• térdfájás

Térdfájás – miért és kiknél alakul ki?

Tünetek

• A térdízület, a térdkalács fájdalma, duzzanata és gyulladása.
• Reggeli térdmerevség és a térd mozgásának fokozódó korlátozottsága.
• A térd kinyújtásakor „kattogó” érzés.
• A térd rögzülése, gyengesége vagy bizonytalansága.

Veszélyeztetett csoportok

Élete során szinte mindenki érez olykor fájdalmat a térdében. A sportolóknál gyakori az úgynevezett futótérd: ez a jelenség a túlerőltetett inak gyulladásából ered, és fájdalommal jár. Jele, hogy az érintett járás vagy futás közben befelé fordítja a lábfejét. A térdszalagszakadás a síelőknél és mindazoknál igen gyakori, akiknek esés közben megcsavarodhat a térdük. Az 50 évesnél idősebbek körében a krónikus térdfájdalom oka általában az arthrosis, vagyis a térdízületet párnázó porcréteg elkopása. Az elhízás fokozza a térdproblémák valószínűségét, akárcsak a szerkezeti rendellenességek, mint pl. a bokasüllyedés.

Kialakulása

A térd bonyolult felépítésű ízület, amely – amellett, hogy el kell bírnia a teljes testsúlyt – fontos szerepet játszik a láb szinte minden mozgásában. A térdízületet a combcsont, valamint a sípcsont alkotja. Az ízület fölött lévő térdkalács nagyobb tapadási felületet biztosít a láb izmai számára, s egyben védelmezi is az alatta lévő csontokat és szöveteket. A térdben találkozó csontok végeit porc-borítás és porckorongok párnázzák ki, a kötőszalagok pedig -ezek az izmokat és csontokat összekapcsoló erős, rugalmas szövetszalagok — a térd erősségét és stabilitását biztosítják.

• A fájdalom a kiváltó októl függően jelentkezhet hirtelen, heveny gyulladás, duzzanat és az ízület mozgásának korlátozottsága kíséretében; máskor lassan, évek során fejlődik ki. Az alábbiakban felsoroljuk a leggyakoribb okokat és az azokra jellemző főbb tüneteket:
• A reumás ízületi gyulladásra a fokozatosan rosszabbodó fájdalom és a térd mozgásképességének elvesztése jellemző.
• Fertőzés esetén baktériumok vagy más kórokozók kerülnek az ízületbe, és ott gyulladást, duzzanatot és fájdalmat okoznak; az állapotot gyakran láz és hidegrázás kíséri. Ilyen például a Lyme-kór, a reumás láz és a gonorrhoeával járó ízületi gyulladás.
• A térdkalács sérülései és rendellenességei, amelyek a töréstől a térdporc meglágyulásáig és elkopásáig terjedhetnek; ezekre sokszor sérülés vagy a térdkalács rendellenes állása hajlamosít.
• Az íngyulladás és az ízületitömlő-gyulladás – az úgynevezett apácatérd – különösen gyakori a futóknál és azoknál, akik sokat térdelnek vagy gyakran végeznek a térd inait, szalagjait és ízületi tömlőit megterhelő tevékenységet.
• A térdszalagszakadás, amelyre a hirtelen heves fájdalom, a duzzanat és az ízület bizonytalanná válása jellemző.

Mit tegyünk?

Ha a térdünk hirtelen fájni kezd, és ezt más tünetek is kísérik, például jelentős duzzanat, gyulladás és magas láz, a lehető leghamarabb forduljunk orvoshoz! Azonnal forduljunk orvoshoz az olyan sérülések után is, amelyek a térdkalács törését vagy a térdszalagok szakadását okozhatják. Az ín és az ízületi tömlő gyulladása rendszerint házilag is kezelhető pihentetéssel, jeges borogatással és esetleg fáslizással; a gyulladáscsökkentő szerek, például az aszpirin vagy az ibuprofen enyhíthetik a fájdalmat, és csillapíthatják a gyulladást.

A recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók a térd enyhe vagy mérsékelt ízületi gyulladásának kezelésére is hatékonyak lehetnek. Arthrosis vagy porckopás esetén paracetamol javasolt. Ha azonban az ízület duzzadt és meleg tapintású – amely gyulladást jelez -, inkább aszpirint, ibuprofent vagy egyéb nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket (NSAID) szedjünk. A rendszeresen végzett, kis terheléssel járó testmozgás — például a gyaloglás, az úszás vagy a kerékpározás – nagyon hatásos az ízületi gyulladással járó fájdalom mérséklése és az ízület mozgékonyságának megőrzése szempontjából. A mozgás a porclágyulás esetén is fontos; ilyenkor a láb izmainak a megerősítése a cél, hogy azok a megfelelő helyzetben tartsák a térdkalácsot.

