Hazugságok okai gyermekkorban
Ha a hazugság csak a pillanatnyi rossz állapot miatt születik meg, akkor nem kell büntetni, elég, ha figyelmeztetjük a gyereket, de ha mindennapos viselkedési formává alakul, akkor a társas kapcsolatokban meglévő zavarokra, vagy valamilyen pszichés problémára is utalhat.
Hazugság okai gyermekkorban
Gyakran a gyerekek félelemből hazudnak, mert úgy látják, nem tudnak megfelelni a szülők, a család, az iskola elvárásainak. Ebben az esetben fel kell mérni, hogy a követelmények valóban olyan szigorúak-e, esetleg a szülők túlságosan követelőzőek, és nem elég megértőek? Ha továbbra is fennáll a gyermekben a hazudozásra való hajlam, talán arra figyelmeztet, valamilyen komolyabb problémától szenved.
A kisgyermek életében a fantázia komoly szerepet kap, és gyakran előfordul, hogy azt gondolja: a vágyai, a helyzetek valóban megoldódnak; a fantáziavilágával rásegít a valóságban megtörtént eseményekre. A nagyobb gyerekek, kamaszok esetében azonban már más színben tűnik fel a hazugság.
A hazugságnak két típusa van:
1. Haszonelvű hazugság
A felnőttekéhez hasonló, és valamilyen céllal történik, valamilyen előnyt akarunk szerezni vele, vagy valamilyen kellemetlen helyzetet elkerülni. Általános példa erre az iskolai osztályzat megmásítása, elhitetni a szülővel, hogy jobbat kapott, vagy említhetnénk az első cigaretta elszívásának letagadását. Ennek a fajta hazugságnak a kifejlődése attól függ, milyen a környezet, és hogyan reagál a hazugságra. Ha kimutatjuk, hogy rájöttünk a hazugságra (ha nem is erősködünk nagyon), akkor a gyerek meg fogja érteni, hogy teljesen hiábavaló kitalált dolgokat mondania.
Ha viszont nem törődünk vele, vagy nem figyelünk oda, akkor elősegítjük az újabb és újabb hazugságok születését. Csakúgy, mint a túlzott szigorúsággal, amikor a gyerek a füllentésben menekülési utat lát, egy végtelen láncolatát indítjuk el a hazugságoknak. Gyakran a szülők hazudnak először a gyereknek, még ha a javát is akarják ezzel. A hazudós gyerekeknek sokszor hazudós szüleik vannak, és a hazudozás általános kommunikációs formává válhat a családban.
2. Kompenzáló hazugság
Ebben az esetben a gyermek megpróbál más képet mutatni magáról kifelé, mint amilyen valójában. Nem létező iskolai eredményeket és sportsikereket tulajdonít magának, vagy kitalál magának egy másik családot, mondjuk gazdagabbat.
Ez a fajta hazugság hatéves korig normális, mert a gyerek még nem különbözteti meg teljesen a valóságot a saját fantáziájában élő világtól, és miközben ezeket a történeteket meséli, nárcisztikus identitását dolgozza ki. Nagyobb korban, az állandó kompenzációs hazudozás a saját képességeiben, korlátaiban, lehetőségeiben való bizonytalanságot jelentheti, vagy még mélyebb önértékelési zavarokra utal.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.