Alexander-technika lényege
Az Alexander-technikát az 1920-as évek elején egy ausztrál színész, Frederick Matthias Alexander fejlesztette ki. Ezzel a technikával gyógyította ki magát rendszeresen visszatérő légzési és hangképzési problémáiból, miután rájött, hogy helytelen testtartása okozza a gondot. Alexander azt ismerte fel, hogy a használat hatással van a működésre, más szóval az évek során felvett és rögzült rossz testtartás befolyásolja a szervezet működőképességét.
Alexander-technika – mire jó?
Az Alexander-technika megtanít minket arra, hogyan használjuk testünket helyesen egy bizonyos munka (azaz a munkának megfelelő mozdulatsor) elvégzésére, valamint annak felismerésére, hogy legtöbbünk esetében hol és hogyan siklik félre egy mozdulat. A technikát először szakképzett tanártól kell elsajátítani, de ha az alapokat elsajátítottuk, akkor már otthon is bátran gyakorolhatjuk a mozdulatokat.
Általában négy-hat órát kell vennünk ahhoz, hogy „elfelejtsük” a rossz testtartást, bár bizonyos embereknél hosszabb időt vehet igénybe az átállás. A gyakorlatok a mindennapi alapmozgásokra és mozdulatsorokra, így az ülésre, az állásra és járásra összpontosítanak, és lényegében arra tanítják a testet, hogy megszabaduljon a stressz és az élet feszültségeinek cipelésétől, és függetlenítse magát e káros hatásoktól.
A Hellerwork és a Trager-módszer
A Hellerwork az „újrahangolás” elvével igyekszik visszaállítani az egészséget. A Trager-módszer első kezelési szakasza egy szellemi gyakorlatsor, a „mentastics” (a „mentális” és a „gimnasztika” angol szavak összeillesztéséből), amelyet otthon is el tudunk végezni, és különösen hatásosnak bizonyul fájdalomcsillapításra. Nagyon hatékony a fejfájás, a migrén, a stressz, az asztma, az idegi fájdalom és a vázizmok problémáinak gyógyításában.
Az Alexander-technika hatékony módszer a rossz testtartásból eredő fájdalom, főleg a fejfájás, a migrén, a gerinc-, izom- és ínfájdalom, a keringési és légzési problémák, például az asztma enyhítésére.
Tartásjavító gyakorlat: hogyan álljunk fel?
- Mielőtt a páciens felállna ülő helyzetéből, a tanár beállítja a fej, a nyak és a hát helyes vonalát – itt épp az állat és a koponyaalapot igazítja a helyes tartásba.
- Miközben a páciens felemelkedik a székről, a tanár továbbra is egy vonalban tartja fejét a hátával, hogy a fej ne húzódjon hátra, a hát pedig egyenes maradjon.
- Álló helyzetben a tanár továbbra is a helyes pozícióban tartja a fejet, hogy nyújtottabb és kiegyensúlyozottabb egyenes testtartást segítsen kialakítani.
Kapcsolódó cikkek
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.