Diabéteszes neuropátia (idegkárosodás)
A diabéteszes neuropátia a cukorbetegeknél jelentkező – a magas vércukorszint és más tényezők által előidézett – idegkárosodás. A cukorbetegek mintegy 60-70 százaléka szenved valamilyen mértékű neuropátiától: a betegség többnyire a lábukat vagy a lábfejüket érinti, de szinte bármely más tesztrészben kialakulhat, a szemtől egészen a húgyhólyagig. A neuropátia kockázata a korral és a betegség időtartamával együtt nő, és azok körében a legnagyobb, akik már legalább 25 éve élnek együtt a cukorbajjal.
Egyes diabéteszes neuropátiában szenvedőknek egyáltalán nincsenek tüneteik, míg mások fájdalmat, bizsergést vagy zsibbadást éreznek, főként a végtagjaikban. Jelentkezhetnek ezenkívül különféle húgyúti problémák, például fertőzések vagy inkontinencia, továbbá émelygés, hányás, gyomorrontás vagy egyéb emésztőrendszeri panaszok, valamint ér- és szívproblémák.
A diabéteszes neuropátiának négy típusa van, és egy páciensnél egyszerre több is fennállhat
A perifériás neuropátia a leggyakoribb, amely a végtagok – főként a láb és a lábfej – idegeit károsítja. A vegetatív neuropátia a szerveket szabályozó vegetatív idegrendszert érinti, és igen sokféle problémát okozhat, az emésztőrendszeri és húgyúti rendellenességektől kezdve egészen a testhőmérséklet szabályozásának zavaraiig. A proximális neuropátia a csípőben, a combban vagy a farban okoz heves fájdalmat, és súlyosan meggyöngítheti a combizmokat. A mononeuropátia általában csak egyetlen ideget érint, s néhány hét vagy hónap után rendszerint megszűnik – addig viszont megnehezítheti például a szem fókuszálását, lebéníthatja az arc egyik oldalát, illetve fájdalmat okozhat a sípcsontban vagy a lábfejben.
Az első teendők
Minél korábban kezdi el a diabéteszes neuropátia kezelését, annál hamarabb lassíthatja le terjedését, és szüntetheti meg a fájdalmat.
1. Az első jelre hívja föl orvosát!
Ha bizsergő vagy égő érzést, gyengeséget vagy fájdalmat észlel a kezében vagy a lábfejében, a lehető leghamarabb keresse föl orvosát. Ugyanez érvényes az olyan egyéb tünetekre, mint a szédülés, a verejtékezés csökkenése vagy fokozódása, továbbá az emésztés, a vizeletürítés, illetve a szexuális működések megváltozása.
2. Legyen a saját vércukorszint-ellenőre!
Minden eddiginél alaposabban kísérje figyelemmel vércukorszintje alakulását, ugyanis annak megfelelő szabályozásával lassíthatja a betegség előrehaladtát. Orvosa valószínűleg a következő vércukorszintcélokat fogja kitűzni: 6-7 mmol/1 az étkezések előtt; kevesebb mint 11,1 mmol/1 két órával az étkezések után, valamint 7 százalék alatti hemoglobin-Alc (ez az érték azt mutatja meg, mennyire hatékonyan szabályozta vércukorszintjét az utolsó három hónap alatt).
Mit tehet az orvos?
A szakember ellenőrzi a tüneteit, és általános vizsgálatot végez, majd megnézi, hogyan érzékeli az érintést, a hőt és a rezgéseket. Ellenőrzi izmai erejét és reflexeit, valamint vérnyomását és szívritmusát. Végezhet ideg-vezetéses vizsgálatokat is, amikor azt méri, mennyire gyorsan terjednek végtagjaiban az elektromos jelek, illetve elektromiográfiát (EMG), amely az izmai által kibocsátott elektromos jeleket és az elektromos jelzésekre adott reakciókat elemzi. Miután igazolta a diabéteszes neuropátiát, az orvos áttekinti azokat a lépéseket is, amelyeket vércukorszintje megfelelő szabályozása érdekében kell tennie, továbbá az alábbi gyógyszerek közül is fölírhat néhányat a fájdalom csökkentésére.
Antidepresszánsok. Ez a típusú fájdalom valószínűleg a hangulatát is kedvezőtlenül befolyásolja, de orvosa nem elsősorban ezért írhat föl triciklikus antidepresszánsokat, például amitriptilint vagy imipramint, hanem azért, mert ezek a gyógyszerek segítenek lecsillapítani a rendellenes idegi tevékenységet, s így visszaszoríthatják a fájdalmat. Egy másik fajta antidepresszáns, a duloxetin is alkalmas a neuropátiás fájdalom kezelésére: egy nemrég végzett vizsgálat során a duloxetint szedő páciensek 27 százaléka tapasztalta fájdalmai 50 százalékos csökkenését már a kezelés első hetében.
Görcsoldók. Ezek a készítmények, például a gabapentin, az idegi jelzések lelassításával és a felizgatott idegek megnyugtatásával csillapítják a fájdalmat, ezért lehetnek különösen eredményesek a diabéteszes neuropatía kezelésében.