Gyakori térdpanaszok

• Fokozódó fájdalom és mozgásképtelenség, esetleg duzzanat, gyulladás és alakváltozás.
• A térdporc veleszületett rendellenessége és a rendes használat során bekövetkező kopás; néha azonban a térd ismételt megerőltetése vagy sérülése.
• NSAID a fájdalom és a gyulladás csökkentésére; pihentetés és mozgás, gyógytorna, táplálékkiegészítők. Súlyos esetben protézis beépítése.
• Rendszerint közvetlenül a térdízület alatt jelentkező fájdalom; esetleg fájdalmas, csontos kinövés a sípcsont felső részén.
• Sérülés, túlerőltetés, izomgyengeség, a térdkalács rendellenes helyzete.
• Megerőltetés, esés, izomsérülés, térdelésből vagy ugrásból fakadó ismétlődő stressz.
• A sípcsont felső, széles részének ismételt terhelése; főként serdülő fiúknál alakul ki, akik sokat futnak vagy ugranak.
• Kerüljük a térdet megterhelő tevékenységeket és a térd 90 fokot meghaladó mértékű behajlítását; izomerősítő gyakorlatok; esetleg artroszkópos műtét a porcmaradványok eltávolítására és a térdkalács megfelelő helyzetbe állítására.
• Pihenés, jegelés és NSAID a fájdalom enyhítésére és a gyulladás visszaszorítására; az ínszakadást műtéttel kell helyreállítani; a rész-leges szakadás a térd gipszkötéses rögzítésével is meggyógyulhat.
• A fájdalmat jegeléssel csillapítsuk; korlátozzuk a futást, az ugrálást, illetve az egyéb, fájdalmat okozó tevékenységeket. A rendellenesség a növekedés befejeződése után általában magától meggyógyul és eltűnik.
• Éles fájdalom a térdben; a térdízület gyengesége és rögzülése.
• Lehet örökletes, de okozhatja olyan sérülés is, amely akadályozza a csont vérellátását és ami porcpusztulást okozhat.
• Általában magától meggyógyul; súlyos esetekben azonban műtétre lehet szükség a sérült porc helyreállítása és a vérellátás javítása érdekében.

Plica-szindróma

• A térdízület fájdalma, duzzanata; mozgatáskor kattogó érzés; a térd gyengesége vagy rögzülése.
• Az ízületi hártyát alkotó szövetből a túlterhelés vagy egy sérülés hatására darabok válnak le, ami fájdalmat és gyulladást okoz.
• NSAID a fájdalom és a gyulladás csillapítására; jegelés, majd a térd fáslizása; gyógytorna az izmok megerősítésére. Ha a probléma makacs, kortizoninjekció a térdbe.

Térdhajlati ciszták

• A térd fájdalma, duzzanata és érzékenysége; ízületi instabilitás, a négyfejű izom gyengesége.
• Ciszták képződése a térdhajlati verőér közelében.
• A cisztát injekciós tűvel leszívják.

Futótérd

• Térdfájdalom, ami mozgás hatására rosszabbodik.
• A túlterhelés és a lábfej befordítására való hajlam miatt a lábszár megcsavarodik, és ez befelé húzza a térdkalácsot, miközben a négyfejű izom kifelé húzza.
• Hagyjunk fel a futással, amíg a fájdalom meg nem szűnik; végezzünk a térdinakat és a négyfejű izmot nyújtó gyakorlatokat. A lábfej befelé fordításának korrigálására használjunk speciális talpbetétet.

Kezelés

Gyógyszerelés: Ha a fájó térd erősen megduzzadt vagy gyulladt, és az orvos fertőzéses eredetű ízületi gyulladásra gyanakszik, tűvel és fecskendővel lecsapolja az ízületi folyadék egy részét. Ez azonnal enyhítheti a fájdalmat, az orvos pedig a folyadékból azonosítja a fertőzést okozó mikroorganizmust. Ezután megfelelő antibiotikumokat ír fel.

Ha a recept nélkül kapható gyulladáscsökkentő szerek nem enyhítik a térd arthrosisos panaszait, meg lehet próbálkozni valamilyen csak receptre kapható NSAID-vel is. Mivel az NSAID-k gyakran okoznak gyomorpanaszokat és vérzéseket, ezekben az esetekben az új COX2-gátló készítmények valamelyike írható fel. A közvetlenül a térdbe adott szteroidinjekció azonnali fájdalomcsillapító hatású, és a gyulladást is csökkenti. Ezt a típusú injekciót azonban csak nagyon indokolt esetben adják, mert a térd károsodását okozhatja. Legújabban sűrű, zselészerű anyagot – „mű ízületi nedvet” – injekcióznak az ízületbe, így „kenve” meg a térdet.

