• életmód
• nők
• szív

Mit tudunk a szívről?

Egy tökéletes világban a szív­betegség – amely évente majd­nem 120000 brit (illetve 40000 magyar) embert visz el – egyálta­lán nem okozna idő előtti, 45, 55 vagy 65 éves korban bekövetkező elhalálozást. A szívek kitartóan és zavartalanul tennék a dolgukat, és sokkal többen ünnepelhetnék meg a 100. születésnapjukat.

A klinikai vizsgálatok és a világ legtovább élő embereinek életmódjára és egészségére vonatkozó kutatások legalább egy pontban tökéletesen egybe­csengenek: a szívnek nem volna szabad idő előtt felmondania a szolgálatot. Felépítése alapján leg­alább 70 esztendeig kellene működnie – sőt, ha hinni lehet egyes amerikai szakértőknek, a 120 éves kor elérését is lehetővé tehetné. Sajnos azon­ban ezt a csodálatos, öklömnyi kis pumpát, ezt a lenyűgöző, szünet nélkül dolgozó, izmok, idegek, erek és elektromos jeltovábbítók alkotta gépezetet túlságosan gyakran teszik tönkre a mindennapos kísértések, így a tripla sajtburger, az órákig tartó tévézés és a stresszel teli világ, amely sokkal nagyobb hatással van ránk, mint valaha is gondoltuk.

Élő bizonyíték

Ha bizonyítékot keresünk arra, hogy mire is képes a szív, ha engedik, hogy zavartalanul tegye a dol­gát, gondoljunk Okinava lakóira. A Kelet-kínai tengerben fekvő, Japánhoz tartozó kis szigeten a legmagasabb a 100 évesnél idősebbek aránya. Minden 100 000 okinavai közül 35 már meg­ünnepelte a 100. születésnapját, míg az Egyesült Királyságban csupán 10 (Magyarországon 5).

A hagyományos életmód jóvoltából – amely a derűt, a lelki életet, a mindennapos testmozgást, a zsírban szegény, zöldségekben, gyümölcsökben, szójafehérjében és halban gazdag étrendet helyezi előtérbe – a szívkoszorúér-betegség miatti halálo­zási arány itt 84 százalékkal alacsonyabb, mint az Egyesült Királyságban. A sziget egyik apró halász­falujában, egy tengerre néző kőlapba vésve a hely­béliek ősi mondása olvasható: 70 évesen még gyermek vagy, 80 évesen is csak fiatalember. Ha pedig 90 évesen hívogatni kezdenek a mennyekből, feleld azt: „Ugyan már, hagyjatok békén, majd gyertek, ha elmúltam 100 éves!”

Miután a kutatók ráirányították a figyelmet az okinavaiak rendkívül szívkímélő életmódjára, csak úgy özönlöttek a szigetre a nyugati újságírók. Edzett és egészséges embereket találtak ott, akik gyógyszerek, idősotthonok és életfenntartó orvosi műszerek nélkül éltek teljes életet. Az egyik 100 éves helyi asszony az asztal alá ivott egy fele­annyi idős férfiakból álló filmes stábot; egy 96 esztendős harcművész a tévé nyilvánossága előtt győzött le egy 30 éves bokszbajnokot; egy 105 éves asszony pedig, aki légycsapóval ölt meg egy mérges kígyót, élő legendának számít Okinaván.

A hosszú élet kulcsa

Közben persze orvosi kutatások is folytak, ame­lyek fényt derítettek arra, hogyan is lehetséges mindez. A 100 éves okinavaiak szíve különösen egészséges volt, artériáikat egy fiatal nyugati is megirigyelhette volna, alacsony koleszterinszintjük és a csekély oxidáló hatású stressz miatt pedig alig volt köreikben érelmeszesedés (amely előrehala­dott állapotban szívleállást okozó érelzáródáshoz vezethet).

