• fájdalom

A fájdalom mértéke

Mivel a fájdalom szubjektív természetű, objektív mérésére nincs mód. Ezért az orvosok annak eldöntésére, mekkora a fájdalom, különféle kérdéseket tesznek fel, és a válaszok alapján döntik el a kezelést.

Évente betegek százezrei keresik fel orvosukat fájdalmas panaszaik miatt

Az áhított enyhülést csak a szerencsés kevesek érik el, legtöbbjük anélkül megy egyik orvostól a másikig, hogy bármi reményt látna maga előtt. Egy, az Amerikai Fájdalom Társaság (American Pain Society; APS) által készített 1999-es tanulmány igazolta, hogy krónikus fájdalomban szenvedő amerikaiak milliói „túl sokat szenvednek, túl hosszú ideig, és hatásosabb kezelésre lenne szükségük”.

A megkérdezettek csaknem fele keresett fel egynél több orvost a fájdalomcsillapítás reményében, egyharmada panaszkodott arról, hogy orvosaik nem vették komolyan panaszaikat, vagy nem tudták eléggé csillapítani a fájdalmukat. A jelenlegi terápiás eszközökkel pedig csaknem valamennyi betegen segíteni lehet. Emellett sok olyan dolog van, amit maguk az érintettek is megtehetnek annak érdekében, hogy megszabaduljanak e kellemetlen, esetenként kínzó tünettől.

Ne halogassuk!

Sok ember hónapokig, sőt évekig halogatja az orvos felkeresését. Ez alatt az idő alatt olyan beidegződések alakulnak ki, melyek eredményeként a fájdalomérzet még akkor is fennáll, ha a kiváltó eredeti sérülés vagy betegség már elmúlt. A fájdalom gyógyítására specializálódott orvosok egyetértenek abban, hogy a krónikus fájdalom legjobb ellenszere, ha egyáltalán nem engedjük kifejlődni. Emiatt olyan fontos, hogy korán felkeressük az orvost, még mielőtt a fájdalom – és a hozzá való alkalmazkodás – megszokássá válna.

Legyünk felkészültek!

Minél pontosabb információt adunk az orvosnak, annál valószínűbb, hogy a legmegfelelőbb kezelést kapjuk. Gyakran fordul elő, hogy a betegek nehezen tudják leírni a fájdalmukat. Pedig nagyon fontos, hogy minél teljesebb képet adjunk a fájdalomról, mert ezzel segítjük az orvost a helyes diagnózis felállításában. Első lépésként vezessünk legalább egy héten át naplót a panaszainkról.

Mindemellett legyünk felkészülve arra, hogy számos kérdésre válaszolnunk kell. Vannak orvosok, akik kérdőívet töltetnek ki a beteggel, mások a személyes beszélgetés alapján történő kikérdezést részesítik előnyben. Bármelyikkel találkozunk, van néhány kulcskérdés, amelyre biztosan válaszolnunk kell majd. Nézzük át a listát, és jegyezzük le válaszainkat, mielőtt felkeressük az orvost. Ha ezt elmulasztjuk, olyan fontos dolgokról is megfeledkezhetünk, amit az orvosnak feltétlenül tudnia kellene.

• Pontosan hol fáj a legjobban? Egy ponton fáj, vagy sugárzik valamerre?
• Milyen erős a fájdalom? Hogyan helyeznénk el azon a képzeletbeli egytől tízig tartó skálán, ahol a tízes érték a legerősebb fájdalmat jelenti, amelyet valaha is tapasztaltunk (vagy amelyet el tudunk képzelni), az egy pedig a nagyon enyhe, rövid és könnyen elviselhető fájdalmat?
• Mikor kezdődött a fájdalom? Milyen körülmények között? Tudjuk-e az okát?
• Tapasztaltunk már ilyen fájdalmat? Ha igen, meddig tartott? Miben hasonlít ez a fájdalom a már korábban tapasztaltakhoz, ül. mennyiben tér el az eddig érzettektől?
• Felmerült-e hasonló probléma családtagjaink, munkatársaink vagy egyéb, környezetünkben lévő személyek körében? Ha igen, milyen körülmények között?
• Milyen szavak illenek rá a leginkább? Mi történt a fájdalom jelentkezésének első időszakában? Romlott? Javult? Változatlan maradt? Terjedt?
• Mitől súlyosbodik a fájdalom? Mitől javul?
• Hogyan befolyásolja az életünket? Tudunk dolgozni? Aludni? Hat az étvágyunkra? Az emberi kapcsolatainkra?

Milyen jelekre kíváncsi az orvos?

Az orvost nemcsak az érdekli, hogyan írja le a fájdalmát a beteg, hanem a fájdalmat kísérő tünetekre is figyel. A súlyos fájdalmat vegetatív reakciók is kísérik: nő a pulzusszám, emelkedik a vérnyomás, sápadtság lép fel. A légzés is megváltozik: a fájdalomrohamot rendszerint hirtelen, mély lélegzetvétel kíséri, amelyet kapkodó, felszínes légzés követ, a fájdalom átmeneti enyhülésével. Szélsőségesen nagy fájdalmakra utaló tünetek még az alábbiak:

• Nyugtalanság: a beteg nem talál magának kényelmes testhelyzetet? Meggörnyedt? Vonaglik? Rángatózik, remeg? Feszült és görcsös?
• Arckifejezés: a beteg összeszorítja a száját? Grimaszokat vág?
• Összpontosítás: a beteg figyelmét nehéz elvonni a fájdalmáról?

Miért nem múlik el a fájdalom?

Gyakori, hogy a heveny fájdalom idültté válik, és a kiváltó ok megszűnte után is fennmarad. Sajnos ez többnyire akkor következik be, ha a heveny fájdalmat nem kezelik idejében. A fájdalomreceptorokból jövő ingerületek iránt az ember egyre érzékenyebbé válik, csökken a fájdalomérzetet gátló vegyületek termelődése. Mivel a fájdalom nem múlik, a beteg egyre csalódottabb, kétségbeesettebb és szorongóbb lesz, mélyül a depressziója.

Előfordul, hogy a fájdalmat idült betegség okozza, mint pl. arthrosis, cukorbetegség

Gyakoribb azonban, hogy nincs egyértelmű kiváltó oka, vagy a fájdalom nem áll arányban a mögötte meghúzódó betegség súlyosságával. Az ilyen típusú fájdalom zavarja leginkább a mindennapi életet, egyben ennek a gyógyítása a legnehezebb, ez okozza a legtöbb csalódást. Az idült fájdalom kialakulása viszont megelőzhető a heveny fájdalom lehető leghatékonyabb kezelésével. Ezért fontos, hogy az orvos minden olyan beteget kivizsgáljon, akinél a fájdalom az indokoltnál hosszabb ideig fennáll. Különösen igaz ez a sérülést vagy a műtétet követő fájdalmakra. Régen az orvosok az esetek többségében „szükség szerint” adták a fájdalomcsillapítót.

Ez azt jelentette, hogy a beteg csak akkor kapott morfininjekciót vagy más erős fájdalomcsillapító szert, ha a fájdalma már elviselhetetlenül súlyos volt. Ennek következtében a fájdalmat többnyire alulkezelték. Ma más a megközelítés; eszerint a fájdalomcsillapító gyógyszereket megelőzésként kell alkalmazni, azaz még a fájdalom fellépése előtt be kell őket adni. Ez az elv lehetővé teszi, hogy a gyógyulás viszonylag kényelmesen menjen végbe. És ami még ennél is fontosabb, megakadályozza, hogy a heveny fájdalom indokolatlanul krónikussá váljon.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.