A fájdalom misztériumai
Miért van az, hogy a szívroham fájdalmát gyakran erősebben érezzük a hátban vagy a karban, mint a mellkasban? Hogy fordulhat elő fantomfájdalom? A jelenségekért az idegpályák, az agy, a memória és a tanulás a felelősek.
Vándorló fájdalom
A heveny fájdalom rendszerint könnyen lokalizálható, azonban figyelemre méltó kivételt képez ez alól a kisugárzó fájdalom. Ez olyan, amelyet keletkezése helyén kívül máshol is, esetleg kizárólag csak máshol érzékelünk. Az ilyen típusú fájdalom legismertebb példája a szívinfarktust kísérő fájdalom, amely kisugározhat végig a karba, a hátba, a gyomorba vagy az állkapocsba. Előfordul, hogy ezeken a területeken intenzívebb fájdalmat érez a beteg, mint magában a mellkasban. Kisugárzó fájdalom lép fel epekő hatására is, amikor az epevezetékben elakadó kő heves fájdalmat válthat ki a hátban és a mellkas felső részén. A vakbélgyulladásból eredő fájdalom gyakran intenzívebb a has középpontjában, mint a féregnyúlvány közvetlen környezetében, a has jobb alsó részén.
Kisugárzó fájdalom azért lép fel, mert több szerv fájdalomérző idegrostjai közel azonos helyen lépnek be a gerincvelőbe, és ugyanazon az érzőidegpályán haladnak. Ezért az egyik helyről – pl. a szívből -származó fájdalomüzenetek ingerlik a más területről – pl. a karból, az állkapocsból, a hátból vagy a gyomorból – jövő érzőidegrostokat is, amelynek következtében fájdalmat érzünk a test különben teljesen egészséges részeiben is.
A kisugárzó fájdalom gyakran vezeti félre a beteget és az orvost egyaránt
Sokan meghatározhatatlan hát-, kar-, állkapocs-, illetve gyomorfájásra panaszkodnak szívinfarktus esetén, nem pedig a tipikus, intenzív mellkasi fájdalomra. Ezek a szokatlan tünetek inkább nők infarktusa esetén gyakoriak. Ennek következtében ilyen panaszok esetén sokan nem mennek el orvoshoz, akik pedig elmennek, azoknál a diagnózis késhet.
Amikor más szervek is érintettek
A fájdalom akkor is kisugározhat eredeti helyéről, ha a közeli szervek is érintettek. A diverticulitis – a vastagbél falán lévő kis tágulatok gyulladása – heves hasi fájdalmat okozhat, amely látszólag felfelé sugárzik. Ha egy ideg megsérül, előfordul, hogy a fájdalom az ideg teljes hosszában vagy annak egy bizonyos szakaszán végigsugárzik. Ennek legismertebb példája az isiász – a deréktól a farba, majd tovább, a lábfejbe sugárzó fájdalom.
- Az arc fájdalma
- Több végtagra terjedő fájdalmak (ideg, izom, ízület, reuma és köszvény)
- Az alsó végtag fájdalmai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A test saját fájdalomcsillapítói
A testben csaknem ugyanabban a pillanatban, amint a fájdalomingerek az agyba jutnak, fájdalomcsillapító anyagok kezdenek termelődni. Képzeljük el, hogy nehéz tárgyat ejtünk a lábfejünkre: azonnal, gondolkodás nélkül elkapjuk a lábunkat, és félreugrunk. Ez a reakció a gerincvelőben fellépő feltétlen reflexnek köszönhető.
Ezzel egy időben a fájdalomingerek az agyba is eljutnak
Az agyban a fájdalomingerek hatására nemcsak P-anyag szabadul fel, de megkezdődik az endorfin termelődése is. Ezek a morfinszerű anyagok hatásukat a fájdalomüzenetek átvitelének blokkolásával fejtik ki, és megakadályozzák, hogy a fájdalominger hatására felszabaduló P-anyag fokozott ingerületet váltson ki az idegsejtekben.
