• fogtömés
• tejfog

Fogtömések: ezüst tömés jellemzői (amalgám)

A tejfogak tömésének célja, hogy a fogacskákat a fiziológiás fogváltás idejéig – mind funkcionálisan, mind esztétikailag – vi­szonylag elfogadható jó állapotban megőrizzük.

Tömés

Ha fogtömésre kerül sor, napjainkban sokszor felmerül a kér­dés a szülők részéről, milyen tömés kerüljön a gyerek szájába? Ezüst vagy fehér? Melyik a jobb anyag? Melyik a tartósabb? Va­jon tényleg ártalmas lehet az amalgám? Csak azért tesz az orvos amalgámtömést a szájba, mert az olcsóbb? Vagy talán éppen azért készít fehér (műanyag) tömést, mert azért többet kérhet a pácienstől a magánrendelőjében?

Bizony nehéz eligazodni. Hiszen a laikus szülő nem tudja a játszótéren hallott, vagy az interneten látott in­formációhalmazt megfelelően kezelni. Az alábbiakban a felvetett kérdéssel kapcsolatban a tudomány mai állása szerinti legfontosabb tudnivalókról lesz szó.

Az ezüst-tömés

Ezüsttömés alatt az amalgámtömést értjük. Mi is az amalgám? A higany más fémmel/fémekkel alkotott ötvözetét nevezzük amalgámnak. Mit kell tudni az amalgámról, az ezüstszínű tömőanyagról?

Az amalgámnak is megvan a maga története

A higanyból és ónból álló fogtömést már az ókori Kínában (i.sz. 600 körül) készítettek. A manapság használatos fogászati amalgám már a hi­ganyon kívül ezüstöt, ónt és rezet, esetleg cinket is tartalmaz. Az ezüst-higany ötvözetet fogászati célra Európában először Fran­ciaországban használták az 1830-as években. Azóta az amalgám­mai, mint fogászati anyaggal szembeni ellenkezés több alkalom­mal is fellángolt. Először a XIX. század közepén Amerikában ellenkeztek a hagyományosan kalapált arany töméseket készítő fogorvosok. Nem nézték jó szemmel, és sarlatánnak bélyegezték az amalgám tömést készítő fogorvosokat.

Amalgám tömés

A XIX. század végére nyugvópontra jutott a vitatott kérdés, és általánosan elfogadottá vált az amalgám tömőanyagként való alkalmazása. A vita ismételt fellángolására egy német kémikus közleménye adott okot. A ku­tató felismerte ugyanis az akkoriban tabletta formájában kapható ötvözet egészségre való ártalmasságát. Az „amalgám tablettát” a rendelőben melegítéssel tették plasztikussá, és ilyenkor bizony jelentős mennyiségű higanygőz képződött. A későbbiekben kifej­lesztett legújabb reszelek formula – amely már a maihoz hasonló, melegítés nélkül használható reszelek volt – biztonságosan al­kalmazható. Az új amalgám gyorsan elterjedt és a kedélyek ismét megnyugodtak, a vita elcsitult.

A harmadik, – napjainkra már elcsitult – „amalgámháború” az 1990-es évek közepén kezdődött, amikor Finnországban az illetékes minisztérium – környezetvédelmi okokra hivatkozva – a fogászati amalgám használatának csökkentését ajánlotta. Óvatosságból nem tanácsolják használatát várandósság alatt és fiatal gyermekeknél. Svédországban szintén környezetvédelmi indokok alapján született a korlátozó intézkedés. Kerülik az amalgám használatát gyerme­keknél és terhes anyáknál. A sajtó felkapta a hírt, és az információ már torzultan jutott el az emberekhez. Ma már szinte mindenkinek van véleménye a témáról.

Tény, hogy az amalgám tartós, viszonylag olcsó, felhasználása nem túl bonyolult és kevésbé időigényes. Az amalgám az egyik leg­jobban ismert tömőanyag, vele kapcsolatban sok adatunk és hosszú klinikai tapasztalatunk van, míg az egyéb tömőanyagokról ehhez képest keveset tudunk.

Ma lényegesen kevesebb amalgámtömést készítenek a világon, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ennek elsősorban környezet­szennyezési szempontból van jelentősége. A csökkenés több okra vezethető vissza. A legfontosabb talán az, hogy az iparilag fejlett országokban a következetesen végrehajtott megelőző programok eredményeként lényegesen lecsökkent a szuvas fogak száma.

Ezzel párhuzamosan nőtt a tömőanyag kínálat és az emberek esztétikai elvárása. Az amalgámnak ma már vannak alternatívái, különböző fehér anyagok. Jelen van az amalgámban lévő higany káros hatá­saitól való félelem is. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni az új, fehér tömőanyagokat gyártó cégekről sem, akik mindent elkövet­nek, hogy termékeiket népszerűsítsék.

Ezüst vagy fehér?

A címben feltett kérdésre a helyes válasz csa­kis tényeken, tudományos bizonyítékokon alapulhat. Ezért a dön­tés megkönnyítése érdekében közreadom néhány, a világ jelentős szakmai testületének az amalgámkérdéssel kapcsolatban kiadott állásfoglalását.

• Az Amerikai Fogorvosok Egyesülete szakmai állásfoglalást adott közre, melyben kimondja, hogy az amalgámtömések cseréje csak higanyallergia esetén indokolt, az amalgám, illetve a higany vélt káros hatása miatt nem. Az állásfoglalás határozottan rögzíti, hogy, ha az amalgám bármilyen káros hatása kimutatható és bi­zonyítható lenne, a testület azonnal megtiltaná a használatát.
• A Fogorvosok Világszövetsége szintén szakmai irányelvekben rögzítette az amalgámmal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, melyeket a tudomány mai állása, tudományos bizonyítékokkal alátámasztott vizsgálatok alapján fogalmazott meg. Ezek szerint semmi olyan veszély nem ismeretes, amely indokolná az amalgám tömések betiltását. Az amalgámot 150 éve használják a fogászat­ban, és jól ismert valamennyi tulajdonsága. Az egyedüli veszélyt a higany környezetre gyakorolt hatása jelenti, mert a folyók és tavak higany fertőzöttsége következtében megnőhet a környezetükben élő állatokban és növényekben a higanyszint. Veszélynek lehet ki­téve a fogorvosi rendelő személyzete abban az esetben, ha a higanyt és a hulladék amalgámot nem az előírásoknak megfelelően kezeli. Tehát a páciens nem veszélyeztetett.
• Az Európai és Amerikai Gyermekfogászati Akadémia válto­zatlanul ajánlja az amalgám gyermekfogászati használatát is a szak­mailag indokolt esetekben, elsősorban a tej és maradó rágófogak meghatározott típusú szuvasodásainak tömésére.
• A hazai Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma sem kor­látozza a fogorvosokat szakmai szabadságukban, klinikai indikáció alapján bármely forgalomban lévő tömőanyagot használhatják.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.