• fekélyek
• kezelések
• peptikus fekély

Peptikus fekélybetegségek szövődményei és kezelési módszerek

Vérzés

A vérzés a peptikus fekélybetegség leggyakoribb szövőd­ménye. Kialakulásának szempontjából fokozott kockázati tényezőt jelent a fekélybetegséghez társuló koagulációs zavar, portalis hypertensio, idült veseelégtelenség, Polyarteriitis nodosa, egyes gyógyszerek (NSAID, aszpirin, szteroidok) szedése.

Az alkoholfogyasztás nagy valószínűséggel a fekélyvérzésre való hajlamot is fokozza. Kórismézésében – és korunkban kezelésében is az endoszkópia játssza a leglényegesebb szerepet. Ennek sikertelensége esetén angiográfia, esetleg saját jelzett vörösvértestekkel végzett izotópszcintigráfia szóba jöhet.

Perforáció

A peptikus fekély gyakori és súlyos szövődménye a sza­bad hasüregi perforáció. A fekélykráter mély terjedése bármely fekélybetégben előfordulhat, az előzmények és a szekréciós viszonyok alapján különbséget tenni a per­foráló és nem perforáló fekélybetegség között nem lehet. Érdekes két tényt megjegyezni: a szabad hasüregi fekélyperforációk egynegyede minden megelőző fekélyes anamnézis nélkül lép fel, a másik pedig, hogy a hatásos szekréciógátlók bevezetése ellenére sem csökkent az akut fekélyperforációk száma.

Tünetek

Kortikoszteroidok, asz­pirin és alkohol feltételezhetően fokozzák a perforáció esélyeit. A tünetek közül legjellemzőbb az igen komoly, az epigastriumban hirtelen fellépő fájdalom, amely a rekeszkupola izgalma miatt a vállba (elsősorban jobb), majd később a jobb hypochondriumba sugárzik. A peritonealis izgalmat előbb-utóbb izomvédekezés kíséri. A hányinger és hányás fellépte ritkább, mint biliopancreaticus eredetű fájdalmakban. Az akut hasi katasztrófa tüneteit vasomotor-jelenségek (tachycardia, sápadtság, hideg verejtékezés) kísérik.

A tünetek – ha a gyomor­tartalom elfolyása nem nagy mennyiségű – átmenetileg javulhatnak, de ha a beteget ebben az állapotban kezelés nélkül hagyjuk, előbb utóbb generalizált peritonitis lép fel, annak minden súlyos következményével. Igen rit­kán előfordulhat a perforációs nyílás spontán záródása, ilyenkor a konzervatív terápia mellett várhatunk a mű­téti beavatkozással.

A kórismézés alapjai:

• Fizikális vizsgálat: hasi érzékenység és défense, a májtompulat eltűnése, néma has. A rektális vizsgálat minden esetben kötelező, a jobb oldali érzékenység nemcsak appendicitisben, hanem a gyomortartalom lecsurgása miatt perforációnál is megtalálható.
• Az üres hasi röntgenfelvételnek két haszna is van: a sza­bad levegő kimutatása a rekesz alatt, és más hasi ka­tasztrófa (ileus stb.) kizárása.
• A laboratóriumi leletek közül a perforáció után 1-4 órán belül leukocytosis jelentkezése várható. Az amiláz és lipáz vizsgálata segít a heveny pancreatitistől való elkülönítésben, de meg kell jegyezni, hogy enyhe amilázemelkedés – különösen a peritonealis szivadék-ban – perforációnál is előfordulhat.

A kezelés sebészi. Nem operatív kezelést (nazogasztrikus leszívás, folyadék- és elektrolitpótlás, széles spektru­mú antibiotikumok) csak kivételes esetekben alkalmaz­hatunk, mint igen fokozott sebészi kockázat, kétséges diagnózis, a peritonitis teljes hiánya valószínű spontán letapadás következtében és „forme fruste” perforáció.