Opioidok. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereknek – mint az oxikodon, a fentanil, a hidromorfon és a tramadol – is van bizonyos fájdalomcsillapító hatásuk. Egy kanadai vizsgálatban a morfium és a gabapentin nevű görcsoldó szer kombinációja nagyobb mértékben csökkentette a fájdalmat, mint a két gyógyszer külön-külön. A fájdalmat 0 és 10 közötti skálán értékelve annak erőssége a kiindulási 5,72-ról kombinációs kezelés esetén 3,06-ra csökkent, míg gabapentinnel 4,15, morfiummal pedig 3,70 volt a kapott érték.
Lidokaintapasz. A fájó területre helyezett tapaszokból felszabaduló, helyi érzéstelenítő hatású lidokain akár 12 órán át is gátolhatja az idegi impulzusokat, s ezáltal fájdalomcsillapító hatást fejt ki. Egyidejűleg legföljebb három tapasz viselhető. (Egyazon területre naponta maximum 12 órára tehető tapasz.)
ACE-gátlók. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik csoportját alkotó ACE-gátlók a jelek szerint bizonyos mértékű védelmet nyújtanak a cukorbetegség hajszálerekre gyakorolt szövődményei és szervkárosító hatásai ellen.
Lipidszintcsökkentő gyógyszerek. A vérzsírok közé tartozó trigliceridek magas szintje emeli a diabéteszes neuropátia kockázatát, a trigliceridszint-csökkentő szerek pedig segíthetnek megelőzni a diabéteszes retinopátiával (a szem ideghártyájában lévő erek károsodásával) gyakran együtt járó hajszálérsérüléseket. A lipidszintcsökkentő sztatinok szintén hozzájárulhatnak az idegkárosodás megelőzéséhez.
Aldóz-reduktáz gátlók. Az aldóz-reduktáz egy enzim, amelynek fontos szerepe lehet a diabéteszes neuropátia kialakulásában, ezért gátlása csökkentheti a cukorbetegség okozta idegkárosodás veszélyét. Egy egyéves vizsgálat során az aldóz-reduktázt gátló fidaresztát a placebónál egyértelműen hatékonyabban csökkentette a perifériás diabéteszes neuropátia előrehaladását.
Segítsen magán!
Több olyan lépést is tehet, amely enyhíti a neuropátiával járó fájdalmat és kellemetlenségeket, és gátolja annak súlyosbodását.
Kapszaicines krémek. A kapszaicin az erőspaprika hatóanyaga. Az ezt tartalmazó krémek újra és újra használva kimerítik azoknak a vegyületeknek a készleteit, amelyek a fájdalomjelzéseket szállítanák az agyba.
Acetil-L-karnitin (ALC). Az ALC az L-karnitin nevű aminosav egyik változata, amelyet táplálékkiegészítőként használnak (bioboltokban kapható). Az egy éven át naponta háromszor szedett 500-1000 milligramm ALC több nagyszabású vizsgálatban is 27 százalékkal csökkentette a diabéteszes neuropátiában szenvedők fájdalmait – különösen azokét, akik még a betegség korai stádiumában voltak.
Omega-3 zsírsavak. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ egyik felméréséből úgy tűnik, hogy az ómega-3 zsírsavak közé tartozó alfa-linolénsav – amely megtalálható bizonyos növényi olajokban, például a repceolajban, valamint a lenmagban, a dióban és a szójababban is – csökkenti a diabéteszes neuropátia kockázatát.
Akupunktúra. Több kutatás eredményei is azt jelzik, hogy az akupunktúra enyhíti a diebéteszes neuropátia okozta fájdalmat. A Harvard Egyetem egy kis léptékű vizsgálatában a 10 héten át hetente alkalmazott akupunktúrás kezelések eredményeként az első héten még 18-19 pontosnak ítélt intenzitású fájdalom erőssége a 10. hét végére 13-14-re csökkent.
Leszokás. Ha ön dohányzik vagy iszik, szokjon le: mindkettő növeli ugyanis az idegkárosodást.
Testmozgás. Az úszás különösen jó választás lehet akkor, ha a lábfeje fáj. A hét napjainak többségén végzett legalább 30 perces testmozgással bizonyítottan alacsonyan tarthatja vércukorszintjét és testsúlyát, ráadásul javíthatja hangulatát és vérkeringését, sőt vérnyomását is megfelelő értékre „tornázhatja”.
Ha nagyobb a baj
Amennyiben fájdalmai az eddig ismertetett módszerekkel nem enyhíthetők, vagy ha a betegség súlyos szövődményekkel jár, orvosa az alábbi megoldásokat javasolhatja.
Gerincvelő-stimulátor. Ez a műtétileg beültetett eszköz elektromos jelzések kibocsátásával zavarja össze és blokkolja a fájdalomjelzéseket. Az aneszteziológus vékony vezetéket vezet a gerinchez, és a fájó végtagot ellátó idegre kapcsolja. A páciens egy külső eszközzel maga szabályozhatja az elektromos jelek erősségét. Egy kisebb léptékű holland vizsgálat szerint a stimulátort hat hónapon át használó betegek átlagos fájdalompontszáma 77-ről 34-re süllyedt.
Műtét. A diebéteszes neuropátia csökkenti a végtagok – főként a lábfej – érzőképességét és vérellátását. Ha a lábfej kezeletlen fekélye elüszkösödik – vagyis ha a fertőzés miatt szövetelhalás lép föl -, az orvosnak műtéttel kell eltávolítania a halott szövetet, és elképzelhető, hogy a lábfejet is kénytelen lesz amputálni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.