Fájdalmak diagnózisa

Az emlő fájdalmának okai (emlőrák)

Az emlőrák veszedelme az utolsó évtizedben eléggé közismertté vált ahhoz, hogy ezzel a gyanúval nagy számban keressék fel az orvost olyan nők, akik mellükben fájdalmat, nyomást éreznek vagy gyakrabban inkább csak valamiféle érzést sejtenek. Ezeknek a betegeknek szerencsére csak kis része szenved az emlő daganatos megbetegedésében, a fájdalom vagy fájdalomnak vélt érzés legtöbbször csak a ráktól való félelemből ered. Vannak azonban nőbetegek, akik komoly emlőfájdalmat panaszolnak anélkül, hogy rosszindulatú daganatra gondolnának. Ezekben az esetekben igen nagy jelentőségű az emlő pontos és lelkiismeretes vizsgálata alapján az elkülönítő diagnózis.

Az emlőre vonatkozó panaszokkal a betegek legtöbbször nőgyógyászt vagy sebészt keresnek fel, ezért a belgyógyászati elkülönítő diagnosztikában e cikkben csupán röviden tárgyaljuk, és itt is utalunk arra, hogy ha a diagnózist nem tudjuk biztosan eldönteni, küldjük a beteget szakértő onkológushoz.

Az emlő fájdalmassága rendszerint kiterjed a mellkas területére, a hát felé, a hónalj felé, néha a nyakba, tarkótájra, gyakran a karba is. Nem nehéz a feladatunk, ha a fájdalom oka szemmel látható. Sérülés nyoma, vérzés, haematoma helye, felületes gyulladás, az emlőbimbó berepedése, furunculus, a mell bőrének meleg pirossága, esetleg erysipelas könnyen megállapítható. Mastitis – amelyre elsősorban szoptató nőn gondolunk – a körülírt helyi fájdalomból, pirosságból, lázból ismerhető fel. Az emlőnek említett megbetegedései általában egyoldaliak, de szoptató nő mastitise egyszerre két oldalon is keletkezhet.

Bal oldali mastitis hirtelen mutatkozó fájdalma akár angina pectoris roham gyanúját is keltheti, az emlő tapintásakor, nyomásakor fokozódó fájdalom azonban eldönti a kérdést. A mastitisből származó, legtöbbször Staphylococcus aureust tartalmazó abscessus igen súlyos, lüktető fájdalmat okoz, melyet csak a feltárás csökkent.

Krónikus gyulladás, tuberculosis vagy syphilis, actinomycosis stb. rendszerint nem okoz nagy fájdalmat, inkább állandó, tompa feszülést vagy nyomást. Idős nők atrophias emlőjében a járatok elzáródása, megtelődése lipidanyagokkal, sejttörmelékkel a mellbimbó körüli emlőjáratok tágulását okozza. Intermitíalo fájdalom, az emlőbimbőból váladék, néha véres váladék ürülése, sőt az emlőbimbó retrakciója is észlelhető. Mindez carcinomára lehet gyanús. Sebészi beavatkozás, pl. az emlőbimbó exciziója eldönti a kérdést. A vena thoracoepigastrica az emlő laterális részén elzáródhat vagy thromboemboliás folyamat következtében megduzzad, megkeményedik. Ez a Mondorbetegség részjelensége lehet.

Nagy hypertrophiás vagy lógó emlő húzó jellegű fájdalmat okozhat. Ha elhízott egyénen az így okozott mellkasi fájdalom nehézlégzéssel is együtt jár, ismét csak szív eredetű fájdalomra gondolhatunk. A betegek ilyenkor maguk is megfigyelik, hogy az emlő felemelése kézzel vagy jó melltartó használata csökkenti a fájdalmat.

A fibroadenosis fájdalma rendszerint a menstruáció előtt 8-10 nappal mutatkozik és néha olyan mértékű, hogy a beteget ágyához köti, munkaképtelenné teszi. A menstruáció közeledtével a fájdalom csökken, és a vérzés megindulásakor megszűnik. A normális nők premenstruális feszülésérzése az emlőben, érzékenysége, esetleg duzzanata és a súlyos fájdalom közt számos átmenet lehetséges. A fájdalom főleg labilis vegetatív idegrendszerű érzékeny nőkön ölt kínzó jelleget, egyébként tűrhető, húzó fájdalom, máskor csak kellemetlen feszülés, a ruha dörzsölése, nyomása okozta érzékenység.