Stenosis

A gyomorkimenet szűkülete, illetve elzáródása főleg praepyloricus vagy duodenalis fekélyek (9-10%) következtében, lassan alakul ki, így főleg az idősebb kor­osztályok jellegzetes szövődménye, szemben a zömben fiatalkorban jelentkező perforációval. Etiológiájában a recidiváló fekélybetegség heges gyógyulásának folyamata szerepel, a pylorobulbaris csatorna szűkületét azonban az aktív szakban jelentkező izomspazmus, ödéma és izom-hipertrófia is magyarázhatják. Érdemes ezért – a teendők elbírálásának szempontjából is – a gyomorkimenet obstrukciójának folyamatát stádiumokra osztani:

I. stádium: szubklinikus vagy kezdeti stenosis

Klinikai kép: a szubjektív tüneteket a szokásos fekélyes fájdalmak, a hiperaciditással kapcsolatos klinikai pana­szok jellemzik. Az éhgyomorra levezetett szondán csak több-kevesebb tiszta gyomornedv és nyák szívható le. A radiológiai vizsgálatnál a gyomor még normális alakú és nagyságú, de a kontrasztanyag ürülése lelassult, a peristalticus aktivitás kissé fokozott. Az endoszkópia során már látható a pylorobulbaris csatorna deformitása, kez­dődő szűkülete, de az aktív fekélyes kép dominál, az esz­köz átvezethető a duodenum mélyebb szakaszaiba.

II. stádium: kompenzált stenosis

Klinikai kép: a gyomor erőltetett perisztaltikus tevé­kenysége jól kompenzálja az ürülés zavarát, ezért a beteg csak ritkán hány. Radiológia: a kissé ectasias gyomorban intenzív a perisztal­tika, a pyloruscsatorna szűkülete fokozódik, a gyomor ürülése tovább lassul. Az endoszkópos vizsgálatot akadályoz­hatja a nagy retenció, a pyloruscsatorna hegesen beszűkül, az endoszkóp legtöbbször csak műfogásokkal vezethető át. Laboratóriumi eltérések még nincsenek.

III. stádium: dekompenzált stenosis

Klinikai kép: a beteg gyakran hány ételmaradékot, fogy. Fizikális vizsgálattal az epigastrium területén loccsanás provokálható (a gyomortájék ütögetése, Hippok­ratészi loccsanás). A gyomor leszívásakor bőven ürül az emésztetlen ételmaradékkal kevert gyomornedv. Radiológia: a gyomor ectasias, benne nagy mennyi­ségű gyomortartalom látható.

A perisztaltikus akti­vitás már gyengül, a kifejezetten beszűkült pyloro-duodenalis csatornán keresztül a gyomor ürülése csak 8-24 óra alatt fejeződik be. Endoszkópia során a vizsgálatot az ételmaradékok jelenléte zavarja, a he­gesen beszűkült területen az eszköz nem vezethető át. A laboratóriumi leletekben megjelenik az alkalosis, hypochloraemia, hypoproteinaemia, haemokoncentráció, romló vesefunkciós értékek.

IV. stádium: komplett stenosis

Klinikai kép: a beteg állandóan hány, sokszor több napos ételmaradékokat is. Az általános állapot gyor­san romlik. Röntgenvizsgálattal a gyomor hatalmasan megnagyobbodott, nincs perisztaltika, zsákszerű, 24 órán túl sem ürül, a kontrasztanyag felett nagy mennyiségű szekretum és ételmaradék rétegződik. En­doszkópos vizsgálatnak ilyenkor nem sok értelme van, a leszívás után is csak alig értékelhető képet kapunk. A laboratóriumi eltérések gyorsan romlanak.

A kezelés az I-II. stádiumban inkább konzervatív le­gyen, simaizom-görcsoldók adásának semmi értelme nincs, a gyomorürülés segítésével (megfelelő szekré­ciógátlás és savneutralizálás) látványos eredmények is elérhetők. Az előrehaladott állapotokban sebészi be­avatkozásra van szükség. A fekélybetegség sikeres belgyógyászati kezelésének következtében a benignus gyo­morkimenet-obstrukcók száma minimálisra csökkent.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.