A szakértők úgy gondolják, hogy ha a nyugatiak az okinavaiakéhoz jobban hasonlító életet élnének,akkor a szívkoszorúér-betegeket ápoló kórházi osztályokat sorra be lehetne zárni. Ennek eléré­séhez meg kellene tanulnunk úgy élni, mint az okinavaiak – elsajátítva a lassú, alacsonyabb kalóriabevitelű táplálkozást, azaz a harahacsibut (ami azt jelenti, hogy 80 százalékosan jóllakva már nem szabad tovább enni), a tajgajnak nevezett nyugodtabb életszemléletet és a mély, meditatív lelki életet.

Az utóbbi évtizedekben többszörösen beigazo­lódott, hogy a szigetlakók szívének egészsége nem a szerencsés géneknek tulajdonítható: az 50 évnél fiatalabb japánok körében ma már Okinaván a legmagasabb a szívbetegek aránya, s ez egyértelműen „elnyugatiasodó” életmódjukra és táplálkozásukra vezethető vissza. Az életmód és a táplálkozás em­beri szívre gyakorolt hatását azóta számtalan egyéb, a világ különböző részein folytatott vizsgá­lat eredményei is igazolták.

Az izlandi Hosszú Élet Intézete szerint Grön­land inuit őslakói körében sokkal kisebb a szív­betegségek gyakorisága, mint a jeges szigetet velük megosztó dán szomszédjaiknál, s ez első­sorban a szívbarát ómega-3 zsírsavakban gazdag, sok halat tartalmazó étrendjüknek tulajdonítható.

Az eredmény különösen érdekes annak fényében, hogy a két csoport tagjainak koleszterin­szintje között nem volt jelentős eltérés. Az orvos kutatók azután kezdtek érdeklődni a „krétai ét­rend” iránt, hogy egy 15 évig tartó vizsgálat kiderí­tette: a krétai férfiak egészségesebbek, mint a más országokban – így Finnországban, a volt Jugoszlá­viában, Japánban, Görögországban, Olaszország­ban, Hollandiában és az USA-ban – élők. Különösen fontosnak tűnt az a tény, hogy a vizsgálatban szereplő krétai férfiak mortali­tása (halálozási aránya) csupán fele volt az olaszokénak, noha mindkét csoport vidám és aktív élettagjai mediterrán típusú étrenden éltek. A fő kü­lönbség az volt, hogy a krétaiak nagyon sok halat ettek.

Szívbetegek az Egyesült Királyságban

Manapság a szívünk állandó veszélynek van kitéve annak ellenére, hogy a kardiológia, a szív egészsé­gével és betegségeivel foglalkozó tudomány 30 éve töretlenül fejlődik. Szinte minden héten fölfe­deznek egy újabb, a szívet érintő kockázati ténye­zőt, illetve gyógymódot. A kutatók azonosítottak néhány gént, amelyek rendre előfordulnak azokban a családokban, ahol különösen gyakori a szívbeteg­ség, s olyanokat is, amelyek bizonyos népességben növelhetik a szívbetegség kockázatát, illetve fel­erősíthetik a betegséget kiváltó hajlamokat.

Az orvosok egyre többet tudnak arról is, mely vegyületek csökkenthetik a szívroham kockázatát azzal, hogy egészséges értéken tartják a koleszte­rinszintet és a vérnyomást. A biológusok már pon­tosan le tudják írni azokat a biokémiai folyamato­kat, amelyek hatására plakkok rakódnak le az artériák falára.

Ennek ellenére évente több mint negyedmillió brit él át szívrohamot, és sajnálatos módon leg­alább a harmaduk meg is hal, még mielőtt kórház­ba kerülne. A szívkoszorúér-betegség továbbra is az egyik fő halálok marad az Egyesült Királyság­ban: a férfiaknak több mint az egyötödét, a nőknek pedig az egyhatodát viszi el. A keringési betegsé­gek (a szívbetegséget és a szélütést is beleértve) okozzák az összes haláleset mintegy 40 százalékát. Ezt az értéket csak a daganatos betegségek miatti halálozások közelítik meg.