A „harcolj vagy menekülj” válasz
A vizsgálatok kimutatták, hogy egyes emberek adott inger hatására több endorfint termelnek, mint mások, és hogy ezek a szerencsések jobban tűrik a fájdalmat. Az endorfinok stressz esetén különösen nagy arányban termelődnek. Amikor a test veszélyt észlel, legyen az valódi vagy képzelt, egy sor automatikus válaszreakció lép fel: gyorsabban ver a szív, emelkedik a vérnyomás, az izmok megfeszülnek, és adrenalin jut a vérbe.
Endorfintöbbletre azért van szükség, mert az megakadályozza vagy tompítja a fájdalmat, miközben a test a veszély leküzdésére tud koncentrálni. Nem kell azonban közvetlen fizikai veszélyben lennünk ahhoz, hogy endorfin termelődjön. Például testedzés vagy hosszan tartó testmozgás közben is emelkedik az endorfinszint. Ezért képesek a jó kondícióban lévő futók gyakran még akkor is futni, ha fájdalmas sérülés – például bokaficam vagy csontrepedés – éri őket.
A kutatók egy része azt gondolja, hogy az endorfinok magyarázatot adhatnak az akupunktúra érzéstelenítő hatására: az akupunktúrás tűk bevezetése endorfinok termelésére késztetheti az agyat. Vannak emberek, akik biofeedback módszerrel, meditációval vagy más gyakorlatokkal fokozni tudják agyukban az endorfinfelszabadulást, s ezzel elérik a fájdalom enyhülését.
A fájdalommal kapcsolatos téveszmék
A fájdalom esetében nagyon nehéz elkülöníteni a mítoszt a tényektől. Ez nagyrészt a jelenség összetettségének köszönhető, és annak, hogy a fájdalom minden embernél más és más természetű. Számos tanulmány szerint azok az emberek, akik tisztában vannak fájdalmuk igazi természetével és okával, könnyebben megbirkóznak vele, mint azok, akiknél az érzékelést féligazságok és félreértések homályosítják cl. Az alábbiakban felsorolunk néhányat a fájdalommal kapcsolatos leggyakoribb mítoszok közül.
Téveszme: a rák mindig nagy fájdalmakkal jár…
Tény: bár kétségtelen, hogy a rák okozhat fájdalmat, ez mégsem szükségszerű. Valójában a legtöbb, időben felismert rák fájdalommentes. Sokszor a rák még az áttétek kialakulása után is alig vagy egyáltalán nem okoz fájdalmat. A statisztikai kimutatások szerint az előrehaladott rákos betegek 50-90%-a szenved különböző fokú fájdalomban – ez a mindenkori, rákkal kezelt emberek harmadát jelenti. A fájdalmat érző rákos betegek 90%-ánál a fájdalmat meg lehet szüntetni, vagy olyan mértékűre lehet csökkenteni, hogy az ne akadályozza a beteget mindennapi tevékenységében.
Téveszme: a legtöbb receptre kapható fájdalomcsillapító gyógyszer függőséget okoz.
Tény: az orvos által felírt fájdalomcsillapítók közül mindössze csak néhány okoz rászokást, függőséget. Ezeknek a gyógyszereknek a többsége a morfium vagy más morfiumszerű anyag származéka. Függőség akkor alakul ki, ha ezeket a gyógyszereket helytelenül alkalmazzák. Ha egy heves, pl. műtét utáni fájdalom kezelésére néhány héten át helyesen adagolják, ezek a gyógyszerek nagyon hatékonyak, és nem okoznak függőséget. Sajnos, a függőség kialakulásától való félelem miatt sokan nem kapják meg a leghatásosabb fájdalomcsillapítást.
Téveszme: az aszpirinnek és a többi hasonló, recept nélkül kapható fájdalomcsillapítónak nincsenek mellékhatásai.
