Gasztroenterológia

Krónikus hasmenés – diagnosztikus stratégia

A krónikus hasmenés okának felderítése részletes kivizsgálást igényel. Elsőként igyekezzünk a hasmenés jellegének kategorizálására, hogy vajon vizes vagy gyulladásos diarrhoeáról, vagy zsírszéklet okozta hasmenésről van-e szó. Azt is tisztázni kell, hogy valódi hasmenés, vagy csak székletinkontinencia, illetve urgencia történik.

Vízszerű és véres széklet

A vízszerű hasmenés ozmotikus vagy szekretoros patogenetikai okokra utalhat. A véres széklet, gyulladásos vagy malignus folyamat mellett szólhat. A zsírszéklet malabszorpció vagy maldigeszció következménye lehet. A étkezési szokások felderítése fényt deríthet ételallergiára, laktóz-intoleranciára, laxatív abúzusra.

Hasmenés okai

Hasmenést okozhatnak a diétás üdítők sorbitol- vagy mannitol-adalékanyagai, vagy az ételek gluténkomponensei. A turisztikai anamnézis fontos adatokat szolgáltathat az utazók hasmenésére. Székürítéssel járó hasi fájdalom, gyulladásos bélbetegségben és IBS-ben egyaránt megtalálható. Fontos megjegyezni, hogy funkcionális hasmenésben vagy IBS-ben a tünetek éjszaka szünetelnek. A jelentős súlyvesztés malabszorpcióra, maldigeszcióra vagy malignus folyamatokra utalhat.

Fizikális vizsgálat

Fizikális vizsgálattal megítélhetjük a beteg általános állapotát, folyadékegyensúlyát, a súlyvesztés mértékét, az esetlegesen társuló lázat, anaemiát, icterust vagy egyéb bőrtüneteket (pl. carcinoid szindrómában flush-jelenség, glucagonomában migráló necrolyticus erythema, AIDS-ben Kaposi-sarcoma, Addison-kórban a jellegzetes pigmentáció stb.), a pajzsmirigyet, a malignus betegségekre utaló hasi térfoglaló folyamatokat stb. A kórelőzmény és a fizikális vizsgálat alapján döntünk, hogy infektológiai, endokrin, immunológiai/allergológiai, iatrogén, toxikológiai vagy emésztőrendszeri kivizsgálást végezzünk el.

Laboros vizsgálatok

Az általános laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, süllyedés, vércukor, elektrolitok, máj- és vesefunkciós próbák, összfehérje és frakciók, immunglobulinok, szérumvas stb.), a széklettenyésztés, a székletvér, a székletzsír kimutatása, laktóz kilégzési teszt (lactose malabsorptio), lactulose kilégzési teszt (vékonybél-kontamináció) mellett szükség lehet speciális laboratóriumi vizsgálatok végzésére.

Például: krónikus pancreatitis gyanúja esetén keményítőterhelés, secretin-CCK vagy Lundh-teszt végzésére, székletelasztáz kimutatására, AIDS gyanúja esetén HIV-tesztre, Zollinger-Ellison-szindróma gyanúja esetén gasztrin, VIPoma gyanúja esetén VIP, carcinoid szindrómában 5-hidroxiindolecetsav ürítés, coeliakiában transzglutamináz (TG) aktivitás vagy endomysium-ellenanyag, hyperthyreosis esetén TSH, T3 és T4, Addison-kór gyanúja estén szérumkortizon-meghatározásra, laxatív abúzus gyanúja esetén széklet-laxatívumok kimutatására stb.

Endoszkópos és képalkotó vizsgálatok

Az endoszkópos vizsgálatok közül a szigmoidoszkópia és kolonoszkópia mellett a duodenoszkópia és az enteroszkópia alkalmas a hasmenést okozó mucosalis léziók vizualizálására és a biopsziás minták patológiai analízisére és a béltartalom bakteriológiai vizsgálatára. A vékonybél-elváltozások diagnosztikájában a kapszulás endoszkópia diagnosztikus alkalmazása rapidan fejlődik, hátránya, hogy biopsziás mintavételre a módszer nem alkalmas.

A képalkotó módszerek közül a hasi UH, a vékonybél (szelektív enterográfia) és a vastagbél kontrasztanyagos vizsgálata, a hasi CT és MRI emelhető ki. Szomatosztatin receptorral rendelkező tumorok vizualizálására a szomatosztatin receptor szcintigráfia (octreoscan) alkalmazható.

A jól definiált betegcsoportban jelentkező hasmenés okai

Bizonyos jól definiált betegcsoportokban jellegzetes hasmenésformák alakulhatnak ki, mint az utazók hasmenése, a hospitalizált betegek hasmenése és az AIDS-es betegek hasmenése. Ezekben az esetekben a betegségcsoport jellegének felismerése segíthet a helyes irányban történő vizsgálatok elindításában. A fontosabb diagnosztikus lépésekről (kórokozók kimutatása, HIV-teszt stb.) a fentiekben történt említés, a részletesebb ismertetésre az adott kórképeknél kerül sor.

A hasmenések okának kiderítése tehát bonyolult differenciáldiagnosztikai feladat, amely számos szakma (belgyógyász, gasztroenterológus, endokrinológus, mikrobiológus, infektológus, patológus, laboratóriumi szakember, radiológus stb.) együttműködését igényli.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.