Az Egyesült Királyságban jelenleg 878 000-en élnek szívelégtelenséggel – ők egész hátralévő éle­tükben már egy kisebb fizikai terheléstől is kime­rülnek, mivel a szívük nem pumpálja kellő haté­konysággal a vért. Sokuknak szívátültetésre volna szüksége, ám meghalnak, még mielőtt sorra kerül­nének. Állandóan a következő rohamtól rettegnek: az első szívrohamot követő hat éven belül a férfiak 18 és a nők 35 százalékánál várható második infarktus.

Az életmód szerepe

Miért fordulhat elő ilyesmi a 21. században? Alapvetően azért, mert bármilyen sokat tudunk is a szívünkről, nem bánunk vele jól. A vidám és aktív élet nagyon jó a szívnek, jelenlegi életmódunk azonban példátlan veszélyeknek teszi ki ezt a lét­fontosságú szervet. A legtöbb ember túl sokat eszik és túl keveset mozog, emiatt aztán sokan túlsúlyo­sak vagy akár klinikailag is elhízottak.

Gyakori, hogy rendkívül egészségtelen ételeket választunk, s valósággal elárasztjuk szervezetünket a legrosszabb fajta zsiradékokkal és szénhidrátok­kal, miközben szinte teljesen megfosztjuk az egészségre kedvező hatású zsíroktól, rostoktól és antioxidánsoktól. Az életünkben oly gyakran fel­bukkanó stressz pedig arra kényszeríti a szerveze­tünket, hogy az ártalmas stresszhormonok rendelle­nesen magas szintjével birkózzék meg, és megfoszt bennünket a létfontosságú pihenéshez szükséges időtől.

Ez a kis pumpa, és főként a vért a szervezetbe továbbító erek nem a 21. század kihívásaihoz igazodva alakultak ki. A szívizomnak folyamatos ellátásra van szüksége az oxigéndús vérből, s ezt a koszorúerek hálózatából kapja. Ha e vezetékek bármelyikének bélésén koleszterintartalmú plakk rakódik le, az artéria beszűkül, s a szív nem jut elegendő oxigénhez.

A szívizom görccsel jelzi oxigénszomját – ez a magyarázata az anginának nevezett, rövid ideig tartó mellkasi fájdalomnak. Ennél is nagyobb baj azonban, ha vérrög torlaszolja el a beteg artériát: az oxigéntől megfosztott szívizom gyorsan elhal, s ez szívrohamot, szívelégtelenséget vagy akár halált okoz.

A nők szíve is veszélyben van

A szívbetegség korántsem tekinthető az erősebbik nem „kiváltságának”. Az Egyesült Királyságban majdnem minden hatodik nő szívkoszorúér-beteg­ség miatt hal meg (és majdnem minden harmadik keringési betegség, pl. szélütés következtében).

Még aggasztóbb az a tény, hogy bár a szív­betegség négyszer annyi nő halálát okozza, mint az emlőrák, a nők többsége sokkal jobban fél az utóbbitól. Az orvosok közül sokan még az 1980-as években is alig hitték, hogy a nőknél kialakulhat szívbetegség, és még ma is gyakran figyelmen kívül hagyják az efféle betegségeknek csak a nőket érintő kockázati tényezőit. Emiatt olykor téves diagnózist állítanak fel, sőt az is előfordul, hogy egyszerűen nem jönnek rá, mi lehet a baja az ép­pen szívrohamot átélő nőnek.

Csak a férfiaknál?

Széles körben makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a szívbetegség csak a férfiakat érinti, és hogy a nők csak idős korukra válnak veszélyeztetetté. A valóságban legalább 1,2 millió nő él szívbeteg­séggel – és számuk egyre növekszik. Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy egyáltalán nem csak időskori probléma ez, hiszen az Egyesült Királyságban minden évben több mint 20 000 olyan nőt ér szívroham, aki még nem töltötte be a 65. évét. És miközben a férfiak körében már csökkenőben van a szívrohamon átesők aránya, a nőknél egyre emelkedik a számuk! A szívroham következtében elhunytak aránya csökken ugyan, ám a csökkenés üteme a nőknél lassúbb, mint a férfiaknál.

