Funkcionális puffadás jellegzetességei
Definíció
Funkcionális haspuffadás alatt olyan hasfeszülést és haspuffadást értünk, amikor kizárhatók a hasonló tüneteket okozó organikus és funkcionális hasi kórképek. Az irritábilis bél szindrómától a kórképet a hasi fájdalom hiánya, illetve székürítéstől való függetlensége különíti el.
A kórkép jellegzetességei
A kórkép vezető tünetei a különböző mértékű haspuffadás, ami enyhe esetben hasi feszülés érzését kelti, előrehaladottabb formában a has látható előemelkedésével, megnövekedésével jár. Gyakori társuló tünetek a bélkorgás (borborygmus) és a flatulencia. A hasi feszülés diffúz jellegű, nem lokalizálható egy hasi régióra, a panasz lehet időszakos, a napszakot tekintve a nap második felében erőteljesebb. Funkcionális jellegét alátámasztja a testmozgásra bekövetkező mérséklődése.
Epidemiológia
A rendelkezésre álló epidemiológiai adatok alapján a funkcionális haspuffadás gyakori kórállapot. Különböző tanulmányok 15-30 százalékos előfordulási arányról számolnak be. Ugyanakkor azonban egy, az Egyesült Államokban készített felmérés szerint a betegek kevesebb, mint harmada fordul valaha is életében ezzel a panaszával orvoshoz. Hasonlóan a bélrendszer egyéb funkcionális megbetegedéseihez, a funkcionális haspuffadás esetében is megfigyelhető a női dominancia.
Patofiziológiai adatok
A haspuffadás patofiziológiáját vizsgálók a tünetek kialakulását egyrészt a bél lassult tranzitjával hozzák összefüggésbe, Cann és munkatársai eredményei szerint a hasfeszülést panaszolok tranzitideje mintegy 25%-kal lassabb az egészséges kontrollokénál. A bélrendszer gáztartalma nem látszik fokozottnak funkcionális haspuffadás esetén a normál mértékhez képest sem éhgyomri, sem postprandialis állapotban. Igazolja ezt, hogy az ilyen esetekben elkészített natív hasfelvétel nem mutat fokozott bélgázosságot. Lesser és Levitt argongáz infúziójával végzett vizsgálatai is alátámasztják ezt.
Eredményeik szerint a funkcionális puffadásban szenvedők az egészségeseknél kisebb volumenű gáz inflációja esetén is már hasi diszkomfortérzéssel reagálnak. Nem tisztázott azonban, hogy a panaszok kialakulásáért a fokozott viscerális szenzitivitás vagy a kóros bélmotilitási válasz, esetleg mindkettő a felelős. Ugyanakkor több vizsgálat is felveti pszichés faktorok szerepét.
Így például a tromsoi epidemiológiai vizsgálat eredményei szerint pszichés disztressz tünetei (pl. depresszió, alvászavarok, szexuális funkciózavarok, alkoholabúzus) gyakran társultak puffadásos, fokozott bélmozgásos tünetekhez. Heaton és munkatársai hasonlóképp korrelációt igazoltak a puffadásos panaszok és az anxietas, illetve a depresszió előfordulása között.
A diagnózis kritériumai
Terápia
A funkcionális tápcsatornái betegségek egyéb típusaihoz hasonlóan a jelenleg érvényes Róma III. kritériumrendszer szerint a tünetek krónikus jellegűek, legalább 6 hónapja fennállnak, és az utolsó 3 hónap folyamán legalább havonta 3 nap során észlelhetők.
Jellemzői:
- Visszatérő puffadásérzés vagy látható hasi disztenzió;
- Nem állnak fenn az IBS, egyéb funkcionális bélbetegség, illetve funkcionális diszpepszia ismérvei.
Differenciáldiagnózis
A haspuffadás a tápcsatorna organikus betegségeinek és más funkcionális tápcsatorna-betegségeknek (IBS, diszpepszia) gyakori kísérő tünete. így ezek elkülönítése szükséges. Az organikus kórkép közül a maldigeszcióval, a malabszorpcióval járó kórképek, a kontaminált bél szindróma, a nutritív allergia, a bélpassage és motilitás zavarával járó kórképek egyik tünete a haspuffadás lehet.
Alarmtünet jelenléte esetén, azaz ha a haspuffadáshoz az étvágy, vagy a testsúly csökkenése, malnutríció tünetei vagy a széklet, a székelései rend megváltozása társulnak, illetve ha a panasz(ok) étkezést követően rendszeresen kialakulnak vagy éjszaka is fennmaradnak, progresszív organikus betegség mielőbbi kizárása szükséges!
Kezelés
A kezelés lehetőségei ma meglehetősen szűkösek, a rendelkezésre álló szerek közül a felületi feszültségcsökkentő szer, a simethicon alkalmazása javasolt. Az étkezési javaslatok előterében a fokozott gázképződést kiváltó és a magasabb zsírtartalmú ételek kerülése áll. A magasabb növényi rosttartalmú ételek a betegek egy részénél ronthatják a panaszokat.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.