Tény: teljesen biztonságos gyógyszer nem létezik, és ez az aszpirinre ugyanúgy igaz, mint a többi nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerre, pl. az ibuprofenre és a naproxenre. Ezek a gyógyszerek gátolják a véralvadást, és alkalmazásuk súlyos bélvérzéshez vezethet. A már kialakult gyomorfekélyt vagy egyéb bélbetegséget súlyosbíthatják, sőt ki is válthatják. A mértéktelen fájdalomcsillapító-szedés vesekárosodást is előidézhet. A kockázat csökkenthető, ha a gyógyszereket csak akkor szedjük, ha valóban szükségesek, és mindig étellel együtt vesszük be őket. Az alkoholfogyasztás kerülendő, mert fokozhatja a mellékhatások kockázatát.
Téveszme: az idült fájdalom erősödése mindig a mögöttes betegség súlyosbodását jelenti.
Tény: ez esetenként igaz, azonban gyakori, hogy az idült fájdalom még jóval a kiváltó betegség gyógyulása után is fennáll vagy rosszabbodik.
Téveszme: ha jobban fáj, súlyosabb a betegség. Ha nincs fájdalom, enyhébb a baj.
Tény: az embernek mindig figyelembe kell vennie: a fájdalom csak tünet – se több, se kevesebb. A betegség súlyosságát nem feltétlenül jelzi. Sajnos ez az egyik leginkább elterjedt tévedés – emiatt évente emberek ezrei halnak meg. Nagyon sok betegség nem okoz panaszt abban a stádiumban, amikor még meg lehetne gyógyítani, súlyosbodását meg lehetne előzni. Ide tartoznak a rosszindulatú daganatok, a rák – a kezdeti, fájdalommentes elváltozást orvosi vizsgálattal vagy önmagunk ellenőrzésével lehet csak kimutatni. Ezért nagyon fontos a szűrővizsgálatokon való részvétel.
Az évente ötvenezer ember halálát okozó szív- és érrendszeri betegségek sem okoznak sokáig panaszt. A magas vérnyomás-betegség egészen addig, amíg nem lép fel miatta agyvérzés, gyakorlatilag tünet- és fájdalommentes. Az érelmeszesedés, a koszorúér-szűkület is már csak abban a stádiumban okoz fájdalmat, amikor az életmód megváltoztatása önmagában nem elég, orvosi kezelésre van szükség. A fentiektől eltérően viszont számos olyan kórkép van, amely nem életveszélyes, viszont a vele járó fájdalom pokollá teszi a beteg életét: a fogfájás mellett ilyen az epegörcs, a vesekő. A kiváltó ok megszűnése – a lyukas fog eltávolítása, az epe- vagy vesekő távozása – után ezekben az esetekben elmúlik a fájdalom is.
Téveszme: fájdalomra hideg borogatást kell tenni, attól elmúlik.
Tény: a hideg borogatás csak a felületes fájdalmakat enyhíti – a gyulladást csökkenti, nem lép fel duzzanat, amely nyomná az érzőidegrostokat. Mély, zsigeri eredetű fájdalom esetén inkább a meleg tesz jót – a meleg lazítja a fájdalmat kiváltó simaizomgörcsöt. Azt, hogy adott esetben hideg vagy meleg borogatás a jobb, a beteg döntse el – ő határozza meg azt a hőfokot, amely számára a legkellemesebb.
A fantomfájdalom gyötrelmei
„Elvesztettem lábamat térdtől lefelé egy tanyai baleset nyomán. Eleinte alig éreztem valamit az amputáció helyén. A csonk gyógyulásával azonban időnként viszkető, égő fájdalmat éreztem, amely úgy tűnt, hogy a hiányzó lábfejemből jön. Az idő múlásával a fájdalmas időszakok gyakorisága és a fájdalom ereje csökkent, de néha még ma, több év után is nyilallást érzek a hiányzó bal lábfejemben.”
A fantomfájdalom nagyon gyakori azoknál, akik balesetben elvesztették egyik végtagjukat vagy akár csak ujjukat, lábujjukat. A fantomfájdalom esetében az amputált területet eredetileg beidegző érzőidegcsonkokból már enyhe inger hatására is fájdalomüzenetek juthatnak az agyba. Az agykéregben a fájdalom úgy tudatosul, mintha az ingerek egy még mindig működő testrészből érkeznének.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.