A szívvel kapcsolatos kutatások alanyainak csupán a 25 százaléka nő, így a háziorvosoknak nincs elegendő adatuk ahhoz, hogy felismerjék és kezelni tudják női pácienseik szívpanaszait.

Amit tudnunk kell

• A nők elbagatellizálják a veszélyeztetettségüket. A Brit Szívalapítvány egy nemrég készült jelentése szerint négy nő közül csak egy van tisztában azzal,hogy a várható élettartam szempontjából a szív­betegség jelenti a fő veszélyt, és 40 százalékuk szerint leginkább a ráktól kell tartaniuk. Ez a nézet a fiatal nők körében a legelterjedtebb: a 16 és 24 év közöttieknek alig egytizede tart a szívbeteg­ségtől, miközben majdnem a fele tartja komoly veszélynek a tüdő- és az emlőrákot.
• A Brit Szívalapítvány jelentése arra is felhívja a figyelmet, milyen keveset tudnak a nők a szív­betegség fő rizikótényezőiről. Amikor a betegség kockázatát növelő tényezőkről kérdezték őket, mindössze 8 százalékuk jelölte meg helyesen a koleszterint, 5 százalékuk a magas vérnyomást és 12 százalékuk az örökletes hajlamot.
• Míg az első szívroham után a férfiak 25 száza­léka hal meg egy éven belül, a nőknél ugyanez az arány 38 százalék! Ennek ellenére az anginás fájdalmakban szenvedő vagy szívrohamon átesett nőknek csak 40 százaléka szed aszpirint, és 25 szá­zalékukat kezelik sztatinokkal.
• A menopauza roppant fontos a nők és a szív­betegség kapcsolatában. A menopauza előtt a ter­mészetesen magas ösztrogénszint védelmet nyújt a női szívnek. A menopauza után azonban megnő a koleszterinszint, s ez fokozhatja a szívbetegség kockázatát, különösen akkor, ha ezzel együtt a trigliceridszint is megemelkedik (a trigliceridek a vérben keringő zsírok egy másik csoportjába tar­toznak). Általános vélemény, hogy azoknál a nők­nél, akiknek magas a trigliceridszintjük (3,9 mmol/ liter feletti), viszont alacsony (1,2 mmol/1 alatti) a HDL-szintjük, nagyobb a szívbetegség kockáza­ta, mint a hasonló értékekkel élő férfiak esetében.
• A szívbetegség okai is mások a nőknél, mint a férfiaknál. A 2-es típusú cukorbetegség például jobban növeli a szívbetegség kockázatát a nőknél, mint a férfiaknál. A dohányos nőknél kétszer akko­ra a szívroham kockázata, mint dohányzó férfi társaik esetében.
• A nőknek olyan kockázati tényezőkkel is szá­molniuk kell, amelyek a férfiakat nem érintik. Ilyen a fogamzásgátló tabletták szedése: a magas vérnyomás két-háromszor gyakoribb az ilyen szereket használó nők körében, különösen ha túl­súlyosak is. Azoknál a nőknél, akiknek a vérnyo­mása a terhesség alatt megnő, majd újra csökken, szintén nagyobb a magas vérnyomás kialakulásá­nak kockázata életük későbbi szakaszában.

Mit tegyenek a nők?

Az orvosok még néhány évvel ezelőtt is a HRT-t (hormonpótló kezelést) javasolták a menopauzán túlesett nőknek a szívük védelmére. Egy 2002-es amerikai tanulmány azonban kimutatta, hogy a kú­rának semmiféle szívvédő hatása nincs, sőt a szer szedésének első évében még nő is a vérrögképző­dés kockázata. 2003-ban a brit Gyógyszerbizton­sági Bizottság is kijelentette, hogy a HRT nem előzi meg a szívbetegséget, és nem szabad a szív­betegségek elleni védelem céljából szedni.