Műtét

Az utóbbi években a műtétet az úgynevezett artroszkóp (miniatűr videokamerával és parányi műszerekkel felszerelt endoszkópos cső) segítségével végzik el, s az orvos monitoron figyeli a kamera képét. A szalagszakadást és a porcleválást ma már nagyméretű bemetszés nélkül tudják gyógyítani; e módszer alkalmazása jelentősen csökkenti a műtéttel járó fájdalmat, a fertőzésveszélyt és az egyéb szövődmények kockázatát, s a seb is gyorsabban gyógyul, mint a hagyományos műtétek esetében.

A darabosan törött térdkalácsot általában eltávolítják, a szakadt szalagokat pedig helyreállítják. A térd veszíthet stabilitásából, de az illető normálisan tud majd járni. Protézist is beültethetnek. Súlyos porclágyulás esetén a térdkalács helyzetét műtétileg változtatják meg, hogy csökkentsék a rossz helyzetből fakadó súrlódást.

Ha a súlyos ízületi gyulladás a térdízületet tönkretette, a térdprotézis beültetése helyreállíthatja az ízületi funkciót, és jelentősen csökkentheti a fájdalmat. Az altatásban vagy gerinc-velői érzéstelenítésben végzett mintegy kétórás beavatkozás során a beteg térdízületet műanyagból és fémből készült mesterséges ízületre cserélik. A beteg ezután öt-hat napig marad a kórházban, amíg bot segítségével már önálló járásra is képes lesz.

A műtét utáni első néhány napban morfint vagy más kábító hatású fájdalomcsillapítót adnak, de mire a betegek hazatérnek, általában elég a paracetamol vagy valamilyen NSAID. Két hónapig tartó rehabilitáció és gyógytorna után a betegek többsége normálisan fog tudni járni, és csak alig érez fájdalmat; sokan újra elkezdhetnek teniszezni, síelni és más olyan tevékenységeket végezni, amelyekre a műtét előtt panaszaik miatt képtelenek lettek volna. Az orvosok általában nem egyszerre hajtják végre a műtétet a két térden, először a rosszabb állapotban lévő térdízületet cserélik ki, a másikat csak néhány hónappal később.

Megelőzés

Egyes térdpanaszok, például az ízületi gyulladás és a váratlan balesetek nem előzhetők meg. Ugyanakkor józan lépések tehetők a kockázat minimálisra csökkentése és az olyan degeneratív betegségek, mint az arthrosis súlyosbodásának lelassítása érdekében. Például:

Hordjunk jól illeszkedő, jó állapotban lévő cipőt, lehetőleg olyat, amelyet az adott tevékenységhez terveztek. Ha boka-süllyedésünk van, vagy lábfejünket járáskor befelé döntjük, használjunk speciális talpbetétet; ezek segítenek a térdet érő terhelés enyhítésében, és csökkentik a sérülés veszélyét.

Adjuk le a súlyfelesleget, és törekedjünk az ideális testsúly megtartására!

Mielőtt valamiféle testedzésbe kezdenénk, melegítsünk be 5-10 percig tartó gyaloglással vagy szoba-kerékpározással, majd végezzünk néhány percig nyújtógyakorlatokat. Az edzés végén egy kicsit pihenjünk le, majd ismét végezzünk nyújtógyakorlatokat.

Igyekezzünk megerősíteni a lábizmainkat, ha térdízületi gyulladásban, porclágyulásban vagy egyéb, fájdalmat és az ízületi bizonytalanságot okozó idült rendellenességben szenvedünk. Jó gyakorlat például a lépcsőzés, a szobakerékpározás vagy a lábemelések végzése súlyzókkal vagy azok nélkül.Kerüljük a gyakorlatok intenzitásának hirtelen változtatását. A síszezon vagy más, a térdet erősen igénybe vevő tevékenység megkezdése előtti hetekben például végezzünk felkészülést.

Alternatív terápiák

• Gyógytorna: A térdműtét utáni rehabilitáció egyik nélkülözhetetlen eleme. A térdet eleinte passzív módon mozgatják a láb „örökmozgó szerkezetbe” való helyezésével, amely automatikusan hajlítja és nyújtja az ízületet. A készülék eleinte csak kismértékben hajlítja be a térdet. Egy-két óránként 15-20 percig kell használni, aztán az ízület hajlékonyságának visszatértével a hajlítás mértéke és időtartama is növelhető. A betegek többsége már a műtét után egy nappal is képes mankó vagy járókeret segítségével önállóan közlekedni. A kórház elhagyása előtt a gyógytornász megtanítja a beteget arra, hogyan kell a bot segítségével lépcsőn közlekedni, autóba be- és onnan kiszállni, és miként kell elvégezni más, mindennapos tevékenységeket. Ha az ízület már gyógyul, a gyógytorna célja az alsó végtag (és talán a felsőtest) izmainak a megerősítése, az egyensúly javítása és a járás, lehajlás és emelés mozdulatainak újratanulása.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.