A fájdalmat kifáradás, éhezés, a félelem a carcinomától, sőt az időjárás változása is fokozza. A fájdalom leggyakoribb helye az emlő felső külső quadransa. Az emlő tapintásra kemény, mirigyes, érzékeny. Az emlő mozgása, megrezdülése fájdalmat vált ki. A fájdalom nemritkán állandóvá válik, esetleg olyan hosszabb periódusokban mutatkozik, melyek nem függnek szorosan össze a menstruációval. A betegség kapcsán cysta is képződhet, főleg nagy, adiposus emlőben.

Cysta kialakulása az emlőben

A menstruációs ciklus folyamán az emlő szövetének proliferációja következik be ösztrogénhatásra, majd az alveoláris szekréció fokozódása progeszteron hatására. Egészséges nőn e változások alig okoznak panaszt, legfeljebb az emlő mérsékelten feszül vagy megduzzad a menstruáció előtt. A kor előrehaladtával a folyton ismétlődő stimulatio és involutio következtében diffúz és noduláris fibrosis keletkezik és különböző nagyságú cysták alakulnak ki.

Az állapot a mastitis chronica cystica. A tapintható göbök elkülönítése carcinomától nehéz lehet. Benignus fibroadenoma inkább fiatalkorban fordul elő, éles határú, mobilis, de biztosan csak szövettani vizsgálattal identifikálható. Benignus intraductalis papilloma az emlőbimbóból származó vérzést okoz. A papilloma néha nem is tapintható, csak a nyomásra megjelenő vér jelzi jelenlétét. A próbaexciziót sohasem szabad mellőzni.

Ha az emlő tapintásakor kórosat nem találunk, és ha a fájdalom nem függ össze a menstruációval, azt idegrendszeri eredetűnek kell tartanunk. Ilyenkor a pszichés háttér legtöbbször kimutatható és nemritkán carcinophobia a fájdalom előidézője. E mastodynia olyan súlyos állapotig fokozódhat, amely a beteget arra bírja, hogy sebésztől az emlő eltávolítását kérje. A sebész természetesen nem vállalkozhat ilyen műtét elvégzésére, de a műtét céltalan volna, mert a beteg fájdalmai az emlő eltávolítása után máshol mutatkoznának.

Több tapintható daganat vagy göb mastitis mellett és tumor ellen szól. Ugyancsak tumor ellen szól a fájdalmasság (a tumoroknak csak mintegy 10-20%-a okoz fájdalmat), és ennek intermittáló, a menstruációval összefüggő megjelenése. A legcsekélyebb kétség esetén és általában tapintható göb észlelésekor a teendő excizió.

Mutatkozik bizonyos olyan tendencia is, amely film és propaganda segítségével az aszszonyokat arra neveli, hogy saját maguk vizsgálják időnként mellüket. Ez az „önvizsgálat” a carcinophobia előidézésének veszélyét rejti magában, de meggondolandó, hogy az ily módon korán felismert esetek nem érike meg a fölösleges vizsgálatok szaporodását, és az esetleges hiábavaló szorongás gyakran előforduló állapotát.

Az emlőcarcinoma legfontosabb gyanújele a daganat keménysége, összekapaszkodása a bőrrel, elmozdíthatatlansága, amely régebben nem tűnt fel, véres váladék ürülése, a hónalji nyirokcsomók tapinthatósága és az általános daganatos tünetek észlelése. A daganatok diagnózisában ma nagy szolgálatot tesz a mammografia, melyet azonban csupán gyakorlott radiológus értékelhet. A próbaexcizió szükségességét is gyakorlott sebész vagy onkológus döntse el. Tudnunk kell, hogy előfordulnak nem tapintható emlőcarcinomák is. Vér vagy véres váladék ürülése az emlőbimbőból mindig carcinoma gyanújele, de benignus fibroadenomában és gyulladásos betegségekben is előfordul.

Emlőfájdalom férfiak esetében

Férfin az emlő fájdalmassága sebészi megbetegedések, a ritkán előforduló és néha familiáris carcinoma és néha gynaecomastia következménye. Különböző célból adagolt folliculushormon vagy a prostata kezelésére alkalmazott egyéb hormonok adagolása, továbbá antialdoszteronkészítmény tartós szedése fájdalmas gynaecomastiát okozhat. Leírtak mastitist férfin parotitis szövődményeként is. Itt említjük meg, hogy ismeretesek kétoldali örökletes emlőhiány esetei is.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.