• egészség
• fogak
• fogtömés

Fehér színű fogtömések jellemzői

Ezüst vagy fehér?

A címben feltett kérdésre a helyes válasz csakis tényeken, tu­dományos bizonyítékokon alapulhat. A felvetett kérdéssel kapcso­latban a tudomány mai állása szerinti legfontosabb tudnivalókról lesz szó.

Az előbbiekben már ismertettük a fogászati amalgám rövid tör­ténetét, és leírtuk az amalgámmal kapcsolatos legfontosabb tudni­valókat, a tudomány mai állása szerinti nézeteket. Az alábbiakban a fehér, pontosabban a fogszínű tömésekről lesz szó.

Az utóbbi évtizedekben, napjainkban nőtt a tömőanyag kínálat és az emberek esztétikai elvárása. Az amalgámnak ma már vannak alternatívái, megjelentek a különböző fehér, fogszínű anyagok, ce­mentek, kompomerek, kompozitok.

Mi is az a fehér (fogszínű) tömés?

A fehér vagy fogszínű töméseket esztétikus tömésnek is nevez­zük. A fogszínű tömések esztétikus tömőanyagok alkalmazásával készülnek.

Régebben is használtak fehér tömőanyagokat (szilikát cemente­ket, akrilátokat) a fogászatban, azonban ezek nagyon sok hátrá­nyos tulajdonsággal rendelkeztek. A ma leginkább használatos úgy nevezett kompozíciós anyagokat az 1960-as években hozták for­galomba. Ezek az anyagok szerves alapállományból és szervetlen kerámia töltőanyagból állnak.

Az újdonságot nagy örömmel fogadták a fogorvosok és a betegek. Bár kétségkívül jobbnak bizonyultak a régi fehér tömőanyagoknál, de hamarosan kiderültek a hátrányok, mint például elégtelen ta­padás és széli záródás, zsugorodás, elszíneződés. A kompozitok nem rendelkeztek az amalgám számos előnyös tulajdonságával sem, így nyilvánvalóvá vált, hogy az „amalgámhelyettesítő”-ként megjelent anyagok továbbfejlesztésre szorulnak.

Fogtömések

A napjainkban használatos kompozit anyagokkal és speciális tömési (úgy nevezett adhezív) technikával már lényegesen jobb eredmény érhető el. A fejlesztéseknek köszönhetően lehetővé vált, hogy a prevenciós szemlélet szem előtt tartásával készüljenek az esztétikus tömések is. A tömés behelyezése előtt a fogorvos a szakma szabályainak megfelelően üreget alakít ki a fogban, majd ebbe helyezi a tömőanyagot. Ma már lehetséges, hogy sokkal ke­vesebb egészséges foganyag essen áldozatul a tömésterápia során. A tömőanyagok megszilárdulása történhet kémiai úton, vagy fény hatására. A fényrekötő anyagokkal gyorsabb a kivitelezés.

A kompozitokon kívül vannak egyéb esztétikus tömőanyagok is forgalomban, mint például a kompomerek és az üvegiono-mer cementek. Ez utóbbiak elsősorban gyermekfogászatban használatosa, nagy előnyük, hogy kötésük során fluoridionokat adnak le.

A szakmai ajánlások szerint a fogszínű anyagokat régebben csak a frontfogak, a későbbiekben a kisőrlő és őrlő fogak bizonyos típusú üregeinek az ellátására, ma már szinte bármilyen fajtájú, alakú szuvasodás fogszöveteinek helyreállítására lehet használni. Az amalgámtömés javallatát az esztétikai szempontok korlátozzák, ezért elsősorban tejőrlőfogakban, illetve kis- és nagyőrlő maradó fogakban javasolt alkalmazni.

Gyermekeknél az esztétikus tömések alkalmazási lehetőségét sok szempont befolyásolja. Egyik döntő tényező a gyermek magatartása, türelme, tűrőképessége, nyugalma. A fehér tömések készítése ugyanis valamivel hosszabb ideig tart, és a kezelésnél biz­tosítani kell a beavatkozási terület szárazságát, a teljes nyálmentes­séget. Kisgyermeknél ezt nem mindig könnyű megoldani.

Az amalgám az egyik legjobban ismert tömőanyag, vele kap­csolatban sok adatunk és hosszú klinikai tapasztalatunk van, míg az egyéb tömőanyagokról ehhez képest keveset tudunk. A fogszínű tömőanyagok esztétikailag sokkal előnyösebbek, mint az amalgám, azonban még sok hosszú klinikai kísérlet vár rájuk, hogy vala­mennyi tulajdonságukat tisztázni és optimalizálni lehessen.

A fogtöméssel történő gyógyításnak célja a szuvasodás vagy trauma okozta károsodás helyreállítása úgy, hogy a helyreállított fog megfeleljen mind a funkcionális, mind az esztétikai követelmé­nyeknek. Az optimális tömőanyagnak tehát igen sok elvárást kell kielégítenie, azaz fizikai, kémiai, biológiai és esztétikai szempon­toknak kell megfelelniük. A tömésterápia során a gyakorlatban tulajdonképpen kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötünk a legkívánatosabb cél elérése érdekében, azonban az igazán ideális tömőanyag még nem született meg.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.