszt vagy valami más járművet. Hogyan működhet az agy ennyire robotpilóta üzemmódban?”A pompás királylepke agya kisebb, mint egy gombostű feje, mégis, vándorlása során 3500-5000 kilométert repül és visszatér egy meghatározott helyre. Az ön agya is képes elirányítani önt a munkahelyére anélkül, hogy tudatosítaná az útvonalat. Az ismétlődő tevékenységek és magatartásformák az agyban eltárolt információcsomagok kialakulását eredményezik. Ezek idővel az adott tevékenységekkel kapcsolatos utasításokká válnak.
Normális körülmények között az ismerős feladatok elvégzésében ezekre az utasításokra támaszkodunk, percről percre módosítva őket a környezet változásainak megfelelően. Ha egy nagy tárgyat pillantott volna meg az úton, biztos, hogy agya figyelmeztette volna, és félrerántotta volna a kormányt, hogy kikerülje.
(A válasz dr. David Perlmutter agykutatótól származik!)
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.