Harmónia kulcsa: megbocsátás
Megbocsátás nélkül nem létezik valódi harmónia, ami viszont a hosszú, egészséges élet alapja. Elképesztő ugyanakkor, hogy milyen sokan nem tudják, milyen az igazi megbocsátás, és hogyan kell azt alkalmazni.
Milyen az igazi megbocsátás?
Nem az az igazi megbocsátás ugyanis, ha elfelejtjük azt, ami történt, hanem ha ítéletünket hatályon kívül helyezzük, s már nem ítéljük el az illetőt azért, amiért korábban elítéltük. A megbocsátás azt jelenti továbbá, hogy a megtörténteket nem tekintjük már személyes ügyünknek, mert felismertük, hogy a rezonancia törvényéből következően mindenki csak azt vonzhatja magához, ami az adott időpontban hozzá tartozik.
A másik személy csak a sors követe, aki csak egy elvégzendő leckét adott fel nekünk. Ezért nem tehetünk neki szemrehányást, s rájöhetünk, hogy valójában nincs is mit megbocsátanunk.
Nem elég azonban, ha pusztán kimondjuk: „megbocsátok”. A megbocsátás nem nyilatkozat, nem egy állítás, hanem állapotunk megváltoztatása.
Azáltal, hogy felismerjük a látszat mögött a valóságot, a korábbitól teljesen eltérő eredményre jutunk, s ezért viselkedésünk is megváltozik. Ebből a felismerésből feladjuk a „megtorlásra” irányuló vágyunkat, mert most már ilyen fel sem támadhat bennünk.
- A magas vérnyomás kezelése életmódváltással
- Fitten egy életen át – gyakorlatsorok
- Fitt mindennapok, motiváció a testmozgáshoz
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mi a megbocsátás titka?
Létezik egy egyszerű eljárás annak megállapítására, hogy valóban megbocsátottunk-e valamit. Ha képesek vagyunk minden részletében magunk elé képzelni az előzményeket, s az nem vált ki belőlünk sem haragot, sem ellenvéleményt, hanem teljes egyetértéssel tudunk gondolni a másik személyre, úgy valóban megbocsátottunk neki. S akkor különösen, ha ebben a tudatban még gondolatban el is tudjuk küldeni neki jókívánságainkat és szeretetünket.
Számtalan ilyen ítéletünkre évek múltán már egyáltalán nem is emlékszünk, ám energiájuk révén még mindig cselekszenek és hatnak. Épp ezért nagyon hasznos, ha kibocsátunk egy biankó megbocsátási kötvényt.
Ez úgy értendő, hogy tudatosítsuk magunkban, csak abban az esetben lehetséges a megbocsátás, ha előtte elítéltünk valakit, s most valamennyi ítéletünket hatályon kívül helyezzük hozzávetőleg ilyesféle szavakkal: „Ha bárkit bármikor elítéltem cselekedetéért, ítéletemet felfüggesztem, és kérem bocsánatát azért, hogy korábban elítéltem, mert mindeddig c
selekedetemmel nem voltam tisztában.
Most azonban, amikor ezzel már tisztában vagyok, tudatosan visszavonom szemrehányásaimat és ítéletemet, és szeretetteljes jókívánságaimat küldöm, kérve, hogy bocsássa meg tudatlanságomat és viselkedésemet, amiért bizonyára elítélt engem.”
Ismételjük ezt mindaddig, míg öröm és hála érzése nem jár át bennünket. Ha ezt tapasztaljuk, biztosak lehetünk benne, hogy megtörtént a kölcsönös megbocsátás.
Összegzés:
A legjobb, ha minden este végiggondoljuk, milyen ítéleteket hoztunk aznap, majd ezeket visszavonjuk, s addig kérjük a megbántott személy bocsánatát, míg csak át nem jár bennünket az öröm és hála érzése. Ekkor aztán szabályosan érezzük a megkönnyebbülést és az áradó harmonikus energiát. Már ezzel elháríthatunk a fejünk fölül számtalan betegséget, s életünket értékes évekkel hosszabbíthatjuk meg.
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.