Az a leghelyesebb, ha háziorvosunkhoz fordu­lunk, s tőle próbáljuk megtudni, mekkora is ese­tünkben a szívbetegség kockázata. Ezután egyszerű a dolgunk: táplálkozzunk okosan, mozogjunk töb­bet – már a liftezés helyetti lépcsőzés vagy az au­tózás helyetti gyaloglás is számít -, igyekezzünk csökkenteni a bennünket érő stresszt, figyeljünk testsúlyunkra, derékbőségünkre, koleszterin­szintünkre és vérnyomásunk ingadozásaira, és ha aggaszt bennünket valami, beszéljük meg orvo­sunkkal. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is.

Ami igazán fontos

Az életünk múlik azon, hogy mennyire egészsége­sek a szívkoszorúereink, ám ezek a kulcsfontossá­gú véredények képtelenek kivédeni mindazt a kárt, amelyet a sajttal töltött pizzában lévő zsír, a ciga­rettában lévő szennyező anyagok, a volánnál, az íróasztalnál vagy éppen a tévé előtt való állandó üldögélés és a túl hosszú munkahét vagy éppen az állandó ingázás okozta stressz kelt bennünk. Milyen sokszor tudnánk tenni valamit, mégsem tesszük meg – gondoljunk csak a porosodó szoba­kerékpárra vagy a fitneszvideóra, amelyet mindig elő akarunk venni, de valahogy sohasem jutunk el odáig. Majd azt is elmagyarázzuk, miért olyan fontos a megfelelő szájhigiénia.

Ahelyett tehát, hogy a szívünket kímélő élet­módot folytatnánk, inkább tudomást sem veszünk róla – talán abban reménykedünk, hogy a tudo­mány legújabb eredményei majd kisegítenek minket a bajból, ha szívünk rendetlenkedni kezd. Pedig milyen könnyen elkerülhetnénk, hogy majd orvosi ellátást kelljen igénybe vennünk – ehhez csak annyit kellene tennünk, hogy megadjuk szívünknek azt a figyelmet, amely megilleti.

De mi is okozza pontosan a szívrohamot? Az orvosok ma már részletesen le tudják írni a fo­lyamatot. Lényegében arról van szó, hogy károsod­nak a szívizmot a működéséhez nélkülözhetetlen vérrel ellátó koszorúerek. A koszorúér-betegség, jelentős mértékben összefügg az oxidálódott zsírokkal, amelyek az artériák falába bejutva plakkot alakítanak ki. Ettől fokozatosan beszűkül az artéria, sőt idővel teljesen el is záródhat.

És mi károsítja az artériákat? Legfőképpen a dohányzás, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint. Elképesztően sok statisztikai adat bizonyítja, hogy e három tényező kombinációja rendkívüli mértékben növeli az embereket érintő kockázatot. És ezek a tényezők mind az élet­módunktól függenek.

Globális bizonyíték

A többi négy már inkább orvosi jellegű, de ez ne tévesszen meg bennünket: mindegyik szorosan és közvetlen módon összefügg az életmóddal. A következő négy tényező ugyanis: a rendellenes koleszterinszint, a magas vérnyomás, a cukor­betegség és a hasi elhízás. Az említett tanulmán­nyal kapcsolatosan az a különösen érdekes és fontos, hogy 52 országra terjedt ki, s egészen kü­lönböző korú, bőrszínű és társadalmi-gazdasági hátterű férfiak és nők bevonásával készült.

Kide­rült, hogy nem számít, szegény bradfordi nőről vagy gazdag tokiói férfiról van szó, pontosan ugyanazok a tényezők vezethetnek szívrohamhoz – többnyire a túl sok ülés, a nem megfelelő táplál­kozás és az állandó stressz. Ne a tudománytól vár­juk tehát szívünk megmentését! A helyzet ugyanis az, hogy az egészséges életmódra való áttéréssel egyben a szívrohamok testi jellegű rizikótényezőit is visszaszoríthatjuk.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.